|
D |
ávidot próbálják kimozdítani a magába süppedtségből. Ammónt gyászolja Absolonról pedig úgy látják, megfeledkezett (2Sám 14,1-20). Nem hívta vissza, nem tart vele kapcsolatot, nem bocsátott meg neki. Úgy tűnik ő Ammónt favorizálta, és képtelen feldolgozni ami történt. De valószínűleg megfordul benne az is, mit is indított el azzal, hogy nem figyelt az Úrral. Újra és újra lehet látni milyen is az, amikor a bűn irányít, döbbenetes dolgok történnek egy kapcsolatban, egy családban, amikor a régi ember nem kerül a keresztre Krisztussal. Gyakran úgy próbáljuk a bűnt feloldani, hogy emberek vagyunk, és mindenütt történnek rossz döntések, súlyos emberi tettek. Azonban az Úr Jézus Krisztusban új teremtéssé lehetünk, természetesen ez saját döntés, és aki ezt nem hozza meg, marad a bűn befolyása alatt. De, aki Krisztusra bízza magát újjá lesz. Már nincs kényszerítő hatalma a testnek, a kívánságnak, és van Kihez kiáltani. Ha szorult helyzetbe kerülünk, kiálthatunk az Úrhoz. Dávid ezt nem tette meg. Ne feledjük, mindig az Úrban kell maradnunk, ha kilépünk belőle, ha úgy gondoljuk, mi már magunk is jól elboldogulunk, bukás fog következni. a gonosz elénk hoz olyan helyzetet, amiben nem tudunk megállni.
Az is szembetűnő, hogy teljesen emberi elképzelések mentén mennek a dolgok. Jóáb igyekszik segíteni Absolonnak, meg akarja békíteni a királlyal, de teljesen a maga látása szerint. Senki nem keresi és kérdezi az Urat. Úgy tűnik, Absolonban látják a jövendő királyt, különösen Jóáb. Nem kérdezik meg Istent, vajon Ő is Absolont választja a trónra? Amikor nem visszük az Úr elé az előttünk álló dolgokat, és nem győződünk meg, hogy Istennek is az e az elképzelése, mint a miénk, problémákat generálunk. Jóáb úgy véli, ha Absolon hazakerül minden rendben lesz. De nem így fog történni. Talán Dávid érzi ezt, és ezért nem lépett eddig. Néha a jónak tűnő döntésekből is rossz dolgok származnak. Miért? Mert mi nem látunk előre, ezért fontos, hogy mindig Isten vezetésére bízzuk magunkat. Ő mindig a következő egy lépést mutatja meg. Az is lényeges merjek teljes szívvel ráhagyatkozni és bízzam az Úr ítéletének helyességében.
Nagyon izzadságszagú, erőltetett, vagyis nagyon emberi ez az eseménysor. Itt emberek igyekeznek egy problémát megoldani. Ami tulajdonképpen nem rossz, a szándék jó. Béküljön meg apa és fia. De a módszerek, nagyon emberiek. Nem látjuk benne Isten jelenlétét. És amikor Isten nélkül készülünk megoldani a problémákat, hosszú távon inkább ártunk, mint használunk. Hogyan? Hát a jónak látszó dolgokból is lehet rossz? Isten nincs jelen, amikor jót, amikor békességet akarunk? Isten soha nem erőltet semmit. Abban támogat, hogy hirdessük az evangéliumot, ismertessük meg Őt és akaratát, de engedjük, hogy a másik szívből és önként döntsön. Az erőltetésnek mindig rossz eredménye van. Egy idő után kibújik a szög a zsákból, és még több probléma lesz, mint előtte. Pál apostol is azt mondja, mindenkivel éljetek békességben, akivel lehet. Soha ne a látszatért cselekedjünk.
Szinte kapcsolódnak Pál szavai az ószövetségi részhez (1Kor 16,13-24). Vigyázzatok! Igen, az Úr tanítványának nagyon vigyáznia kell. Miért? Megtértünk és minden rendben, majd szépen besétálunk piros szőnyegen a mennyben. Vannak, akik így gondolják, de se piros szőnyeg nincs, se andalgás. A krisztuskövetés harc, mégpedig a gonosz ellen. Azért vagyunk a világban, hogy annak világossága legyünk. Ha pedig világítunk, a gonosz mindent megtesz, hogy fenntartsa a sötétséget, és igyekszik eloltani a lámpást. Ezért kell vigyázni.
Olyan területeken akar elbuktatni, ahol nem is gondoljuk. Ez az elbuktatás, ez a bekormozás gyakran nem más, mint elmosni a különbséget köztünk és a világ között. Az életünk mindennapos dolgaiba becsempészi a világ szokásait. Vagy fontos döntésekben elvon az igétől, és elvégzi, hogy a környezethez igazodjunk. Gyakran a hívők házasságát, családi életét használja fel. Dávidnál is ez volt a gyenge pont. A házasságát nem Isten igéjéhez igazította.
Álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek, rámutat a határozott döntésre és kiállásra. Azért szólít fel, hogy legyünk férfiak és erősek, hogy vállaljuk az Urat, az ige szerinti döntést és életvitelt ellenszélben is. Ne engedjük magunkat a világtól, annak javaitól befolyásolni. A megállás azt jelenti: Mindenben ragaszkodom az Úrhoz. Hiszem, hogy Ő mindenről gondoskodik. Nem nekem kell a megélhetésem felől, vagy dolgaim felől aggódni. Nincs szükségem a világ segítségére, mert Isten országa biztosítja, azt amire az övéinek szükségük van. Isten atyai módon törődik velünk. Mégis milyen könnyen el lehet bukni. Féltjük magunkat, megijedünk, honnan szerzünk pénzt, miből újítjuk fel, azt amit már javítani kell? Soha ne feledjük, ha Tőle kaptuk a dolgainkat, és nem mi szereztük, Ő gondoskodni is fog. Sok esetben az a gondok forrása, hogy olyan vállalkozásba fogunk, amit Isten nem is akar. Csak sodor minket a világ. Népszerűek akarunk lenni. Arra vágyunk a társadalomban legyen súlyunk. Azonban ezeket a törekvéseket nem láttuk az első gyülekezetben. Az ő fő törekvésük a lelkek mentése volt. És ehhez nem volt szükség nagy beruházásokra, csak az evangélium bátor megélésére.
A korinthusiak között vannak, akik üdítő szerepet töltenek be. Nem csupán Pál, vagy a többi igehirdető, hanem a gyülekezet tagjai üdítik fel egymást. Mondhatnánk, egymást lelkigondozzák. Az igével üdítenek. Amikor találkoznak, az igéről, az Úrról beszélgetnek. Igei tanácsokat adnak egymásnak. Jézust adják tovább, és Ő az üdítő. Urunk adja, hogy mi is felüdítsük egymást. Legyen felüdítő a jelenlétünk. Ez nem azt jelenti, hogy csak örömködünk, hanem inkább arról van szó, hogy aki velünk találkozik, belekerül az Úr Jézus jelenlétébe. Jézus jelenléte felüdít.
Maranatha, tör fel a kiáltás az apostol szívéből. Urunk, jöjj! Mi tör fel belőlem? Ott van ez a kiáltás, Urunk Jöjj! Jöjj, mert mindenre Te vagy a megoldás. Benned oldódik meg az emberiség minden problémája. Jöjj, Uram Jézus! Jöjj a szívembe, és jöjj vissza népedért.
Tudom: az én Megváltóm él
1. Tudom: az én Megváltóm él, Hajléka készen vár reám; Már int felém és koronát Ígér
a földi harc után. Bár a világ gúnyol, nevet, :/:A honvágy tölti el lelkemet, Mert nemsoká -
ra hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyu -
godj a keblemen!
2. Remélek Jézusomban én, Ő törlé el sok bűnömet; Ajkáról hívón zeng felém: „Jer
haza, vár Mestered!” Bár a világ gúnyol, nevet, :/:A honvágy tölti el lelkemet, Mert nem -
sokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj,
nyugodj a keblemen!
3. Előttem, oly csudálatos, Hogy értem szállt a földre le; Miattam annyit szenvedett, Bű-
nömért annyit véreze. Bár a világ gúnyol, nevet, :/:A honvágy tölti el lelkemet, Mert nem-
sokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj,
nyugodj a keblemen!
4. Tudom, hogy közel Mesterem, Az óra fut, a nap közel; Elébe állok csakhamar, Meg-
váltó Jézusom, jővel! Bár a világ gúnyol, nevet, :/:A honvágy tölti el lelkemet, Mert nem -
sokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj,
nyugodj a keblemen!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése