Kérjük el Isten megoldását

 

M

ost látjuk meg, mennyire nem az apjával való kapcsolat helyreállítása vitte haza Absolont (2Sám 15,1-12). Leborulása nem szívből fakadt, nem a megbocsátó apának szólt. És nem az újrakezdés fejeződött ki benne. Miért keresem én az Urat? A kegyelem utáni vágyakozás visz Hozzá? Ő hiányzik, és szeretném igazán megismerni, és ezért mindent hátrahagyva elindulok Felé? Hányan csak formalitásból keresik, csak egy felekezetbe akarnak tartozni, de nem Istenhez térnek vissza. Gondoljuk végig, milyen lelkülettel állunk meg az Úr előtt egy istentisztelet alkalmával? Mennyire őszinte az imádságom? Alázattal, ítéletre méltó bűnösként jövök, és az a vágy hajt, ha az Atya visszafogad, Őt akarom szolgálni teljes szívből?

Absolon csak pozíciót keresett, jobb lehetőségbe akarta hozni magát a nép előtt. Most derül ki szívének igazi tartalma. Mennyire más ő, mint az apja. Dávid nem akart király lenni, nem magát ajánlotta, hanem csak szolgálta az Urat. Dávid, ott ahol éppen volt, ha juhok mellett, akkor ott kereste az Úr jelenlétét, és az Ő dicsőségére végezte munkáit. Úgy őrizte a juhokat is, hogy mindenki lássa, az Úr gyermeke a pásztor. Mindenki csodálja meg általa, Isten erejét.

Absolon ellenben teljesen magát helyezte a kirakatba. Minden róla szólt. Hiába mondja apjának, hogy az Úrnak megy áldozni, Ő nem ismeri az Urat, Ha igen, tudná, hogy Isten országában másképp mennek a dolgok. Itt nincs önreklám, itt nem rólam szól minden, hanem Őróla, az ország Királyáról. Absolon népszerűségre törekszik, mindent alávet a királyság megszerzésének. Milyen sokat meg tud téveszteni. Nem Istenre figyelnek, nem tartják szem előtt, hogy Izráelben az Úr választja ki a királyt. Az ígéretekre, az előnyös döntésekre, és Absolon kinézetére figyelnek. Csak a külsőségre néznek, és nem azt figyelik, mi van a szívében, van-e kapcsolata az Úrral, és milyen ember. Olyan könnyen befolyásolhatók az emberek, külsőségek és egyéni előnyök biztosítása által. Mire figyelek? Fontos-e, hogy a másiknak milyen a kapcsolata Istennel? 

Az emberek elhiszik, hogy Absolonnak ők a fontosak, pedig csak felhasználja őket céljai elérésére. Ő király akar lenni, és ennek mindent alárendel. Nem kérdezi az Urat, hol akarsz látni, mi a terved velem. Ő törtet. Bizony ez a lelkület ma is jelen van. Nem az Urat kérdezzük, hanem mi igyekszünk megszerezni, azt amit megálmodtunk. Isten országában azonban nincs emberi uralom, ott nem a magam nevét kell naggyá tenni, hanem az Úr nevét. Az a feladatunk, hogy Őt dicsőítsük és Róla tegyünk bizonyságot. Amikor egy ember akar az Úr helyébe lépni, akkor mondjuk azt, Isten országának van Királya, és én Tőle várom boldogulásom. Egyedül az Ő segítségében reménykedem.

Az apostol bizonyságot tesz, ő mindig és mindenütt Isten kegyelmével forgolódott (2Kor 1,12-24). A megfeszített Krisztusról tett bizonyságot, elmondta, mit tett a bűnös emberért Isten. És aki hittel a keresztre nézett az meg is látta. Egyszülött Fiát adta, hogy, aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ma is ez legyen a célunk, Isten kegyelmével forgolódni, azt megismertetni másokkal. Az őszinteség azt jelenti, hogy maga is megtapasztalta, azt, amit hirdet. Ő is felvállalja, hogy kegyelemre szoruló bűnös. Pál mindig megvallotta, hogy ő Krisztus üldözője volt, de rátalált a kegyelem. Nem ő találta meg az Urat, hanem az Úr talált rá. Bizony nem igen jó állapotban, mert a gyűlölet teljesen elborította, azonban az Úr szava felszabadította, megtisztította őt.

Vállaljuk fel Isten kegyelmét, mondjuk el, mit végzett el a saját életünkben. Akinek az Úr új szívet adott, annak az életében az meg is látszik. Észreveszik az emberek, hogy változás történt. Hogy milyen véleménnyel lesznek, az egy más kérdés, de látják, hogy másabb az életünk. Pál apostolról is elterjedt, hogy aki egykor üldözte a krisztusi hitet, most hirdeti. És őneki az élete is hitelesítette az üzenetet.

Az apostol abban a reményben írt és ír, hogy megértik majd a korinthusiak, amit olvasnak. Ez azért lényeges üzenet, mert jelzi, Isten igéje megérthető. Urunk úgy készíttette el az Igét, hogy azt minden Őt kereső értse. Nem kell különleges képzés ahhoz, hogy megismerhessem Istent és megértsem az Ő akaratát. Azért írta annyiféle ember, és volt köztük tehénpásztor, halász is, így az Úr beszéde az élet minden területén érthetővé válik. Ha halászok elmondták, leírták, akkor egy mai halász, vagy bármilyen munkát végző ember is megértheti. Mi kell hozzá? Halló szív? Ezt pedig lehet kérni. És megadja annak, aki kér a szükséges bölcsességgel együtt.

Nagyszerű dolgokat ír Pál. Isten minden ígérete Jézus Krisztusban lett igenné, vagyis Benne teljesedik be. Amit Isten megígért, azt az Úr Jézusban meg is cselekszi. Ez azt üzeni, kapaszkodjunk Isten ígéreteibe. Amit megígért az igében, azt meg is cselekszi. A mai helyzetben is, ne emberekben bízzunk elsősorban, hanem forduljunk Hozzá, és higgyük, Ő ma is megszabadít. Az ígéret áll, hívj segítségül, és megszabadítalak, de  a szabadítás akkor megy végbe, ha a feltétel is teljesül, vagyis, segítségül hívjuk. Tehát forduljunk az Úrhoz és kérjük segítségét mai napunkra is, hívjuk Őt segítségül, kérjük oltalmát a vírussal kapcsolatban is. Istennek van megoldása erre is. Kérjük el Tőle.

 

 

Mely igen jó az Úr Istent dicsérni

 

1. Mely igen jó az Úr Istent dicsérni, Felségednek, én Uram, énekelni, Szent nevedet di-

csérvén magasztalni És mindenütt e világon hirdetni.

2. Igen reggel irgalmadat hirdetni, Igazságodról éjjel gondolkodni, Hegedűvel, orgonával

zengetni, Minden éneklő szerszámmal tisztelni.

3. Csudaképpen én vigasztalást vészek, Cselekedetidre hogyha tekintek, Kezeidnek

munkájában örvendek, Teremtőmnek, megváltómnak éneklek.

4. Az esztelen ember ezt nem esméri, A hitetlen bolond ember nem érti; Kinek rólad

nincs igaz esméreti: Szent Fiadban mert nincs hite őnéki.

5. E világon gonoszok gyökereznek, Kik mindenkor hamisan cselekesznek; Mint a fü-

vek, virágoznak, terjednek, Hogy örökül-örökké elvesszenek.

6. Lám, ezeket, Uram, felséges Isten, Kik támadnak a te szent igéd ellen, Viaskodnak a

te híveid ellen: Megbünteted, mert vagy örök Úr Isten.

7. Rólad, Uram, akik megemlékeznek, Mint pálmafák úgy szintén ők zöldellnek; Mint

cédrusfák, ugyan meggyökereznek Az igazak, kik igaz hitben élnek.

8. Vallást tesznek Minden emberek előtt, Hogy az Isten igaz mindenek fölött; Hamissá-

got soha nem cselekedett, Mint kőszikla, ő ád nagy erősséget.

 

 

Isten áldásával.