Isten hűséges

 

J

ó olvasni Dávid életét, különösen megragadó, az amit most látunk. Isten megáldotta őt, békességet adott neki ellenségeitől, vagyis a környező országok királyai elfogadták Izráelt, és beletörődtek, hogy nem tudják őket leigázni (2Sám 7,1-7). Meglátták, Izráel Istene nagyobb az ő isteneiknél, bálványaiknál. Dávid pedig építette az országot és közben magáról, és Isten dolgairól gondolkodott. Összevetette a saját életét, kényelmét Isten ládájának a helyzetével és arra gondolt, nem jó ez így.  Méltóbb körülmény kell a szövetségládának. Nem lehet rosszabb minőségű az a hely, ahol Isten van jelen, mint az ő palotája. Bizony ez nagyon elgondolkodtató, mi hogyan állunk Isten dolgaihoz? Miről gondolkodunk szabad időnkben? Dávid nem újabb fejlesztéseken, palotája bővítésén, berendezése gazdagításán gondolkodott, hanem az életéről, és Istenről. Rádöbbent, saját körülményei jobbak, mint az Úr ládájáé. Foglalkoztat-e minket Isten ügye? Felmerül-e bennünk, milyen jól is élünk, mennyi mindenünk megvan, de mi a helyzet az Úr ügyével? Van-e pénz bibliakiadásra, az evangélium terjesztésére?  Szabad időnkben az Úrral, igéjével foglalkozunk?  Mai igeszakaszunk mozdítson ki bennünket kényelmünkből, és gondolkodtasson el, mások élete felől.  Míg mi a magunk életét akarjuk még kényelmesebbé tenni, amíg újabb és modernebb eszközök vásárlásán gondolkodunk eszünkbe jutnak-e az éhezők? Próbáljuk-e felkarolni azokat, akik rossz körülmények közt élnek. Dávid nem magára gondolt, hanem Istenre, az Ő dolgaira.

Elmondja mindezt Nátán prófétának, akinek tetszik az ötlet. Mert jó ötlet, templomot építeni Istennek. Vagy legalábbis mi így gondoljuk.  Sokan léptek már Dávid nyomába, és csak úgy nőnek ki a földből az új templomok. Mi is úgy vagyunk, mint a próféta, nagyon jó ötlet, templomot Istennek, ezt csak támogatni lehet, és Istennek sem lehet kifogása ellene. Isten azonban nem ember, annyira más, mint mi, és annyira másra teszi a hangsúlyt. Isten ma is így gondolja: „Mert ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos” (Lk16,15). Az Úr számára nem az épület az elsőrendű, hiszen amikor Jézusban emberré istálló jászolbölcsőjében született. Azt követően egy szegény ács egyszerű hajlékában nőtt fel.

Nátán rávágja, ragyogó terv, tedd meg, mert veled van az Úr! És kiderül, téved, ebben a dologban nincs vele az Úr. Isten ezt most nem akarja.  Mi volt a probléma, annyira egyértelmű volt számukra, hogy ezt a jó tervet Isten támogatja, hogy meg sem kérdezték Őt. Vigyük Isten elé a magától értetődő dolgainkat is. Mert nem biztos, hogy Isten azt akarja, amit mi, vagy nem úgy akarja, ahogyan mi megterveztük.

Isten még azon az éjjelen válaszol, nagyon fontos, hogy helyre tegye a dolgot.  A nagy látványos épület mindig az embernek fontos és nem Istennek. Isten Jézus által már a szívünkben akar lakozni. Mindennél fontosabb számára, hogy jelen lehessen az életünkbe. Istent nem lehet templomokba zárni. Ő a testünket akarja a Szentlélek templomává tenni. Most ez a feladat, minél több ember élete váljon a Szentlélek templomává. És ehhez nincs szükség milliós beruházásokra.  Az Úr Jézus Krisztus az embert formálta Isten templomává.

Isten hűséges olvassuk a mai újszövetségi szakaszban (1Kor 10,1-13). Nem Vele van a probléma, Ő nem hagyja az övéit magára. A bajban sem fordul el tőlünk, hanem megkönyörül.  Amikor kísértésbe kerülünk, Ő már akkor elkészíti a szabadulás útját. Csak fel kell emelni a fejünket és meglátni. Gyakran az a baj amikor próbával nézünk szembe, hogy elfeledjük, ezt az igét. Már a próbával szembesülve keressem a kijáratot, mert az Úr elkészítette. Van kimenekülés. Ha az igére gondolok, nem csüggedek el, nem húz akkor le a mocsár.

Izráel pusztai vándorlását állítja elénk az apostol, mégpedig azért, hogy vigyázzunk. Miért? Mert el lehet esni! Igen, erre nem szoktunk gondolni, úgy látjuk, minden rendben van, mert beletartozunk egy felekezetbe, de Pál rámutat, ha nem vigyázunk, elbukunk. Miért? Mert a gonosz azt akarja, hogy elessünk. Hogyan teszi ezt? Olyan dolgokat hoz elénk, amitől már megszabadultunk. Vissza akar vinni Egyiptomba, a világ dolgait kívántatja meg velünk, és azok visszavonzanak. Isten helyére bálványokat akar ültetni, amik hűtlenné tesznek, úgy, ahogyan Izráel az aranyborjút kezdte imádni.  

Nem volt elég nekik az jelenléte, pedig a Kőszikla, a Krisztus ment velük. De nekünk elég Ő? Biztonságot nyújt a jelenléte? Izráel zúgolódott Isten ellen, mert úgy látták éhen pusztulnak a pusztában. Nem látták megélhetésüket biztosítottnak Isten követése közben. Úgy látták Egyiptom a megoldás, ott mindent megkapnak, amire vágynak. Persze az árát már elfelejtették. Mi az ár? Rabszolgaság. Ma is a világ ezen az áron biztosítja a jó megélhetést. Rabszolgává tesz.  Azonban Krisztus által van szabadulás. Aki sátánra hallgat, elpusztul, mint a nép a pusztában. Aki nem hisz, azt elviszi a kígyóméreg. Aki nem hisz kígyóméreg, ennek a világnak viperái által pusztul el. Azonban Isten adott megoldást. Elkészítette az ellenanyagot. És ez a póznára tűzött rézkígyó. Isten ellenszere a megfeszített Jézus. És aki hittel Őreá tekint, kigyógyul ebből a nyavalyából, megszabadul a bűntől, és a kárhozattál. Ma sincs már, nézzünk fel Jézusra hittel. Nem kell semmit tenni, csak a fejünket a keresztre fordítani. És aki ezt hittel megteszi, meggyógyul és él. Mert Jézus az élet! Isten elkészítette előre a megénekelés útját. Csak keressük, és vegyük észre, áll még a Krisztus szent keresztje. Ragadjuk meg, hogy éljünk!

 

 

Áll a Krisztus szent keresztje

 

1. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom

üdvösségemet.

2. Bánt a sok gond, űz a bánat, Tört remény vagy félelem: Ő nem hágy el, biztatást ad:

Békesség van énvelem.

3. Boldogságnak napja süt rám; Jóság, fény jár utamon: A keresztfa ragyogásán Fénye-

sebb lesz szép napom.

4. Áldássá lesz ott az átok, Megbékéltet a kereszt; El nem múló boldogságod, Békessé-

ged ott keresd!

5. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom

üdvösségemet.

 

 

Isten áldásával.