Immánuel: Meggyőző élet

iután Dávid értesült Absolon tervéről tovább megy, az Úr vezeti az úton, és ad olyan embereket, akik segítik őt, és a vele levőket (2Sám 18,1-18). Dávid a menekülésen kívül nem tett egyebet, de átéli, hogy az Úr segíti és készíti a szabadítást a számára. Amikor elindult Istenre bízta magát, most pedig meglátja az Úr miként ad neki szabadulást. Annyiszor átélte már, hogy Istenre számíthatott. Igen, Isten gyermeke, ha alázattal figyel Rá és engedelmeskedik Neki, soha nem fog Benne csalódni. A csalódást mindig emberektől éljük át. Aki embertől vár segítséget, támogatást gyakran csalódik. Legtöbbször a legnagyobb szükségben maradunk magunkra. A tékozló fiú barátai is akkor fogytak el, amikor támogatóra lett volna szüksége. Milyen csodálatos, amikor mindenki magára hagyja, eszébe jut az atya. Akkor és ott döbben rá, van atyja, és haza lehet menni Hozzá. Isten ezeket a helyzeteket is felhasználja, hogy rádöbbenjünk, Ő él, és ma is minden gondunk, félelmeink közepette is Hozzá lehet fordulni.

Testi és lelki erőgyűjtés után a király szembeveszi a népet, majd megszervezi az Absolonnal szembeforduló sereget. Látja, hogy harcra kerül a sor. Van, amikor menekülni kell, de a harc nem kerülhető el. A gonosz célja, az Úr gyermekeinek elpusztítása. Nincs addig nyugta, amíg ezt meg nem teszi. Ezért ma is fel kell készülni a gonosz támadására. Ahogyan Dávid visszahúzódott, és közben erőt gyűjtött és felkészült, úgy kell az Úr mai népének is felkészülni. Amikor egyre kisebb a mozgástér, és nem lehet közösségben igét hallgatni, vegyük kézbe a Szentírást, és kezdjünk el táplálkozni. Olyan jó, hogy a Biblia még a kezünkben lehet, így belőle erőt meríthetünk. Az ige nélkül a csüggedés vesz erőt rajtunk, azonban Isten szava megerősít. Pál is arra bátorít, erősödjünk meg az Úrban, az Ő hatalmas erejében. Magunkban nincs sem erőnk sem lehetőségünk szembeszállni a gonosszal. Az Úrral való közösség nélkül nem tudjuk, mit tegyünk, de az ige lámpás, az Úr szava eligazít. Keressük a Vele való élő közösséget. Mélyedjünk el az igében, kutassuk, mert egyébként sötétben maradunk.

Absolon serege nagy vereséget szenved. Isten Dávidot megmentette. Azonban ez a győzelem nagyon sokba került. Sátán kiélte magát, nagy pusztítást végzett, sokan meghaltak. Isten megszabadít, de Ő nem akarja, hogy sok ember fegyver által vesszen el. Isten életet készített, azt akarja, hogy Őbenne legyen életünk, és ebben az életben bővelkedjünk. Sátán pusztít, és amikor valaki nem Istenre figyel, hanem maga akarja kézbe venni az irányítást ez lesz a vége. Még az erdő is ellenünk fordult, a természet is pusztít, a gonosz mindent felhasznál. Meghal Absolon is. A hatalomvágy annyira elvakítja, hogy vesztébe rohan. Ami jónak, szépnek tűnt rossz véget hozott. Dávid meg akarta kímélni a fiát, de itt már az emberi kézből kicsúszott az irányítás, a gyűlölet vette át a vezető szerepet. Jóáb szívét átjárja a gyűlölet, a bosszú. Ő csak a felégetett gabonát látja, elvakítja az indulat. Anyagi kár mellé emberi életet tesz. Ilyen a gonosz. Az anyagiakat többre becsüli az emberi életnél, és kapcsolatoknál. Hányszor az anyagiak, a veszteség miatt romlik meg egy kapcsolat. Ne engedjünk ennek a vonalnak, mert az Úr többet tud adni, mint amit veszítünk. Az Úr Jézus a maga életét adta oda megmentésünkért a kereszten.

Még annyit vegyünk észre ebből a történetből, hogy a csodálatos haj, amire mindenki odafigyelt, amit sokan irigyeltek Absolon vesztét okozta. Aki nem az Úrban, hanem a testben, a külső dolgokban gyönyörködik, annak pont az lesz a veszte. Legyen az Úr a gyönyörűségünk, ahogyan a zsoltár is mondja: „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit” (Zsolt 37,4)!

Pál apostol ismeri az Úr félelmét, azt jelenti ez, ismeri magát az élő, feltámadott Úr Jézus Krisztust (2Kor 5,11-21). Ismeri, tudja kicsoda, találkozott Vele, és naponta szól Hozzá. Pál Isten ismerete nem a múltból, teológiai irodalomból, hanem személyes és élő kapcsolatból táplálkozik. Az Úr Jézus Krisztus mindenkor vele van, Ő él benne. Mivel ismeri Őt, embereket győz meg. Miről? Pál egyszerű propagandista? Nem! Ő nem egy szervezetbe igyekszik tömöríteni az embereket, nem magához, hanem Krisztushoz hívja őket. Meggyőzi, hogy csakis Krisztussal teljesedhet ki az életük, és válhatnak igazán emberré. Pilátus Jézusra mutatva mondta: íme az ember! Ezt a szintet úgy érhetjük el, ha befogadjuk a szívünkbe és meghalunk a magunk számára, és már Ő él bennünk.

Pál egész élete meggyőző élet. Nemcsak a szavai, hanem az élete is arról győzi meg az embereket, hogy érdemes elfordulni a bűntől, a bálványoktól, a hamis kultusztól, és odafordulni a Krisztushoz. Pál egész élete az Úr Jézus Krisztusról beszél. Őreá mutat, és Őhozzá hívogat. Kire mutat az életem? Vajon a Krisztus követésére hívom fel az emberek figyelmét! Meggyőzi a környezetemet a Krisztusba vetett hitről az életvitelem? Felismerik az Urat általam?

Pál szívét teljesen az Úr tölti be, az Ő szeretete szorongatja. Az a szeretet van benne, ami Krisztusban. De azt is üzeni ez, hogy szereti az Urat, és az iránta való szeretet szorongatja őt. Ez a szeretet hajtja az elveszett ember felé, és viszi a drága hírt, van segítség, van megoldás. Ne adjátok fel, ne legyetek reménytelenek, mert Krisztus meghalt értünk. Azért halt meg, hogy fordulatot vegyen az élet. Milyen fordulatot? Száznyolcvan fokos fordulatot, eddig magadnak éltél, te voltál a középpont. Mindennek rólad kellett szólni, és ha ez nem így történt, összedőlt a világ. A fordulat azt jelenti, most már Ő a középpont. Innentől kezdve új irányt veszek, Őt követem, Neki élek. Amikor ezen az úton leindulunk minden más lesz. Ma is kövesd Őr, és ne feledd, azért mentett meg, hogy Neki élj. Ha még mindig magad valósítod meg, álmaidat dédelgeted, terveidet szövögeted, állj meg, és gondold át, vajon Neki élsz-e már?

Aki Krisztusban van, új teremtés az. A régi elmúlt és, íme, új jött létre. Az Úr csodája, de ez ma is valóság. És ha ez nem látható az életünkben, ha még mindig a régi a főszereplő, nem vagyunk Krisztusban. Mert Ő nem a régit pofozza ki, és teszi egy kicsit szebbé, lefogadhatóvá. A régit lebontja, és egészen újat ad helyette. Egy olyan új életet kapunk kegyelemből, amilyet magunktól nem tudtunk,és soha nem is fogunk tudni élni. Ezt az életet Ő adja a Benne való hit által. Gondoljuk végig új e az életünk? Mit látnak az emberek, egy egészen másfajta életet, ami különbözik a nem hívők életétől, vagy régi élet vallásos köntössel való beborítását. Ez azt jelenti, hogy csak a felszín, a látható rész más, de a tartalom ugyanaz, mint a világ életében.

A feladatunk a megbékéltetés hirdetése. Istennel kell megbékülnie az embernek, másképp nem lesz a földön békesség. Amíg személyesen meg nem békülünk az Úrral Krisztus által sem bennünk, sem körülöttünk nem tapasztalunk békességet. Isten mindent megtett ezért. Azonban nekem is el kell ezt fogadni. Nekem is akarnom kell a megbékülést. Ezrét szólít fel Pál, béküljetek meg Istennel! Ez az első és mindennél fontosabb feladat. Békülj meg Istennel! Tedd le a fegyvert, és engedd, hogy szeressen, és formáljon!

A BÉKE MESSZE TŐLED

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.