Nem minden épít

 

A

mikor Dávid elmondja Nátán prófétának a tervét, ő egyetért vele, és úgy látja Isten is ezen a véleményen van (2Sám 7,8-17). Nátán emberileg gondolkodott, tetszett neki a templomépítés, mert úgy látta ezzel a király hatalma is növekszik. Minden ország fővárosában van egy nagy templom, legyen Jeruzsálemben is. Így azután nem kérdezi Istent, nem járul az Úr elé, mert meg van győződve, hogy Isten így akarja, és velük lesz az építkezés során. Nagy hiba volt ez, mert Isten másképp gondolkodik, nem monumentális épületek, a világ csodái által akarja nevét naggyá tenni, hanem engedelmes életek által.

Így azután Isten szinte azonnal megszólítja a prófétát és megbízza, hogy menjen el a királyhoz és mondja el azt az üzenetet, amit az Úr küld neki. És ebből megtudja Dávid, Isten nem akarja, hogy templomot építsen. Már ez furcsa a mi fülünknek, Isten nem akar templomot, hiszen az egyház élete is a templomokról és különféle épületekről szól. Mennyi hatalmas, kívül, belül díszes épület áll, amivel az Úr nevét akarjuk dicsőíteni. Hatalmas, és arannyal, különféle művészeti elemekkel díszített épületek az alázatosság Urának, Aki szegénnyé lett értünk. Mennyire félreértjük Őt, vagy mennyire nem akarjuk érteni. Mert a nagy épületek mindig az ember nagyságát hirdetik. Isten hatalmát a rendbe jött életek, a hívővé vált emberek hirdetik, azok akik az Ő országát építik, és életeket mentenek. Az Úr azt akarja, hogy az életvitelünk ragyogjon, és különbözzön a nem hívők életétől.

Jó látni a próféta engedelmességét. Nem lehetett egyszerű a korábbi lelkes támogatás után, megmondani Isten akaratát. A királyok a vezetők általában nem szeretik, ha ellent mondanak nekik. Később láthatjuk más izráeli királyoknál, mennyire nem szerették, ha a próféták nem azt mondták, amit hallani szerettek volna. Nátán az Urat szolgálja, és bátran viszi az üzenetet, és át is adja. Vállaljuk mindig Isten akaratát, a hívő ember nem a kívánságokat, vágyakat szolgálja ki, hanem az Istentől érkező üzenetet adja tovább. Nem is megyünk semmire, ha azt mondják, amit hallani akarunk. Nem mi mondjuk meg, Istennek, mit tegyen, hanem Ő mondja nekünk az akaratát. Az egyház feladata, hogy vigye és adja tovább, amit az Úr rá bízott.  Mondja akkor is ha az nem azonos az aktuál politikával, ha nem egyezik azzal, amit hallani szeretnének. Nátán vitte az üzenetet, vállalta a kockázatot. Mert mindig van abban kockázat, ha ragaszkodunk Isten szavához. Nem lehet tudni előre, a címzett hogyan fogadja majd. Nátán nem erre figyelt, hanem tette, amit az Úr mondott neki.

Pál apostol lefekteti az alapelvet, mindent Isten dicsőségére tegyetek (1Kor 10,14-11,1).  A cél azzal amit teszünk, mindig Isten dicsőítése. És ez meg is határozza a tetteinket, hisz csak azt tesszük, ami dicsőíti az Urat. Azt jelenti ez, mindig felteszem a kérdést, amit tenni szándékozok dicsőséget hoz-e az Úr nevére? Dicsérni fogják-e az emberek a tettemet látva az Urat. Ez a hozzáállás szem előtt tartja mások üdvösségét. Tehát úgy élek, hogy az ne eltávolítson, hanem inkább közelebb segítsen másokat az Úrhoz. Ha látják az emberek a különbséget a hívők és a nem hívők élete között könnyebben megszólíthatókká válnak. Azonban ha mi is ugyanazokat a dolgokat tesszük, mint a világ fiai, ha mi is a külsőségekre adunk, és nekünk is csak a szórakozás, a jólét a lényeges, nem lesz bizonyságtétel.

Megtudjuk azt a nagyszerű hírt, hogy az Úré a föld és annak teljessége.  Így nem kell félnünk a természeti elemektől, és szabadon az Úrra nézve élhetünk a világ javaival.  A hit útján mindig hangsúlyos, hogy nem a magam javát keresem. A tanítványok az Úrnak szolgálnak és odafigyelnek egymásra. A bennünk élő Krisztus kitörli az önzést a szívekből. Már nem magunknak élünk, hanem Őneki. A Krisztus követő keresztyénség, nem a maga javát keresi, hanem a másikét is. Mivel minden az Úré, nem akar kisajátítani semmit, hanem ad belőle a másiknak is.

Ezt is látnunk kell, az Úré a föld teljessége, vagyis nem egy emberé, vagy egy csoporté, vagy egy országé a természet a föld kincse. Ezek a javak közös értékek, és Istenéi mivel Ő a föld gazdája. Amit kapunk azt azért kapjuk, hogy megosszuk azzal, akinek nincs.

Minden szabad mondja az apostol, és ez jó, Krisztusban szabadságot kapunk. Azonban oda kell figyelni arra is, hogy szabad ugyan minden, de nem minden épít. És ami nem épít, azt tegyük félre. A szabadság azt jelenti, szabadságom van félretenni azt, ami nem építi az Úrral való kapcsolatomat, családi életemet, szolgálatomat. Az a szabadság, hogy fel tudom mérni, mi épít és mi nem. Ez a szabadság már nagykorú hittel jár. Ha ezzel a szabadsággal minden hívő rendelkezne sokkal előrébb tartanánk. Több időnk jutna az igére, a gyülekezetre és egymásra, mert a nem hasznos, és nem építő dolgokat félretennénk. Szabad végiggondolnunk van-e az életünkben olyan szokás, ami nem épít. Élek olyan dolgokkal, amik inkább rombolnak, mintsem építenek?

 

 

Mily jó, ha bűntől már szabad

 

1. Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája gyáva rab, A

Krisztusé szabad.

2. A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s vezet Világos

utakon.

3. A bűnben kín van s gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s szeretet Az

Úr szívén belöl.

4. Már szolgád lettem, Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól tudom, Mert

bűnből kihozál.

5. Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te

vagy, E szív is ott legyen.

 

Isten áldásával.