Kényszer nélkül

 

A

 nép szíve Absolonhoz hajolt (2Sám 15,13-23). Miért? Mert nem figyel az Úr akaratára. Emberi vélemények befolyásolják. A nép mindig arra figyel, aki a kedvében jár, aki megadja azt, amire vágyakozik. Ezt tette Absolon. Megnyerte az embereket, elhitette, hogy ő alkalmasabb, jobb, mint az apja, azért mert fiatal, megnyerő külsejű és igazságosnak tűnik. Nem figyeltek azonban Absolon motivációjára. Ő nem Istent akarta dicsőíteni, hanem magát felemelni. Ő nem Istentől  fogadja el  a trónt, hanem maga szerzi meg. Isten gyermekeinek ezt a mentalitást el kell utasítania.

Elég nagy a zűrzavar a királyi udvarban. Úgy tűnik, a Betsabéval való vétek után még nem talált magára Dávid. Mintha belefáradt volna az uralkodásba, a küzdelmekbe. Absolont tartja utódjának, de tudja, hogy nem ez a módja a hatalom átadásának. Isten választ ki és hív el erre a feladatra is, és majd amikor eljön az idő, megmutatja, kit akar a trónon látni. Nem a szerzés, hanem a várakozás és a felkészülés időszaka ez még. Absolon ezt nem látja. Dávid sem igazán látja még az Úr tervét.

Dávid nem akarja mindenáron megtartani hatalmát. Nem kezdi el erővel védeni a trónt, hanem elmenekül. Tud visszahúzódni, menekülni is, és rábízza az Úrra, hogy visszahelyezi e őt a hatalomba. Dávid az Úrtól várja a megoldást, nem kezd harcba, megpróbálja másként megoldani.

A király elmenekül, mert nem kell, mert a nép máshoz pártol. Ebben benne van az Úrral való kapcsolat mintája. Milyen gyakran megtörténik, hogy máshoz fordulunk, mástól várunk segítséget, és nem Istentől. Környezetünk gyakran átáll mások mellé, elfordul az igétől és emberi tanácsokra figyel, emberbe veti bizodalmát. Ilyenkor az a lényeg, én kitartok-e? Az Úrban bízok akkor is, ha a körülöttem élők más úton járnak. Dávidot sokan követték a bujdosásba. Mennyi mindenen keresztülment már, és ismét menekül. Fiatal korában Saul elől, most a saját fia elől. És Dávid nem fordul az Úrtól. Az ő élete jelzi, Isten gyermeke mindig számíthat üldözésre, nehéz időszakra. Amikor az Úrra bízzuk életünk, nem azt jelenti, hogy többet nem lesz semmi gond. Dávidnak idős korában kell újra futni, és vállalja. Tudom-e vállalni az Urat mindenkor? Kitartok-e mellette nehéz időkben is.

Azt jó látni, Dávid senkit nem kényszerít a maga pártjára. Mindenki önként és szívből maradjon, aki vele megy. Mindenki maga hozza meg a döntést. Jó látni Ittajt, aki most érkezett, és nem a kényelmet választja, hanem a királyt, és az ő sorsát. a király mindennél fontosabb neki. Meglátjuk ebben a jelenetben a Biblia lényeges üzenetét, Isten mindenkitől személyes döntést vár. Nem kényszerít senkit az országába, az üdvösségre, sem Jézus a maga követésére. Bemutatkozik az ige által, és nekem kell eldönteni vállalom-e Őt? Fontos-e nekem a Király? Mindennél fontosabb-e Ő, és tudok-e érte áldozatot hozni?

Ittajnak Dávid a király, akkor is, ha változik körülötte a világ, és ha ez a döntése az életébe kerül is. Ott a helye ahol a király van. Ez rám is a jellemző? Ott akarok lenni ahol a Király? És nekem Jézus a Király, akkor is ha körülöttem mást tartanak úrnak? Tudom és akarom Őt vállalni nem népszerű időszakban is? Csak az tud megmaradni az Úr Jézus mellett a nehéz időkben is, aki megismerte Őt. Az tart ki és vállalja az Urat nyomorúságban, megváltozott körülmények között is, aki tudja, mit köszönhet Neki. Ittaj nem csapódik, őt nem a hullámok dobálják, nem a pillanatnyi helyzet befolyásolja, hanem kitart ura mellett. Így tartsunk ki mis az Úr mellett, ne engedjük, hogy divatok befolyásoljanak, hanem maradjunk meg az Úr nyomában, az ige világos vezetése mellett!

A mai veresekben feltárul előttünk az evangélium hirdetésének fontos iránya, ahogyan azt Pál is képviselte (2Kor 1,23-2,4). Mégpedig, nem parancsszóra megy végbe a hit. Pál mindig a Krisztust hirdette, és hitte, hogy a Szentlélek elvégzi a szívekben a maga munkáját. Arra tette a hangsúlyt, hogy örömmel fogadják el az emberek Krisztust uruknak. Ne kényszer hatására döntsenek, hanem úgy, hogy meglátják kicsoda Ő, és mit tett értük. Nincs érzelmi tuning sem.  Nem akarunk uralkodni a ti hiteteken, azt is mutatja, az apostol türelemmel kivárja, amíg megérnek bennük a dolgok, és az ige által növekednek a hitben. Nem elrendeli, ezt kell tenni, hanem rávezeti őket a Lélek által. És ehhez idő kell.

Nem egy vallásba kapcsolja be a korinthusiakat, hanem Isten országába vezeti be. Azon fáradozik, hogy feltáruljon előttük az Ország, és annak Királya. És amikor megismerik Őt, örömmel lépjenek be, és örömöt jelentsen Krisztust követni. Nincs örömtelibb, mint Krisztushoz tartozni. Örömmel követem Őt? Azután azt is gondoljuk végig, nem parancsra akarjuk a másikat hívővé tenni?

Pál vár a korinthusi utazással, mert nem megszomorítani akarja őket, hanem azt várja, hogy mindazt, amiről írt nekik, Krisztusra tekintve tegyék meg. Ne kényszerből változtassanak, hanem azért, mert meglátják az igazságot. Fontos, hogy ne azért tegyenek meg valamit, mert meg akarnak felelni az apostolnak, hanem azért, mert világosság gyúlt a szívükben. Lényeges, hogy mi is mindig megérteni akarjuk Urunk akaratát, és amikor ez megtörténik, akkor cselekedjünk. Ne csak azért tegyünk meg dolgokat, mert ezt tanították. Hitünk ne mások akaratán, hanem személyes meggyőződésen alapuljon.

 

 

Szelíd szemed, Úr Jézus

 

1. Szelíd szemed, Úr Jézus, Jól látja minden vétkemet, Személyemet ne vesse meg

Szelíd szemed, Úr Jézus.

 

2. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tekintsen rám, ha roskadok, Adjon békét, bocsánatot Sze-

líd szemed, Úr Jézus.

 

3. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tudom, hogy vádat is emel; Vétkeztem én, ítéljen el Szelíd

szemed, Úr Jézus.

 

4. Szelíd szemed, Úr Jézus, Elítél bár, lásd, én megint Csak várom, hogy majd rám te -

kint Szelíd szemed, Úr Jézus.

 

Isten áldásával.