Előre az Úrral

 

A

z Úr hatalmának nem teljesen alárendelt, a test vágyait követő ember élete fegyelmezetlenné válik (2Sám 13,20-39). A fegyelmezetlen élet pedig a bűn támadása alá kerül. Dávid házában is nagy erővel munkálkodik a gonosz. Mindaz, ami történik Dávid vétkének a következménye. Családján belül pusztít a gonosz, pont úgy, ahogyan Isten kijelentette.  Támárt megerőszakolta Ammón és ebből fakadt egy nagyon mélyre hatoló ellentét, sőt ellenségeskedés Absolon és Ammón között.  Absolon képtelen megbocsátani Ammónnak és megöleti őt. Azonban nem csupán ennyi a történet, és tulajdonképpen nem is itt kezdődik, hanem ott, amikor Dávid egymás után veszi a feleségeket. Nem figyel Istenre ezen a területen és ennek súlyos következményei lesznek. Amikor az Úr igéje alól kivonjuk, életünk egy területét annak mindig következménye van. Gonosz kihasználja a helyzetet.

Ma is gyakran a férfi és a nő kapcsolata, a párkeresés idején nagy kísértés, hogy nem az Úrrra, ígéreteire figyelünk, hanem természetünk vezet. Dávid több feleséget vett, sok gyermeke, köztük fia született. Mindegyik asszony fia, magát gondolta trónörökösnek. Maguknak szerették volna megszerezni a trónt, és így hatalmi harc, belviszály keletkezett. A gondok sokkal korábban indulnak el, mint azt mi utólag gondoljuk. Jó ha a házasságunkat, vagy aki még előtte áll, a párkeresését is Isten vezetésére bízza. Higgyük, hogy az Ő ígéretei ma is állnak, és Ő ad, hozzáillő segítőtársat, annak, aki tőle kéri. Amíg pedig vár valaki erre a társra, ne a világi mérce szerint figyeljen, hanem az igei mérték szerint.

Az is figyelemreméltó mennyire az apjától való megoldást követi Absolon. A szülői minta sok területen megmarad a gyermekben, néha akaratlanul is, és egy adott helyzetben az örökölt minta szerint fog cselekedni. Mi ez a minta? A gyilkosság? Ezt látta Absolon, Dávid is így próbálta megoldani a Betsabéval kialakult helyzetet. Megölette Úriást, hogy szabad legyen az út, és minden gyanú elterelődjön róla. Döbbenetes, hogy Dávid, majd Absolon is úgy gondolják, ez a megoldás. És ez rámutat az emberi megoldásra, mi ezt tudjuk. Valamilyen formában megszabadulni a másiktól, mert azt gondoljuk, ha így teszünk, megoldódnak a dolgaink. Azonban nem ez a megoldás! Ne a másikat akarjuk eltávolítani, vagy megváltoztatni, hanem én változzak. Ha ez magamtól nem is megy, de az Úr elvégzi a változtatást, és amikor ez megtörténik, én is könnyebben tudok változtatni.

Igénk a szívünkre helyezi, ne a régi életünk mintáihoz ragaszkodjunk, és ne is a környezetünkhöz igazodjunk. Azért kaptuk a kezünkbe az igét, hogy figyeljünk az Úr Jézusra. Az Ő megoldási útmutatását vegyük komolyan. Másképp reagált a problémákra, mint mi, és másképp is oldotta meg azokat. Soha nem az embert távolította el, hanem az őt nyomorító bajt. Mindig a lényegre koncentrált. A bűntől igyekezett megszabadítani az embert. Meggyógyította és leoldozta a szenvedélyek kötelékeit. Felszabadít a bűn rablánca alól, és amikor ez megtörténik, elindulunk Őt követni. Jézus megoldása a másik ember iránti szeretet, ami nem elvár,hanem maga cselekszik. Az Úr mindig azt kérte, hogy a tanítvány haladjon, elöl, ő tegye meg előbb azt, amit a másiktól is elvárna.  Pontosan úgy, ahogyan azt Urától látja.

Korinthusban is adakoztak a jeruzsálemi gyülekezet megsegítésére (1Kor 16,1-12). A gyűjtés a hét első napján megy végbe, akkor, amikor az Úr napján együtt vannak. De ez a gyűjtés nem kényszerű, hanem önkéntes. Jószántukból adjanak, tehát mindenki úgy adjon, ahogyan arra lehetősége van, és mindezt szívből, és örömmel tegye. Az adakozás a hála kifejezése az Úrnak. Azért ad valaki, mert felismerte, hogy neki azért van, mert az Úrtól kapott. Mid van, amit nem kaptál volna, írta korábban az apostol. Azért tudok adni, mert az Úr adott nekem.

Pál beszámol terveiről, de mindezt úgy veti papírra, hogy a végső pecsét az Úré. Ő alakítgatja menetrendjét, de ezek nincsenek kőbe vésve. Nem arról van szó, hogy neki mindenképp ezen az útvonalon kell haladnia, hanem engedi, hogy az Úr újratervezze, ha akarja. Ha az Úr engedi, ez Pál iránytűje. Nem akar mindenáron keresztülvinni dolgokat, hanem mindig figyel felfelé. Figyeli a Lélek vezetését, és amikor az Úr bezár egy ajtót, nem erősködik, hanem más irányba fordul. Ezt kell megtanulnunk, figyelni a Lélek vezetésére, és mindig arra fordulni, amerre a Lélek irányít. Úgy mozoghatunk együtt a Lélekkel, ahogyan Izráel népe együtt mozdult a pusztában a felhővel. Mi nem nagyon szeretünk mozdulni. Hajlamosak vagyunk a letelepedésre.

Efézusból ír Pál és már azt is látja, meddig akar maradni, mert ígéretes munkára nyílt kapu előtte. Azonban ez nem egy új és jó sátorkészítő vállalkozás, hanem az evangélium terjesztésének ígéretes lehetősége. Az apostol mindent a lelkek megmentésének helyez alá. Ebben nem hátráltatja az sem, hogy az ellenség is sok. Olyan természetesen írja le, hogy az ellenség is sok. Magától értetődő, ha az igét jól fogadják egy helyen, az ördög is akcióba lép. Pál nem azon csodálkozik és siránkozik, hogy sok az ellenség. Ez természetes a számára. Mi hányszor siránkozunk, megtorpanunk, mert nem gondoltuk, hogy lesz támadás.  Az Úr szolgálatát veszélytelen övezetnek, kellemes, napsütötte tengerpartnak véljük, ahol örülnek ha egy kicsit vallásról csevegünk. Az Úr szolgálata harctér, és ez azt jelenti, van ellenség, ott meg is lehet sebesülni, sőt halálos sebet is kaphatunk. Menjünk előre a Főparancsnokkal, mert Ő sem hátrál meg soha. A kereszten megmutatta, Ő kitart egészen a vérig. Nem féltette az életét, hanem odaadta a kereszten értünk, hogy így arasson győzelmet sátán felett.

 

 

Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt

 

1. Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt, Rajta, bátran! megsegít és győzedelmet ad.

Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

2. Lám, a Sátán serge talpon, szembetörni kész, A legbátrabb harcosoknak bátorsága

vész. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzede-

lemér'!

3. Szóljon a kürt, fenn lobogjon győzedelmi jel, Így előre Jézusunkkal: néki győzni kell!

Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

4. Harci zajban, küzdelemben oldalunkon áll, Benne higgyünk, ő segít meg szívünk har-

cinál. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzede -

lemér'!

 

Isten áldásával.