A legnagyobb ajándék

 

D

ávid uralkodása pozitív irányban halad előre, megszilárdítja az ország határait, építi és fejleszti azt (2Sám 10,1-19). Közben odafigyel Jónátán fiára Mefibósetre is. Istenre figyelve végzi feladatait. Meglátszik, hogy vele van az Úr. Még a szomszédos országok is felismerik a különbséget Dávid és Saul uralkodása között. Isten jelenléte meglátszik az ország állapotán is. Az Úr Jézus jelenléte meglátszik az övéinek az életében. Ahol az Úr Jézus jelen van, az láthatóvá lesz, ott másképp mennek a dolgok, mint addig.  Az evangéliumokat olvasva is ezt látjuk, ahol az Úr megjelent, ott történt valami, betegek gyógyultak, megkötözöttek szabadultak, bűnösök új életet nyertek. Sokan követték Jézust, és voltak, akik elutasították.

Ezt látjuk Dávidnál is, a nép előrehalad, egyre inkább megismerik Isten hatalmát, és dicsőítik Őt, de megjelenik az ellenség is. Sátán nem fogadja el Istent és az Ő munkáját. Sátán nem örül, amikor emberek megismerik Istent, átélik a kegyelmét, és elkezdik szolgálni az Urat. Sátán mindent megtesz, hogy az Úrtól kapott új életben elessünk, a békesség elmúljon. Az ammóniak fordulnak szembe Dáviddal és országával. Sátán ellenségeskedést szít. És bizony ez így van mindig, erre számítani kell. Az tanítványait előbb – utóbb megtámadja a gonosz. Tulajdonképpen, amikor Isten népe hű az Úrhoz, és éli a tanítványi életet mindig az üldözés a reakció. A világ nem viseli el hosszútávon Isten gyermekeit. Maga az Úr Jézus is arra hívta fel övéi figyelmét, hogy számítsanak üldözésre, támadásra. Mondhatnánk, az mutatja, hogy jó úton járunk, amikor támadások vannak. Ha a világ jól megfér Krisztus tanítványaival, nagy a veszély, hogy beleszürkültünk a világba, és már nincs különbség.

Az ammóniak bizalmatlanok Dáviddal szemben, talán magukból indulnak ki. Azt gondolják Dávid szándéka nem őszinte, mint ahogy hasonló helyzetben ők sem lennének azok, és felhasználnák ezt az alkalmat a kémkedésre. Dávid azonban őszintén cselekszik, ő Istent képviseli. Bemutatja, hogy Isten országában másképp megy az élet. Lehet másképp élni és egymáshoz viszonyulni, mint eddig tették. Isten országban, nem vallás, hanem élő hit, az Istennel való élő kapcsolat működik. Dávid hálás, Hánún ezt nem ismerte. Dávid azért hálás, mert annyi mindent kapott. Megismerte az ajándékozó Istent. Ismerem én az ajándékozó Istent? Látom mennyi mindent kaptam? Hálás a szívem, mert Önmagát adta nekem Jézusban? Isten legnagyobb ajándéka, Önmaga.

Pál apostol testhez hasonlítja a gyülekezetet (1Kor 12,12-31). Ez a test sokféle taggal rendelkezik. És mindez Isten Lelkének a munkája. A sok és különböző tagot Ő formálja egy testté. A tagok különfélék a testben, de mind oda tartoznak és fontosak.  Isten Lelke által válunk a test tagjaivá, és ez a Lélek köt össze minket, mert egy Lélekkel itattattunk meg. Azt jelzi ez, hogy akik megismerték az Úr Jézus Krisztust és átengedték az életük fölötti uralmat Neki, azt betölti a Szentlélek. Úgy tölt be, mint ahogy az élő víz elárasztja a környéket. Urunk Jézus is arról beszélt, hogy aki Őbenne hisz, annak belsejéből élő víz folyamai áradnak. A Lélek folyamai áradnak, mert Őnélküle senki nem képes Jézust követni. A Szentlélek jelenléte meglátszik. Vagy jelen van vagy nincs jelen. Ha nincs, akkor baj van az életünkkel, a tanítványságunkkal. A folyó jelenlétét is észre lehet venni, ahol elvonul, mindenütt megeleveníti a  tájat. Így van a Lélek is, különféle ajándékai által jelzi, hogy jelen van. És ahol jelen van, ott az emberek is észreveszik, lesznek, akik átélik Általa Isten kegyelmét.

A Szentlélek Isten különféle tagokként helyez a testbe. Különféle ajándékokkal ruház fel. Ő nem sablon szerint dolgozik, és nem egyforma tagokat akar. A testben sokféle funkcióra szükség van. A különféle tagok egyformán értékesek. A test sem veti ki maga közül azt, amelyik nem olyan látványos, mert tudja a megfelelő működéshez szükség van rá. Az apró csavar is fontos egy szerkezetben, mert az fogja össze a nagyobb alkatrészeket. Az ékezet fontosságát is ismerjük, ha lemarad, ahol ott kellene lennie mindjárt más értelmet kapunk. Az apostol hangsúlyozza, ismerjék el a másik tagot is. Azért, mert nem olyan mint én vagyok, fontos szerepe van a testben. 

 A gyülekezet Krisztus teste, rész szerint pedig annak tagjai. Mindenki fontos, akit az Úr a testbe szerkesztett. Ő helyezett bele, és mi nem mondhatjuk, nincs rád szükség. Ha a tanítványokon múlt volna, bizonyára másképp állítják össze a tizenkettes kört. Mert a mi szívünkben könnyen felmerül, mit keres itt a másik. Azonban az Úr nem a mi elképzeléseink szerint munkálkodik. Nem a bölcseket, értelmeseket keresi, hanem a hitben a kicsinyeket, akik készek elfogadni az Úr akaratát. Akik nem vitáznak, csak teszik, amit az Uruk mond.

 

 

 

 

Szerettem volna nagyra törni

 

Szerettem volna nagyra törni, / megfejteni a titkokat, / s a gondolatnak fecske szárnyán / bejárni kéklő ormokat.

De lassan, lassan már belátom, / merőben más az én utam, / a hétköznapok dzsungelébe / parancsolt vissza, jó Uram.

 

Ormok helyett a földön járni, / apró csatákat vívni meg,

a sorsom ez, nem zúgolódom, / ti se szánjatok, emberek.

 

Szerettem volna nagyra törni, / megfejteni a titkokat, / s a gondolatnak fecske szárnyán / bejárni kéklő ormokat.

De lassan, lassan már belátom, / merőben más az én utam, / a hétköznapok dzsungelébe / parancsolt vissza, jó Uram.

 

Apró csavarnak is kell lenni, / hogy jól menjen a gépezet.

Parányi jel, mégis szükséges: / némely betűn az ékezet.

 

Szerettem volna nagyra törni, / megfejteni a titkokat, / s a gondolatnak fecske szárnyán / bejárni kéklő ormokat.

De lassan, lassan már belátom, / merőben más az én utam, / a hétköznapok dzsungelébe / parancsolt vissza, jó Uram.

 

 

Isten áldásával.