|
J |
ób újabb beszédét hallva megláthatjuk ő hogyan is éli meg a körülötte lévők ténykedését, és a hozzá való viszonyulásukat. Nagy szenvedésen megy keresztül, egyre jobban romlik az állapota, rossz ránézni is, és ő érzékeli környezete reakcióit. Mindenki azt várja mikor lesz már vége a kínoknak. A barátok pedig meg vannak győződve igazukról, beszédük segítő tartalmáról. Elcsendesedve hallgassuk Jób panaszát, és gondoljunk saját beszélgetéseinkre, lelkigondozásunkra. Meg vagyunk magunkkal elégedve, és úgy véljük szavainkban sok segítség és erő volt. Jó azonban belegondolni abba, a másik valóban így látja-e? Jób úgy érezte kínozzák a barátai. Miért? Nem mondtak jókat? De igen, mondtak jókat, csak nem jól, és nem Jóbot tartották szem előtt. Arra sem figyeltek, hogy most nem okosságra, hanem Isten szeretetének, Lénye közelségének a megjelenítésére van szükség. Jóbon nem a szavak sokasága, az igazságokkal való dobálódzás, hanem megértő szeretet, Isten szava segíthet.
Jóbnak most csendben való együttlét is segítene. Amikor megértő szeretettel veszik körül. Van, amikor arra van szükség, amit Jakab apostol ír: „Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra” (Jak 1,19). Bizony mi is beleesünk ebbe a hibába, inkább a szólásra vagyunk gyorsak, mint a hallásra. Pedig milyen jó, amikor felismerjük, mikor mire van szükség. Jó, ha amikor hallgatni kell, meghallgatni a másikat, akkor meg is hallgatjuk. Nagy segítség, belső, lelki gyógyulás, amikor a segítséget váró elmondhatja, ami a szívében van. Fél gyógyulás a magunkból való kibeszélés. Sokat jelent, amikor feltárhatjuk szívünk mélységeit. Jó tudnunk, hogy a mi Urunk, az Úr Jézus Krisztus mindig kész meghallgatni. Ő nem szól közbe, megvárja, amíg elmondjuk minden bajunkat. Ő nemcsak meghallgat, hanem szól is. Ha kezünkbe vesszük a Bibliát, átéljük, hogy hozzánk szól. Mindig azt mondja, ami segít a gyógyulásban. Nem azt, amit szeretnénk hallani, hanem azt, amit ha megfogadunk, gyógyítja az életünket. Van, akinek azt mondja, álljon fel, pedig még képtelen rá. De ha engedelmeskedik meg tudja tenni. Lázárnak például így szól, jöjj ki a sírból, és képessé válik rá, és kijön. Amikor az Úr szól, képessé válunk megtenni. Természetesen engednünk kell szavának. Ha azt mondjuk, Uram én erre képtelen vagyok, minden marad a régiben.
Jóbnak nem könnyű, betegsége nehéz szagokkal jár., és ezt már a felesége sem tudja elviselni. Érzékelteti, hogy rossz az illata. Ez Jóbnak fáj, hiszen nem azért ilyen, mert elhanyagolja magát, hanem a betegségéből adódik. Mennyire tudom elhordozni a másikat? Jób Isten elé vágyakozik. Tudja, hogy Ő nem fog viszolyogni tőle.
Jób közben hatalmas bizonyságtételt fogalmaz meg: Tudom az én Megváltóm él! Hiszi és tudja, hogy Isten él, és Ő kiváltja még a halálból is. Isten nagyobb a sírnál, a halálnál. Ki tudom hittel mondani: Tudom, az én Megváltóm él. Húsvét után kétezer évvel, van ilyen bizonyságtételem? És ha kimondom az több megtanult vallomásnál, vagy tapasztalatból származik. Átéltem már, hogy az Úr megszólított igéje által, és munkálkodott az életemben? Valóság Ő a számomra? Milyen jó, amikor személyes hitből, és meggyőződésből mondhatjuk, Jézus él! Hiszi azt is, meg fogja halála után is látni Istent. Hiszi, a sír nem végállomás. Én hiszem, hogy az Úrhoz tartok, az és a halál Őhozzá segít? A halál által juthatok Isten mennyei országába. Az Úr Jézus azért jött, hogy odavezető úttá legyen nekünk. Aki átadta Neki az életét, annak örök élete van. És aki üdvbizonyossággal bír, az azt is tudja, hogy az Úr elment helyet készíteni. Az övéi számára van hely az Atyánál. Az a kérdés, Övé vagyok-e már? Mi már azt is tudjuk, hogy a Megváltó a bűnből és a kárhozatból is kiváltott élete árán.
