Isten ígéretei

 

A

z Absolont királlyá tévő országrész vereséget szenvedett, és átkellet értékelniük az életüket (2Sám 19,9/b-31). A vereség átértékelésre késztet. Rá kell döbbenniük, hogy rossz döntést hoztak. Felismerik, hogy amit tettek, azzal a király ellen vétkeztek. Meglátják, hogy Dávid a király, Isten őt állította népe élére és ezen nem változtatott. Ez a valóság az ember életével kapcsolatban is. Isten a Király, de az ember fellázadt ellene.  De a lázadás, az Isten nélküli élet nem hoz boldogságot, nem azt az eredményt szolgáltatja, amire várunk. Izráel is úgy gondolta Absolonnal majd jó lesz az élet, jobb lesz, mint Dáviddal volt. És mi lett az eredmény? Vereség, halál, nyomorúság. A kisebbik fiú is gyönyörű szép életet álmodott az atyja nélkül. Úgy képzelte, ha messze lesz az atyjától egy csodálatos életet fog élni. És kiderült nem így van. Az ember az Istennel való élő kapcsolatra lett teremtve. Ha ettől elszakadunk, az élet forrásáról válunk le. Isten nélkül az ember nem teljes. Akkor sem, ha ma ezt igyekszik elhitetni. Istenre van szükségünk. Mégpedig Benne való élő hitre, és napi kapcsolatra.

Izráel most ráébredt, nincs más választás, vissza kell térni a királyhoz. Ez az egyetlen út. Nincs más ma sem, vissza kell térni a Királyhoz, az Úr Jézushoz. Meg kell látnunk, Ő a Szabadító. Mindenki más csak megtévesztés, az ördög eszköze. Absolon is megtévesztés volt, fel kellett volna ismerniük, hogy ez nem Isten útja. Ne a szép ígéretekre hallgassunk, mert ígérni a sátán is tud. Istenre figyeljünk, Aki nemcsak ígér, hanem, amit mond azt meg is cselekszi. Jézus Krisztusban elvégezte megváltásunkat, örök életet készített, azonban ez hit által, kegyelemből lehet a miénk. El kell jutnunk oda, ahová Simi, és ki kell mondani, vétkeztem. Aki ezt kimondja, annak bűneit az Úr Jézus eltörli.

Dávid megmutatja Isten országa rendjét. Mennyire más ez, mint ami ebben a világban látható.  Dávid megfizethetne mindazoknak, akik menekülése közben támadták és gyalázták őt. Bosszút állhatna azokon, akik Absolon mellé álltak. És ha ezt tenné, senki nem róná fel nekik, mert ez volt mindenütt a szokás. Még emberei is csodálkoznak, amikor Dávid nem áll bosszút. Nem fér bele a gondolkodásukba a megbocsátás.

Ezt kell ma is meglátnunk, Isten országa más, mint ez a világ. Más értékekre épül. Itt nem a bosszú, a visszafizetés, hanem a kegyelem a mérték. Isten Jézusban könyörül mindazokon, akik visszatérnek Hozzá. Isten gyermekeinek azt az utat kell járniuk, amit itt Dávid is bemutat. Megtehetné, hogy leszámolást tartson, hogy megtisztítsa az országot a lázadóktól, de nem teszi. Mert tudja, hogy az igazi megtisztulás, a szívben megy végbe. És ezt a megbocsátás segíti elő. Mutassunk rá, Isten kegyelmére az életünkkel. Vajon mit sugárzunk ma? Mi árad az egyházon keresztül? Ez a fajta magatartás, amit Dávidnál is látunk. El tudjuk viselni a gyalázkodást, és megbocsátunk azoknak, akik vétkeztek ellenünk? Az Úr elengedi a tartozást, ezt láttuk, amikor Péter megtagadta Őt. Megbocsátott neki és visszaemelte a tanítványok sorába. Péter úgy gondolta, vége a tanítványságnak, de bűnbánata után, és szeretetének megvallása után az Úr ismét tanítványként számított rá. Miért? Mert az Úr a kereszten saját életét adta bűneinkért, és aki ezt meglátja, és kéri, hogy könyörüljön rajta, az új életet kap.

Pál apostol Isten ígéreteire mutat rá, mégpedig azt hangsúlyozza, hogy ezekre bátran állhatunk (2Kor 7,1-16). Miért? Mert Isten semmit sem ígér, amit meg ne tenne. Ő nem olyan, mint mi. Ő nem csak ígér, hanem ígéreteit meg is valósítja. Amit ígér, azt valóban értünk teszi. Végbeviszi szabadítását, és az Úr Jézus visszajövetelét is be fogja teljesíteni. A mi részünk, hogy várjuk Őt, és közben tegyünk bizonyságot kegyelméről.

Az apostol a megszentelődésre is nagy figyelmet fordít. A hívő élet a megszentelődés útján halad. Azt jelenti, hogy folyamatosan tisztogatja életünket az Úr, és visz egyre előrébb. A megszentelődés fejezi ki, hogy a tanítvány élete folyamatosan növekedő. Nem egy helyben állás, hanem előrehaladás. A haladás gyakran próbákon keresztül történik. Ott látszódik meg, mennyire jutottunk előrébb, mi az amin változtatni kell.

Pál apostol sok nyomorúságot él meg, és ezek közben, látszódik meg szíve tartalma. Szenvedések, bántások között túlcsordul a szíve. De mi csurog ki belőle? Harag, bosszú, neheztelés? Nem! Hanem Krisztus öröme árad belőle. A legnehezebb pillanatokban is öröm csordul túl a szívén. Mivel vagyok csordultig? Mi szokott kiömleni belőlem? Természetesen nem a jó napok a lényegesek, amikor minden sikerül, és mindenki pozitívan áll hozzánk. Szívünk tartalma a kudarcos napon mutatkozik meg, a bántások, sérelmek idején. És ilyenkor mi válik láthatóvá. Az Úr előtt elcsendesedve, őszintén válaszoljuk ezt meg. És ha belőlünk nem az öröm csordul túl, kérjük, Urunkat formálja át a szívünket. Az öröm akkor csordul túl, ha ezzel van tele a szívünk. Ha nincs bennünk az Úr öröme, nem tud túlcsordulni sem.  Örülök én az Úrnak, az Úrban? Az Ő öröme tölti be az életemet? Tudok mindennél jobban Neki örülni?

 

 

TÜZED, URAM JÉZUS, SZÍTSD A SZÍVEMBEN

 

1.  

Tüzed, Uram Jézus, szítsd a szívemben,

Lángja lobogjon elevenebben!

Ami vagyok és mind, ami az enyém,

Tartsd a kezedben, igazi helyén!

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

2.  

Szorongat a Sátán, de Te velem vagy,

Hű Szabadítóm, aki el nem hagy.

Ennek a világnak fekete egén

Lényed a csillag, sugarad a fény.

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

3.  

Jön az örök nap már, közeledik Ő,

Mennyei honba hazavinni jő.

Röpke pillanat, míg tart a keserű,

Jézus elém jön, örök a derű.

Életem kútja, örök örömem,

Fény a sötétben csak Te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem, tart a Te kezed.

 

 

Isten áldásával.