2020. október 3., szombat

Krisztus a Fej!

 

N

átán elmondta Isten üzenetét, Dávid ebből megtudja, nem építhet templomot (2Sám 7,18-29). Ez nem az ő feladata. Tehát egy nemet kap, és ezt a próféta önti szavakba. És Dávid nem gerjed haragra Nátán ellen, nem bünteti meg, amiért ellenáll neki. Alázattal elfogadja, amit hall. Mi felháborodottan utasítanánk el, mit képzel a próféta, hogy ilyen anyagszerű tervnek ellent mond. Biztosan rosszul értette Isten szavát, mert a templomépítés Neki is csak tetszhet.  Dávid nem úgy reagál, mint mi, semmi lázongás nincs benne. Nem viszi szándékát mindenáron keresztül, mert ő nem magának akar nevet szerezni, mint tette elődje, Saul. Dávid valóban Istent akarja dicsőíteni.

Jó látni Dávid reakcióját erre az elutasításra.  Bement az Úr elé, és leborult előtte. Azonnal Istent keresi, de nem háborogva, hanem alázattal a szívében. Leborul Isten előtt, ezzel jelzi, neki az Úr a királya. Ura elé járul,, és csak így teheti, leborulva, a földig hajolva. Ma sem jöhetünk másképp az Úrhoz, csak így. Alázattal és leborulva, így kifejezve, hogy mi csak emberek vagyunk, és Ő a Mindenható Isten. Ő alkotott, és az Ő kegyelméből ismerhetem meg, és léphetek Vele kapcsolatba. Dicsérjem Őr a kegyelemért, amellyel Jézusban közelít felém. Adjunk hálát Neki, amiért a menny dicsőségét elhagyva keres, mert meg akar találni. Nem hagyja, hogy ennek a világnak a dzsungelében elvesszünk.

Dávid úgy kezdi, mi vagyok én, Uram, Isten? Helyén kezeli magát, és tudja honnan indult.  Látja magát pásztorfiúként, eszébe jut, amikor a juhok mellett átélte Isten jelenlétét. Akkor nem gondolta, hogy idáig jut. Sőt ő ezt nem is tervezte. Dávid nem akart király lenni, az Úr választotta ki és hívta el. És Ő engedte, hogy az Úr vigye előre.  Engedjük, hogy az Úr vigyen az Ő akaratának a beteljesítése felé. Teljes szívből magasztalja az Urat, nagy vagy Te, és nincs senki Hozzád hasonló. És ezt valóban így is gondolja, mivel maga is megtapasztalja. Őszintén csodálja az Urat. Dicsérjük őszintén és szívből Urunkat. Ne liturgiai elem legyen csupán a magasztalás, hanem a megtapasztalás következménye. Magam is átéltem Isten nagyságát, és szívből mondom nincs Hozzá hasonló. Nincs rajta kívül Isten.

Amikor az evangéliumokat kézbe veszem magam is ezt tapasztalom, nincs Istenhez fogható. Ámulva csodálom, hogy emberré lett. Csodálatos zene az angyalok kijelentése, Üdvözítő született ma nektek. Isten emberré lett értem. Ha figyelem Jézust, megragad mennyire egyszerűen élt az Isten Fia, nem kereste a hatalom barátságát, nem igyekezett vagyonhoz és elismeréshez jutni. Csak felfelé tekintett és az elveszett ember mentése volt a legfontosabb Neki. Szóba áll a kitaszított megvetett emberekkel, nem fél a leprástól, megérinti, majd szavával meggyógyítja. Fantasztikus erő árad szavaiból, amerre jár gyógyul az élet és dicséri az Atyát. Jézus láttatja velünk az életet, elénk tárja és azt mondja, ilyen az Atyám által elképzelt élet.  Szabad az emberi, földi kötöttségektől, nem más szabja meg élete ritmusát, hanem mindvégig összhangban van mennyei atyjával. Nincs hálára késztetőbb annál, amikor szembesülök azzal a ténnyel, mindent értem tett. Engem akar megmenteni, mert Isten országában számomra is van hely. Isten senkit ki nem rekeszt bár hallanánk ezt, és örömmel indulnánk felé. Ha pedig eljutok a Golgotához, ámulok, és mellem verve borulok le, hát így szeret, ezt tette értem, és csak dicsőíteni tudom. Uram bocsáss meg nekem, és köszönöm, amit tettél, hogy életem lehet, és a Tied lehetek. Engedd, hogy szolgálhassalak. Nincs nagyszerűbb dolog, mint Jézushoz tartozni, és Neki szolgálni.

Dávid dicséri Istent mindazért, amit tett. Tudja, hogy Izráel népe Istennek köszönheti létét. Hálás, mert nincs Izráelhez fogható más nép, akiért annyit tett Isten. Melyik az a nép amelyikért elment Isten? Csak Izráel, aki átélte, hogy elment Isten érte Egyiptomba és kiváltotta a rabszolgaságból. Nélküle ott vesztek volna el. De Isten nem feledkezik el szövetségéről, ígéretéről. Mi már tudjuk, hogy még nagyobbat tett Isten, eljött az egész emberiségért, emberré lett, hogy megmentsen. És most már nem csupán egy népet, hanem minden ember számára lehetővé tette a sátán rabszolgaságából való szabadulást. Hit által lehet mindez az enyém. Nem azért leszek szabad, és nyerek üdvösséget, mert egy nép közé vagy egy felekezetbe születek. Isten Lelke általi újjászületés révén leszek Isten gyermeke. De ez mindenki előtt nyitva áll, Krisztusban minden bűnét megbánó, és új életre vágyó ember kegyelmet nyer.  Isten Jézusban rendezte adósságunkat. Ki Hozzá hasonló? Senki!

Az élet megrostál minket, és nyilvánvalóvá teszi, ki az aki keresi és szereti Istent. Ki az akit semmi nem tart vissza a Vele való találkozástól, mert szomjas a szíve az ige és Isten jelenléte után.  Dávid kimondja, a Te beszéded igazság. Így tartsuk magunkat az igéhez. Isten szava megbízható és igaz. Az egyetlen maradandó igazság. Mert minden elmúlik, de az Ő beszéde megmarad örökké.

Az apostol nemcsak a problémát látja meg a gyülekezetben, hanem azt is ami jó (1Kor 11,2-16). És ezért meg is dicséri őket.  Jó, ha meglátjuk a jót is. A hibát olyan könnyen észrevesszük és szóvá is tesszük, de a jót is megdicsérjük? Pál ebben példát ad nekünk.

Elismeri, hogy emlékeznek arra, amit mondott, amit elrendelt a gyülekezeti élettel kapcsolatban.   Mindez azt jelzi, nemcsak meghallgatták, amit Pál mondott, hanem komolyan is vették és aszerint igyekeztek élni. Isten azért szól, hogy meghalljuk és megtartsuk, amit mond. Nem elég csak együtt lenni, meghallgatni az igehirdetést, hanem azt be is kell fogadnunk az életünkbe. A korinthusiak megjegyezték, amit hallottak és azt megtartották. Tehát ők úgy mentek az összejövetelre, hogy meg akarták hallani, amit Isten nekik mond. Bennünk is ott van ez? Azért jövök, hogy meghalljam, amit az én Uram mond Nekem? Érte megyek az istentiszteletre?   Amikor eltávozom, bennem van még, amit hallottam? El tudom mondani néhány mondatban, amit kaptam? Ebben gyakorolhatjuk magunkat, amikor haza megyünk, mondjuk el, vagy írjuk le amit hallottunk, kaptunk, ami megérintett. Aztán pedig tegyük is meg, amit az Úr kér tőlünk.

Isten országában, Krisztus nyájában rend van. Teremtési rend. A nő feje a férfi, a férfi feje pedig Krisztus. Mindez azt jelzi, hogy egy hívő házaspár együtt rendeli magát alá az Úr Jézus Krisztusnak. Nem egyik a másik fölött uralkodik, hanem az Úr az Ő Uruk. Együtt keresik Őt, és igyekeznek megtenni, amit mond. A keresztyén házasságban az Úr Jézus a középpont. Nem én erőltetem a magam akaratát a másikra, hanem mindketten letesszük a magunk akaratát az Úr elé. Most már együtt mondjuk, legyen meg a Te akaratod. És ha erre törekszünk, ha mindketten azt akarjuk, hogy Isten akarata jusson érvénybe, harmonikus lesz a kapcsolat.  Ehhez azonban szükséges az alázatos leborulás az Úr előtt.

 

 

Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség

 

1. Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség, Szentháromságban ki vagy egy Istenség.

Csak téged illet minden tisztesség, Mert téged ural az egész föld s ég.

2. Imád a nagy ég ő teljességével, Mondván: szent, szent, szent az Úr felségével! Tel-

jes a föld s ég dicsőségével, Seregek Ura erősségével!

3. Imád a földnek kiterjedt nagysága, Mind e világnak nagy hatalmassága; A sok népek-

nek minden országa, Roppant táborok sűrű sokasága.

4. Imád téged a napnak fényessége, Az éjszakának titkos setétsége; Imád a holdnak ő

teljessége: A csillagoknak szép ékessége.

5. Imád a tenger s a vizek folyása, A sok hegyeknek magas fennállása; Minden szelek-

nek széjjeloszlása S a madaraknak ékes szólása.

6. Imádlak én is téged, Teremtőmet, Gondviselőmet és Idvezítőmet, Megszentelőmet s

erősítőmet: Én Istenemet, egy Segítőmet.

7. Imádlak téged, Urát kezdetemnek, Urát végemnek s egész életemnek, Fő szerző

okát a természetnek, Halálnak Urát és kegyelemnek.

8. Imádlak téged, egyedül Uramat, Nem vetem másban én bizodalmamat; Mikor imád-

lak, halld meg én szómat, Írd be könyvedbe hódolásomat.

 

 

Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése