Vele együtt

 

A

 tizennyolcadik vers megmutatja Absolon motivációját, azt, ami mozgatta, amiért küzdött és élt (1Sám 18,19-32). Mégpedig, hogy ő legyen valaki. Meg akarta mutatni, hogy ő is ér annyit, mint az apja, sőt úgy igyekezett beállítani, hogy jobb. Azt azonban elfelejtette, Dávidot soha nem a maga elismertsége vezérelte. Az ő motivációja Isten nevének a dicsőítése, az Úrnak való szolgálat volt. Dávid teljes mértékben az Úrnak élt. Absolon a maga nevét akarta marandóvá tenni. Jó elgondolkodni, engem mi motivál? Mi az, amire felteszem az életem, ami mindennél fontosabb? A magam elismertsége? Én is nevet akarok szerezni magamnak? Vagy az Úr szeretete és a Neki való szolgálat az, ami visz előre. Amint Pált is Krisztus szeretete szorongatta. Vitte előre Jézus emberekkel való megismertetésének a vágya.

Absolon ha fel is állíttatta az emlékoszlopot, elbukott a Dáviddal szembeni harcban. Elbukott, mert nem Istenre figyelt. Nem kereste Isten akaratát, olyan területre indult, ami nem az övé, amit nem neki tartottak fenn. Isten választotta ki és hívta el Dávidot, és választotta ki a következő királyt is. De nem úgy választ, ahogyan az emberek gondolják. Istennek nem Absolon a favoritja, annak ellenére, hogy maga Dávid is benne látta az utódját. Mindazok ellenére, ami történt, Dávid Absolont tartotta trónörökösnek. Azért rendül meg annyira, a halálát követően. Dávid sem látja még Isten akaratát, de majd meg kell tanulnia, Isten országában nincs demokrácia. Itt nem az ember választ, hanem Isten.

Dávid csapata győzelmet szerzett, és ez örömhír. Hírvivő viszi a hírt a királynak. Jóáb tudja, hogy a királynak ez nem örömhír, de mégis be kell számolni a történésekről. Ami ebben lényeg, meglátjuk, hogy mi is az evangélium. Győzelmi hír. Egy csata győztes híre. A hírvivő, futva viszi haza a hátországba a hírt, győztünk az ellenség fölött. És ez a hír azt jelenti, vége a félelemnek. Felszabadulnak az ellenség nyomása alól, szabadon és békességben élhetnek tovább. Ez a kifejezés, amit itt használ a szentíró, megegyezik azzal, amit az újszövetség alkalmaz az Úr Jézusról szóló hírre. Így azután megértjük, mit is jelent az evangélium. Győzelemről számol be. Elmondja, hogy az Úr Jézus legyőzte ellenségünket, a sátánt, majd feltámadása által a halált. Mindez azt jelenti, nem kell már elnyomás alatt élni. Nem kell bezárkóznunk, elbújnunk, és a bűnnek sem tartozunk engedelmességgel. A bűn is le van győzve. Másképp mondva a bűn eddig börtönbe zárt, foglyok voltunk, és csak addig mozoghattunk, ameddig a rabbilincs engedett. Meg kell jegyezni elég hosszú pórázt kaptunk, ami gyakran azt sugallja, hogy szabadok vagyunk. Azonban eljött a Szabadító, legyőzte a fogvatartót, lehullt a bilincs kinyílt az ajtó. Azonban nem elég, ha nyitva az ajtó, azon ki is kell menni. Sokan úgy élnek, hogy nem látják, nyitva az ajtó, élhetünk szabadon. Már nem a bűn diktál, hanem elindulhatok az Urat követni.

Továbbra is az Úr Jézusra mutat (2Kor 6,1-10). Róla beszél az apostol. Kiemeli, hogy Vele együtt munkálkodva végzi munkáját. És tulajdonképpen ez a keresztyén élet definíciója, és kulcsa, Vele együtt, ha nem Vele élem az életem, az nem is keresztyén élet. Jézus nélkül lehetek egy felekezet tagja, de nem Isten gyermeke, és nem tanítvány. Azt is jelenti ez, hogy a tanítvány, nem magában éli életét, hanem mindig az Úrral együtt.

Azt is hangsúlyozza az apostol, hogy a keresztyén hit, életforma. Vagyis nemcsak a templom ajtóig tart. Azt jelenti, hogy amikor befejeződik az istentisztelet, megkezdődik a gyakorlati élet. A mindennapokban élhetem meg azt, hogy én Krisztushoz tartozom. A gondok, bajok közepette derül ki, hogy mi van a szívemben.

Úgy éljetek, mint akik nem hiába kaptátok Isten kegyelmét.  Hiába kapni azt jelenti, hogy nem élek vele. Hiába van itt, hiába van jelen Isten kegyelme, ha nem élem át. Mit használ az orvosság, ha nem veszem be. Ugyanígy, hiába van Bibliám, ha nem olvasom. Hiába van Isten kegyelme, ha én azt soha nem élem át. A kegyelem akkor ment meg, ha azt elfogadom. 

Most van a kegyelem ideje, most, amikor az Úr szól, amikor olvasom ezt az áhítatot. Ne halogassuk máskorra, hanem éljünk vele. Istennél mindig a most a fontos, mégpedig a most, amikor Ő érkezik hozzánk. Bartimeus felismerte és megragadta ezt. Nem hallgatott a környezetére, hanem megszólította az Urat. Ő most akart gyógyulni. Te hogyan állsz ezzel? Most, amikor hallod az igét, most akarsz hitre jutni, és új életet kezdeni, vagy majd. Azonban a kezünkben csak a most van. A majdot, a jövőt nem ismerjük.

A most azt is üzeni, a tanítványoknak pozitív üzenetük van. Amikor a világ elcsügged és fél, akkor a hívő ember el tudja mondani, ne félj! Ne félj, mert az Úr segítség. Amikor emberileg úgy tűnik, itt már nincs segítség, akkor az Úr megáll életünk mellett, és így szól: Én vagyok, bízzatok, ne féljetek. És ezt tovább adhatjuk. Ne félj! Bízz az Úrban!

Pál apostol élete nem egy könnyű élet. Nem szűkölködik nehéz, sőt életveszélyes helyzetekben, de mindig az Úrra néz. Az Úr az ő erőforrása. Ki az én erőforrásom? Kibe kapaszkodom, kitől várok segítséget a bajban? Pál mindig Krisztusban bízott.

 

 

Semmit ne bánkódjál, Krisztus szent serege

 

1. Semmit ne bánkódjál, Krisztus szent serege, Mert nem árthat néked senki gyűlölsé-

ge, Noha e világnak rajtad dühössége, De nem hágy szégyenben Krisztus ő Felsége.

2. Királyi nemzet vagy, noha te kicsiny vagy, Az Atya Istennél bizony te kedves vagy; Ő

szent Fia által már te is fia vagy, Minden dicsőségben, higgyed, hogy részes vagy.

3. Hogyha te igazán a Krisztusban bízol, Higgyed, hogy lélekben Istennél gyarapszol,

Ha Krisztus véréből igaz hittel iszol: Higgyed, hogy örökké meg nem szomjúhozol.

4. Akármint halásszon az ördög utánad, Az ő tagjaiban dühösködjék rajtad, Mind tőrrel,

fegyverrel siessen utánad, Ha Krisztusban bízol, higgyed, az sem árthat.

5. Rajtad semmit sem fog a pogány ellenség, Noha nehéz néked a rettenetesség; Bátor

koncra hányjon a hitlen ellenség: Feltámaszt a Krisztus, néked nagy reménység.

6. Oltalmazza Krisztus az ő szent egyházát, Miként a jó pásztor saját juhocskáját; Vala-

ki hallgatja a Krisztus mondását, Viseli mindenkor szorgalmatos gondját.

7. Siess most mihozzánk, Krisztus, segélj minket, A te szent igéddel neveljed hitünket

És te Szentlelkeddel bírjad életünket, Hogy minden dolgunkban dicsérhessünk téged.

8. Igaz fogadásod és minden beszéded, Nyilván vagyon immár minden dicsőséged; Ne

hagyd elpusztulni e kicsiny sereget, Melyért a keresztfán vallál nagy gyötrelmet!

9. Ne nézzed, Úr Isten, e világ vakságát, Te nagy jóvoltodról háládatlanságát, A te igéd

ellen ily nagy káromlását: Nézzed a Krisztusnak ártatlan halálát.

10. Vedd el már mirólunk a sok ellenséget, Vedd ki miközülünk a sok gyűlölséget; Esse-

nek szégyenbe minden ellenségink, Kik dicsőségedet tagadják s nevetik.

11. Senkiben nem bízik az anyaszentegyház, Hanem csak tebenned, ki minket oltal-

mazsz, És igazságoddal mindenkoron táplálsz, Te szent sebeiddel minket megvigasz-

talsz.

12. Hálát adunk néked, mennybéli nagy Isten, Ki vagy egy szentségben és három sze-

mélyben. Ne hagyj elrettennünk keserűségünkben, Halálunk óráján ne essünk kétség-

ben!

 

 

Isten áldásával.