Nézz a láthatatlanokra!

 

M

ost lelepleződik az elsztárolt tanácsadó (2Sám 17,1-14). Kiderül, hogy mégsem Isten szava szól általa. Eddig úgy tűnt, az emberek úgy figyeltek rá, hogy az Úr szól a szava által. Azonban kiderül nem így van. Nem, mert nem az Úr akarata szerint szól és cselekszik. Saját ambíciói hajtják, Absolon mellé áll, és nem látja, hogy ez téves döntés, így a tanácsa sem érhet célt. Az Úr jelen van és megakadályozza Ahitófel tanácsának a megvalósulását. Isten akaratát nem lehet megváltoztatni.

Ahitófel engedélyt kér, hogy azonnal megtámadhassa Dávidot. Úgy gondolja a gyors, meglepetésszerű rajtaütés győzelmet eredményezhet. Emberileg jó is az ötlet, de Isten másképp gondolja, és ezt megakadályozza. Az Úrnak van hatalma az övéit megmenteni az ellenséges támadástól.

Absolonnak tetszik a terv.  Megöletné az apját, a királyt, mennyire távol van tőle a szíve. Pedig Dávid is elfogathatta volna, amikor fellázadt ellene, de nem tette. Adott neki lehetőséget, de Absolont csak a hatalmi vágy és a gyűlölet hajtja. Ő nem rendezni akarja a kapcsolatot az apjával, hanem el akarja távolítani. Meg akar szabadulni tőle. Mert azt gondolja, ha Dávidot félreteszi, minden megoldódik. Milyen szomorú, hogy gyakran mi is így gondolkodunk. Félre kell tolni a másikat az útból, és akkor minden rendben lesz. Isten igéje azonban mindig a békés megoldást javasolja. Az Urat keressük, azt az Istent, Aki Jézusban kész megbocsátani. És ha Őt keressük, a másik felé is el tudunk indulni. Absolon nem kereste Istent, és így nem tudott közeledni Dávidhoz sem. Azt gondolta neki van igaza. A megoldás felé vezető út a bocsánatkérés, a fegyverletétel lett volna. Azonban Absolon nem akart bocsánatot kérni, meg volt győződve, ez Dávid dolga. Velünk is megtörténik, azt gondoljuk, a másiknak kell közeledni felénk, és még akkor is kérdés hajlandók vagyunk-e kegyet gyakorolni. Milyen jó, hogy az Úrhoz mehetünk, és Ő fogad, ott a kereszt tövében. Ő nem köti a megbocsátást hangulathoz, elég megbánni a bűneinket és Ő megbocsát, hiszen életét adta értünk.

Azonban Absolon kikéri Húsaj tanácsát is. És mivel a lázadó fiú biztosra akar menni, és elvakította a győzelem, és az uralkodás utáni vágy, ezt a tanácsot fogadja el. Isten beavatkozott és megmenti Dávidot, hű szolgáját. Jó látni, hogy Dávid csak imádkozik, elmondja az Úrnak, ami a szívében van, és az Úr cselekszik. Amikor emberileg lehetetlennek tűnik ebből a csapdából kikerülni, az Úr megmutatja Neki semmi sem lehetetlen. Mindez üzenet a számunkra, bízzuk Rá magunkat. Ne kezdjünk el erőlködni, ne engedjünk a körülöttünk lévők nyomásának, hanem hagyjuk az Urat munkálkodni. Isten a szívek és a vesék vizsgálója. Ismeri az ember szándékait, és képes azokat megváltoztatni. Áldott legyen mindezért az Úr!

Az Úr az övéi érdekében be tud avatkozni még a politika folyásába is, ha ezt kérjük, várjuk Tőle, és Ő is szükségesnek ítéli. Az Úr szinte leplet bocsátott a tanácskozók szemeire és nem ismerték fel, melyik az adott helyzetben a jobb tanács. Isten ma is meg tudja hiúsítani a gonosz tervét, és el tudja az övéi érdekében végezni, hogy a rosszabb tanácsot valósítsák meg. Jó, ha ez mindig a szemünk előtt van. Amikor úgy tűnik, ki vagyunk szolgáltatva a gonosznak, mondjuk el az Úrnak, és kérjük, hogy hiúsítsa meg a rossz szándékot. Dávid nem kért találkozót Absolontól, sem a kormánya tagjaitól, és nem velük beszélte meg. Nem tőlük kért könnyítést, hanem egyenesen az Úrhoz fordult. Még az olyan ügyekben is, amiről a politika, vagy más hivatalok döntenek, vigyük az Úr elé. Neki bejárása van azokra a helyekre is, ahová mi nem juthatunk be. De hisszük-e ezt? Realitásnak tartjuk Isten beavatkozását, vagy tényként kezeljük a felsőbb hatóságok döntéseit?

Pál megvallja, az ő élete Krisztus dicsőségét tükrözi (2Kor 4,1-18). Meglátszik rajta, sugárzik belőle Krisztus jelenléte. Ezt azonban nem ő préseli ki magából, hanem a benne élő Krisztus sugárzik. Ha bennem él az Úr, Ő láttatja magát. Olyan dolgokat visz végbe általam, amire én képtelen vagyok.  Az Úr Lelke formáljon minket a Krisztus képére. Tehát ez folyamatos munka. Mint ahogy a szobrász alakítgatja művét, úgy formálja övéit is az Úr.

Mindez azt is jelenti, hogy a tanítvány akkor sugározza Krisztust, ha mindenkor hű Hozzá, és az Igéhez. Nem alkalmazkodik az emberek elvárásaihoz, hanem megvallja az igazságot. Ebből is látszik, Pál nem egy vallást terjesztett el, nem felekezetbe kapcsolt be embereket, hanem az élő, feltámadott Krisztushoz vezette őket. Hirdette, hogy csakis kegyelemből van üdvösségünk. Vállalta azt is, hogy aki nem ismeri Jézust, az bűnben élő, elveszett ember. Nem csüggedünk, azt jelzi, nem volt ez diadalút. Nem fogadta el mindenki az evangéliumot. Voltak, akik elutasították, és Pált is támadták. Nem csügged el, és ezért nem fordul emberi eszközökhöz, a létszám növelése érdekében. Nem hígítja fel az üzenetet, és nem teszi elfogadhatóbbá, csak azért, hogy népszerű legyen. Nem törekszik rekord számú hallgatóságra. Vállalja az igazságot, mert az szabadítja meg az embert.

Isten munkálkodik, Ő az, Aki világosságot gyújt a szívünkben, és ha ez megtörténik, felragyog a kegyelem. Ehhez a mi részünk az ige olvasása, kutatása. Az igéből ismerjük meg az Urat. A Biblia olvasása közben távolíttatik el a lepel, múlik a sötétség.

Krisztus ismerete a legdrágább kincs. Vagyis az ember legnagyobb kincse, maga az Úr Jézus Krisztus.  Krisztus a mi cserépedényünkben, vagyis törékeny életünkben, fizikai valóságunkban van jelen.  A cserépedény eltörik, és akkor látható válik a tartalma. Mária összetörte az alabástrom edényt, hogy annak tartalmát Jézus fejére önthesse. Az élet megpróbál, összetör, és akkor kiderül mi is van belül? Mi is a mi tartalmunk? Krisztus illata jelenik meg és úgy betölt mindent, mint a nárdusolaj illata?

Isten rendkívüli ereje,  Krisztus tartja meg a tanítványokat. Bármilyen nehéz küzdelemben is legyünk nem tudnak összeroppantani. Az Úr megtartja övéit, a szabadításban, a hitben, az új életben. Ezért nem csüggedünk, mert a küzdelemben a külső emberünk romlik ugyan, de a belső napról napra megújul. Mi ennek a titka? Hogyan újulhatunk meg, a külső romlása, a szenvedések, az öregség közepette?  Az apostol elárulja, mintegy kezünkbe adja a kulcsot: Nem a láthatókra nézünk, nem a gyengülő fizikai erőre, a betegségre, a körülöttünk lévő nyomorúságra, hanem a láthatatlanokra. Ez a titok. A bajok közepette jelen van Isten láthatatlan világa, és hit által beletekinthetünk. Hit által szabad nekünk az Urat, az Ő hatalmát, és drága kegyelmét látni. Szabad nekünk Benne bízni. És ha látjuk a láthatatlant, tudjuk, hogy a földi véges, az Úrtól kapott új élet örök. Ez adjon erőt és segítséget a mindennapokban. Ne a láthatókra, hanem a láthatatlanokra tekintsünk ma. Ne magunkra, hanem Urunkra, az Ő országára, és annak erejére, lehetőségeire tekintsünk. Mert a láthatók lehúznak, a láthatatlanok felemelnek. Az Úr ereje felemel.

 

 

Ne aggodalmaskodjál

 

1. Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel!

Ő felruház és táplál, rád gondot ő visel.

Dicső Király, ég és a föld Ura,

Szívünk tiéd, légy annak is Ura!

 

 

Isten áldásával.