A szentíró figyelmeztetést fogalmaz meg, figyeljünk a hallottakra, tehát az igére (Zsid 2,1-4). Isten szava igazít el. Mert bizony nem könnyű eligazodni, de az ige, biztos pont. De nem elég figyelni, hanem még jobban kell figyelnünk, arra, amit hallottunk, tehát amit Isten az igéjében kijelentett, és amit hirdettek nekünk. Ma még jobban kell figyelni? Miért? A sofőrnek mindig kell figyelni az útra, és a forgalomra, de ködös időben, még inkább figyelni kell. Ha nem figyelünk vezetés közben, könnyen eltévedhetünk, vagy balesetet szenvedhetünk. A mai korban sok minden igyekszik eltakarni Isten szavát, annyiféle dolgot hallunk, és ha nem az ige a zsinórmérték eltévedhetünk.
A szerző úgy írja, elsodródunk. A folyó magával sodorja a belehullt falevelet. A levél ellenállás nélkül sodródik, oda ahová a víz viszi. Ha nem vetjük horgonyunkat az Úr Jézus Krisztusba a világ áramlatai magukkal sodornak. Aki az igére építi az életét, az szilárdan fog állni, azt a nagy vizek sem dobják el. Kősziklán állsz már? Jézus az alapod? A sodródás azt jelenti, nincs határozott meggyőződésem. Mindig úgy gondolom, és mindig azt akarom, amit a környezetem. Mindig igazodom. Ha azt mondják félni kell, félek. Ha azt hirdetik nincs Isten én is azt mondom. A Krisztust ismerő és Hozzá igazodó ember mindig az igén tájékozódik. Nem fél, nem igazodik másokhoz, hanem ki tudja mondani, inkább Istennek kell engedelmeskedni, mint embereknek. Akkor is így gondolkodik és cselekszik, ha ez következménnyel jár.
Az ige arról is beszél, nagy felelősség az Isten szavának a hallgatása. Mert egyedül a Krisztusba vetett hit ment meg. Ha nem törődünk vele, Istennel nem törődünk.
Ha nem vesszük komolyan Isten szavát, és elutasítjuk, akkor a segítséget hárítjuk el magunktól. Mert Isten segítsége Jézus, és az Által adott örömhír. Aki nem fogadja el az Úr Jézus áldozatát, kinyújtott kezét, az az egyetlen segítséget hárítja el magától. Ha így teszünk, egyedül maradunk, és rá fogunk döbbenni, egyedül nem megy. Olyan jó, hogy ma még tart a kegyelmi idő. Még kiálthatunk Urunkhoz.
Tudom: az én Megváltóm él
1. Tudom: az én Megváltóm él, Hajléka készen vár reám; Már int felém és koronát Ígér
a földi harc után. Bár a világ gúnyol, nevet, :/:A honvágy tölti el lelkemet, Mert nemsoká -
ra hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyu -
godj a keblemen!
2. Remélek Jézusomban én, Ő törlé el sok bűnömet; Ajkáról hívón zeng felém: „Jer
haza, vár Mestered!” Bár a világ gúnyol, nevet, :/:A honvágy tölti el lelkemet, Mert nem -
sokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj,
nyugodj a keblemen!
3. Előttem, oly csudálatos, Hogy értem szállt a földre le; Miattam annyit szenvedett, Bű-
nömért annyit véreze. Bár a világ gúnyol, nevet, :/:A honvágy tölti el lelkemet, Mert nem-
sokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj,
nyugodj a keblemen!
4. Tudom, hogy közel Mesterem, Az óra fut, a nap közel; Elébe állok csakhamar, Meg-
váltó Jézusom, jővel! Bár a világ gúnyol, nevet, :/:A honvágy tölti el lelkemet, Mert nem -
sokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj,
nyugodj a keblemen!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése