Krisztus ítélőszéke

 

I

sten közbelépett, de  Dávid embereinek is résen kell lennie, sőt magának a királynak is (2Sám 17,15-29). Figyelniük kell az információ gyors tovább adására, és az Úr vezetésére. Isten odaáll az övéi mellé, hatalmasan be is avatkozik, amikor kell, de nekünk is figyelni kell, és késznek lenni a cselekvésre. Van, amit Dávidnak is meg kell tennie, át kell kelni a Jordánon. Ha könnyű, ha nehéz mozdulni kell. Az életük múlik azon, hogy megteszik-e, amit az Úr üzen. Bizony az életünk, az üdvösségünk múlik azon, hogy Isten szavát megtesszük-e. A megmenekülés útja az, amit Isten az igében felvázol előttünk. Dávid megértette, nem lehet mérlegelni, más utat keresni, hanem el kell fogadni, amit Isten mond. Vagyis hit által rábízza magát Isten vezetésére. És erre azért képes, mert korábban is megtette. Átélte még csatában is, érdemes Istenre hagyatkozni. Dávid király, és mégsem a maga elképzeléséhez ragaszkodik, tisztában van azzal, hogy Isten jobban tudja. Ezt nekünk is meg kell érteni. Isten jobban tudja, és ha nem is értjük, azt, ami történik, merítsünk erőt ebből a gondolatból, Isten jobban tudja. Ezt akkor fogjuk így elfogadni, ha valóban ismerjük Őt. Akit ismerünk, akiben tudjuk, hogy megbízhatunk arra a nehéz pillanatokban is könnyebben bízzuk rá magunkat.

Az ellenség sem tétlen. Ezt is komolyan kell vennünk. Sátán is azonnal reagál, és igyekszik megzavarni Isten mentő, segítő akcióját. Meglátják a hírvivőket, mégis meglátta egy szolga őket, mindent megtettek, hogy a hír eljusson a királyhoz, de mégis. Óvatosságuk ellenére, mégis meglátta őket olyan ember, akinek nem kellett volna. Mindenben figyelhetünk az Úrra, de lehet ilyen „mégis”. Az ellenség munkálkodik, és Isten megengedi, hogy meglásson, történjen egy váratlan dolog. Mégis megtörténhet egy baleset, jöhet egy betegség, meghiúsulhat a tervünk, elveszíthetjük a munkánkat. Ilyenkor úgy tűnik borul minden, talán arra is gondolunk, Isten még sincs velünk. Azonban meg kell látni, Ő már elkészítette a kimenekülés útját. Most egy kút lesz az Úr mentő eszköze. Mindig olyan formában ad segítséget az Úr, amit nem is gondolnánk. Figyeljünk ezért az Úr vezetésére, és igyekezzünk meglátni az elkészített lehetőséget.

Pál apostol határozottan rámutat, földi sátorunk, testi életünk össze fog omlani, meg fogunk halni (2Kor 5,1-10). És ebben nincs kivétel. Az Úr Jézus visszajöveteléig, mindenki meg fog halni. Mivel ezt tudjuk, ez bizonyos, az apostol nem is tulajdonít neki nagy ügyet. Nem kesereg, miért is öregszik, betegszik, vagy miért kell meghalnia. Ezt tudomásul veszi, de nem erre figyel, hanem arra, hogy aki Krisztusé, az a halál által haza megy. Ő nem a földi élet megtartására törekszik, hanem hazafelé vágyakozik. Tudjuk, hogy van örökkévaló sátrunk, ő tudja, hogy nem a halál a végállomás. Te is tudod? És úgy élsz, mint aki hazafelé tart? Ha igen, akkor már nem vagy bizonytalanságban, nem a félelem dominál, hanem a hit az Úr munkájában.

Pál apostol végzi a maga szolgálatát, de közben vágyakozik az új testre, vágyakozik Krisztussal lenni. Pál várja az elragadtatást, szeretné a régire felvenni az újat. Mert amikor átlépünk ebből a világból a láthatatlan világba nem az elmúlás, hanem az élet vár ránk. Az élet elnyeli a halandót, a mulandót. Most még nem látjuk Urunkat, ezért hitben járunk. Hit által kapcsolódhatunk össze Vele mindennap. Hit által hív el, vezet és formál minket az Úr. A hit az az eszköz, ami mindenkor összeköt Vele. Hit által kapunk békességet, reménységet és erőt, hogy ebben a halandó testben elvégezzük, amit ránk bízott. Mindezt abban a hitben tesszük, hogy jobbat kaptunk. Nem a régi toldozására kell az energiánkat fordítani, hanem az újra vágyakozni, várakozni. Betölthet az öröm, hogy az Úr jobbat fog adni, olyan életet, ahol már nem lesz jelen mindaz, ami a földön megkeseríti, tönkreteszi az életet. Bűnmentes élet vár azokra, akik megváltattak Krisztus által.

Pál szeretne elköltözni, és hazaköltözni az Úrhoz. Neki a halál, költözködés. MI nekünk? Én is így látom, elköltözöm ebből a világból, az én Megváltó Uramhoz, és Vele lehetek örökkön örökké. Azonban amíg ez meg nem történik, arra törekszünk, hogy kedvesek legyünk Neki. Mire törekszünk? Kinek akarunk tetszeni? Embereknek, vagy az Úrnak?

Miért is fontos ez? Mert a tanítványoknak is meg kell állniuk Krisztus ítélőszéke előtt. Ez nem Isten bírói széke, ez nem az utolsó ítélet, itt az övéi életét, szolgálatát teszi mérlegre az Úr. Megjutalmazza azokat, akik Neki éltek, akik levégezték, amit rájuk bízott. Korábban írta, hogy többé ne önmagunknak éljünk, hanem annak, aki meghalt és feltámadott. Ez lesz mérlegre téve. Neki éltem, vagy továbbra is rólam szólt az életem? Én voltam a fontos? Az volt a lényeg, hogy jól éljek? Vagy vittem az evangéliumot, és azon fáradoztam, hogy minél több emberhez eljusson az evangélium? Ne feledjük, oda fogunk állni mi is az Úr elé, ezért mindennap kérdezzük, mit akarsz Uram, hogy cselekedjem. Amikor megtudjuk, tegyük is, amit mond.

 

 

 

Szentlélek végy körül bennünket

 

1. Szentlélek, végy körül bennünket, Szenteld meg szívünket, :/: Készíts neved imádá-

sára, Magasztalására, Hogy téged szívből imádhassunk, Hálákat adhassunk: Hisszük,

a mi szánknak szózatja Egeid meghatja.

2. Szentlélek, mi imádunk téged, Valljuk istenséged. :/: Hisszük, hogy az új ember szíve

saját kezed míve. Te vagy a hitnek mind szerzője, Mind elvégezője, Te gyújtasz szí-

vünkben világot, Forró buzgóságot.

3. Szakaszd el hát most is szívünket, Minden érzésünket :/: A sok hiábavalóságtól, E

csalárd világtól, Hogy az Igének hallgatói, Légyünk megtartói; Mely szívünkben gyöke -

ret verjen, Gyümölcsöt teremjen.

 

 

Isten áldásával.