Nehéz küldetés

 

D

ávid miután megölte Úriást, majd Betsabét feleségül vette, úgy gondolta minden rendben van (2Sám 12,1-14). Nem látta senki, nem tud róla senki. Kiderült, Isten tud róla  és nagyon nem tetszik Neki. Az Úr elől semmit nem rejthetünk el, naprakész az életünkből, ismeri szívünket, gondolatinkat és tetteinket. Amit mások jóváhagynak, ami tetszik nekik, az nem tetszik az Úrnak. Miért? Mert a tíz igében lefektette az élet alapvető normáit, és Dávid ezekkel szembement. Isten nem változtatott a törvényein, nem igazítja őket hozzánk.

Nekünk kell Isten törvényéhez igazodni, ezért is küldi el Nátánt Dávidhoz. Bizony, nehéz küldetés ez. Egy ilyen helyzetben nem könnyű megmondani, hogy Isten másképp látja. De Nátán engedelmeskedik. Egy kis példázatban tárja a király elé az üzenetet. Ő pedig a másik életében azonnal meglátja a bűnt, és el is ítéli. Hányszor vagyunk így, meglátjuk a másik szemében a szálkát és gyorsan meg is hozzuk az ítéletet. Pedig ha elcsendesednénk, rádöbbennénk, hogy a saját életünkben gerenda van.

Isten a példázat által Dáviddal saját magára mondatja ki a halálos ítéletet. Kimondja, hogy ezért a tettért halál jár. Azonban még mindig nem látja, hogy róla van szó. Milyen nehezen nyílik is meg a szemünk a valóság meglátására.  A próféta besegít. Te vagy az az ember, szembesíti önmagával, bűnével. Ezt teszi Isten igéje is, amikor olvassuk, ránk mutat, és így szól: Te vagy az az  ember! Így érdemes olvasni Isten igéjét. Rólam van szó benne. Megmutatja ki is vagyok. Az ige őszintén tárja fel szívem mélységeit. Nem finomkodik, nem hárít másra, hanem világosan elmondja, te vagy az az ember. Te vagy a halálos ítéletre méltó. Azonban nemcsak erről beszél, hanem rámutat a keresztre, és azt mondja, az Isten Báránya meghalt helyetted. Magára vette bűneidet, és ha azokat bűnbánattal és hittel átadod Neki, nem kell meghalnod.

Meg kell látnunk, hogy aki ismeri Isten igéjét és szándékosan vétkezik, az megveti Isten szavát (1Kor 14,26-40). Isten nem bagatellizálja a bűnt, hanem elmondja, megvetjük Őt, hiszen tudtuk mit mond, és ennek ellenére vétkeztünk. Mindez hűtlenség Istennel szemben. Mindez, amit tett Dávid utálatos Isten előtt, és meg lesz az ítélete. A bűnnek következménye van. Isten áldott emberének sem nézi el az Úr a vétket. Miért? Mert az élete bizonyságtétel, és egy ilyen tett rossz bizonyságtétel. Nem dicsőséget hoz az Úr nevére, hanem gyalázatot.

Továbbra is az építésen van a hangsúly a gyülekezetben, a lelki építésen. Minden, amit mondunk, ahogyan megéljük a lelki ajándékokat, az épülést kell, hogy szolgálják. Mégpedig egymás építését. Mindezek nem öncélúak. Ebből a szakaszból azt is megtudjuk, hogy az összejövetel nem lelkész, hanem Jézus központú. Jelen van Ő is a Szentlélek által. Mindenki kap ajándékot, ami által épülhet és építheti a másikat. Van, aki énekel, vagy idéz a zsoltárokból, más az ige alapján tanítja a többit. Mit is jelent ez? Amit megértettem a napi igei olvasmányból, azt elmondom, tovább adom. Ez azt is üzeni, azzal a vággyal olvasom, hogy megértsem ,hogy kapjak valamit, mert szeretnék adni is. Miért? Mert tudom, hogy az Úr az ige által munkálkodik. Azért kapjuk az igét, hogy mint útmutatást, Istentől való tanácsot másokkal is megosszuk. Ha valaki hallja az igét megismerheti az Urat, és megváltozhat az élete.

Nem a nyelveken szólás a probléma, mondja az apostol, hanem, ahogy gyakorolják. Csak akkor éljenek vele, ha van, aki megmagyarázza. Mert Isten ajándékai nem mutogatásra adattak, hanem arra, hogy használjunk velük. Csak akkor éljenek a nyelveken szólással közösségben, ha át tudják adni az üzenetet. Fontos, hogy minden, ami elhangzik az érthető legyen.

Jó látni, hogy a bibliai gyülekezet mennyire más, mint  a miénk. Ott nem csupán egy ember beszél. Többen is szólhatnak, és szólnak is, mert van mondanivalójuk. Azt jelzi ez, hogy kapcsoltban vannak az Úrral. Hitük élő, és mindig kapnak valamit, amit tovább is tudnak adni.

Ahol Isten Lelke jelen van ott rend és fegyelem található. Ha a másik megszólal, akkor az addig beszélő elhallgat. Nem csak egy ember kap üzenetet, hanem többen is. Milyen jó is lenne, ha mi is itt tartanánk, többen is elmondanák egy alkalmon, amit kaptak.

Ha a Szentlélek ad üzenetet, akkor azt teljesen Ő uralja. Azt jelenti ez, hogy tud elhallgatni is a beszélő. Tiszteletben tartja, hogy a másik is szólni akar. Meg kell jegyezni, hogy itt mindenki az igéről, Isten dolgairól beszél. Nem a napi hírek, a piaci események kerülnek megtárgyalásra, és nem is a másik élete, hanem az Úr övéihez intézett szava.  Az Úrnak ma is van szava hozzánk. Amikor olvassuk a Szentírást, ezt tapasztaljuk meg. És azért szól a belső szobánkban, hogy azután amit megértettünk, tovább adjuk.

 

 

"Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!"

 

1. "Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam

rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű

szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancso-

dat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent

igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem;

Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet,

Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem me -

het.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban

segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyó -

gyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mind-

örökre nő.

 

 

Isten áldásával.