|
Ú |
gy tűnik megy minden, mint a karikacsapás (2Sám 11,14-27). Nyugodtan lehet bűnt elkövetni, mert a legkiválóbbak is megbotlanak. És Dávid így gondolkodott, ő megteheti király, és Isten szereti. Annyira elszomorító, hogy teljesen helyesnek gondolja mindazt, amit tett. Nem látja bűnnek, hogy megkívánta, majd elvette felebarátja, egy nagyon hűséges katonája feleségét. Nincs benne bűnbánat, mert a bűn megvakít és sötétségben tart. Ha levesszük szemünket az Úrról, úgy gondoljuk, hogy mi már hitben elég erősek vagyunk, és meg tudunk állni a magunk lábán, sátán elaltat. Amikor már nem az Úr szava a mérce, akkor úgy gondoljuk, a bűn útján is jó irányba tartunk. Miért? Mert ha nem vesszük kézbe, vagy komolyan az igét, nincs mérce. Nincs, amihez tartsuk magunkat. Másrészt, az Úr kegyelme, Isten Lelkének jelenléte és munkája nélkül nem vagyunk képesek győzni a bűn felett.
Ahelyett, hogy bűnbánatot tartana a király, azon fáradozik, hogy mindent elsimítson. Azt akarja, hogy kifelé, a nép felé minden szabályosnak tűnjön. És ezért képes gyilkolni is. A bűn takargatása egyre mélyebbre taszít. A megoldás mindig az Úr előtt való feltárás. De Dávid erre, most nem képes. Nem is látja bűnnek. Talán Betsabét okolja, kellett neki akkor ott fürödni. Mert a magunkba nézés helyett, könnyebb mást okolni. Arra is gondolhat, ha Úriás hazamegy a feleségéhez, akkor minden egyszerűbb lenne.
Dávid most bajban van, sötétségbe került, segítségre van szüksége, de nincs, aki segítsen. Nem látjuk Nátán prófétát, talán nem is tud semmiről, vagy ha gyanakszik is, a királynak nem lehet szólni. Egy vezetőnek nehéz megmondani, hogy bűnt követett el. Hányszor nem merünk szólni, mert félünk. Nem merjük megmondani, hogy ez bűn. Nem világítunk rá, hogy baj van, rossz irányba halad az élet, ez így nem jó. Miért van ez így? Mert félünk az emberektől. Nem akarunk kellemetlenséget magunknak. Így azután hagyjuk a másikat is a sötétségben vergődni.
Ott lenne még Jóáb is, azonban ő sem szól. Vagy elfogadja, ez a király döntése, vagy maga is egyetért vele. Ha így oldja meg a problémát, megteheti, ő a király. Mi közöm hozzá. Jóábnak nem számít, hogy egy emberrel több, vagy kevesebb hal meg. Olyan szomorú, hogy saját dolgaik érdekében beáldoznak egy embert. Nem probléma, meghal valaki, aki élhetne, tönkre megy egy család, nem érdekes. Csak nekem jó legyen, ezt gondolta Dávid. Ez nem az én ügyem, fontosabb a pozícióm, gondolta Jóáb. Mi a fontos, a saját kényelmem, kívánságom kielégítése, vagy az Úr akaratának teljesítése? Jóáb nem mer szembefordulni a királlyal, az nem érdeke. Inkább halljon meg egy becsületes és hűséges ember. De elfedjük a bűnt, és akkor minden rendben van. Vigyük az Úr elé szívünket, ne engedjük, hogy a gonosz verjen gyökeret benne.
Olyan jó, hogy a fejezet végén azt olvassuk, de az Úrnak nem tetszett ez a dolog. Dávidnak és Jóábnak tetszett. A hadseregparancsnok talán még azt is gondolta, milyen jól kivágta magát a csávából a király. Milyen jó megoldást talált. Nem fog senki gyanakodni, senki nem fogja megtudni. Azonban az Úr elől nem lehet semmit elrejteni, és Ő soha nem lesz cinkosa még az övéinek sem. Mikor az Ő nevében rombol és pusztít valaki, amikor csak a saját érdekeink a fontosak, és készek vagyunk másokat beáldozni, az nem tetszik az Úrnak. Találhatunk igéket önmagunk felmentésére, de vegyük tudomásul, a bűn soha nem tetszik Istennek. Isten a Fiát, Jézust áldozta fel a kereszten, hogy az ilyen rút bűneinkre is legyen bocsánat, legyen kegyelem.
A szeretetben való járásra buzdítja a gyülekezetet az apostol (1Kor 14,1-25). A szeretet pedig arra igyekszik, hogy használjon másoknak. Nem a maga érdekét, javát keresi, hanem amit kapott azt igyekszik tovább adni. Legyen azonban előttünk, hogy itt nem társadalmi megnyilvánulásról van szó, amit Pál leír, az a gyülekezetben megy végbe. Isten szeretete a gyülekezetben munkálkodik, és majd a hívőkön keresztül jelenik meg a világban.
Visszautal az előzőekben tárgyalt témára, a lelki ajándékokra. Arra buzdítja őket, hogy kívánják a lelki ajándékokat, de azokat, amelyekkel a gyülekezet tagjainak és a még nem hívőknek is használhatnak. Buzgón kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább, hogy prófétáljatok, vagyis, hogy képesek legyetek a másik embert hit által építeni. Olyan ajándékot kérjetek, amivel segíthetitek a másikat. Kívánjátok, írja az apostol, vagyis ne úgy álljatok hozzá, hogy én nem vagyok igehirdető, lelkigondozó, ezért nem tudok másokkal foglalkozni. Ne álljatok be arra, hogy nem tudtok bizonyságot tenni. Hanem kívánjátok, nagyon vágyakozzatok utána, és kérjétek az Úrtól. Ha kéritek, megkapjátok. És itt ez a lényeg, kívánom-e a lelki ajándékokat? Akarok-e szolgálni, vagy jól elvagyok magamnak. Mi az amit kívántok, ami után vágyakozom. Ma az élet erről szól, mindig akarunk valamit. Valami újat, mást, de akarok e bizonyságot tenni? Megszólal a sátán és azt súgja, te nem tudsz beszélni. Azonban ez nem igaz, nincs az az ember, aki megtanult beszélni, hogy ne tudna a neki kedves fontos dolgokról másokkal beszélni. És ha vannak dolgok, amikről tudunk, akár hosszú perceken át is csevegni, akkor az Úr igéjéről is tudunk. Csak kérni kell, vágyakozni kell utána.
A gyülekezetben az építés a lényeg. Mindent, a lelki ajándékokat is ennek kell alárendelni. Mindennek a célja, hogy ami ott történik, azt mindenki értse. Akkor épül a gyülekezet, ha érti Isten dolgait. Sőt még, aki kívülről érkezik, az is értse és tapasztalja, hogy jelen van az Úr. Az Isten jelenlétében megnyílik a szív, és aki hallja az igét arcra borulva imádja Istent. Ez az istentisztelet célja, arcra borulva imádjuk a jelenlévő Istent.
ÁLL A SZIKLA MINDÖRÖKKÉ
1.
Áll a szikla mindörökké,
Melyet Isten épített
Fáradt szívem menhelyévé
Zúgó hullámok felett.
Ó, én szirtem! Sziklaváram!
Otthonom, mely véd, fedez!
Menhelyem a pusztaságban!
A Megváltó Jézus ez!
2.
Lábaimnál zúg a tenger,
Zúg a szélvész rémesen.
Én Krisztusra építem fel
Szép reményem és hitem!
Ó, én szirtem! Sziklaváram!
Otthonom, mely véd, fedez!
Menhelyem a pusztaságban!
A Megváltó Jézus ez!
3.
Hasztalan dühöng az orkán,
Hasztalan nincs semmi fény:
Éjben és viharban némán
A hajnalra várok én!
Ó, én szirtem! Sziklaváram!
Otthonom, mely véd, fedez!
Menhelyem a pusztaságban!
A Megváltó Jézus ez!
4.
Bősz habok játéka egyre,
Megleled-e menhelyed?
Zaklatott szív, jöjj e szirtre,
Mely megmentett engemet!
Ó, én szirtem! Sziklaváram!
Otthonom, mely véd, fedez!
Menhelyem a pusztaságban!
A Megváltó Jézus ez!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése