|
S |
enki sem érti meg Jóbot, nincs, aki erősítené, aki az Úr jelenlétét árasztaná magából (Jób 10,1-22). Csak önmagát és szenvedését látja. A körülötte lévők nem tudják Isten közelébe vinni, az Úr felé segíteni. És ő maga sem Istent keresi, nem őt akarja megismerni, nem Őreá vágyakozik. Vágyom-e az Úr után? Őt keresem, Őt szeretném egyre jobban megismerni? Amíg minden rendben talán rámondjuk, igen. De amikor változik az élet, elmúlik a fiatalkor, romlik az egészség, akkor is az Ő jelenlétébe menekülök? Könnyen az egészségünk kerül a középpontba. Ha keressük is Istent, csak a gyógyulásért, de nem Önmagáért.
Jób úgy gondolja, Isten nyomorgatja őt. Igaz, a háttérbe nincs bepillantása, nincs információja sátán munkájáról, ezért Istent okolja. Mi hányszor okoljuk Istent! Neki tulajdonítjuk a minket ért csapásokat, megpróbáltatásokat, kiszolgáltatottnak látjuk magunkat. Azonban az ige elmondja, hogy Isten nem gyönyörködik a mi nyomorúságunkban, még a bűnös halálában sem. Tönkretenni a gonosz akar. És amikor nyomorúságba jutunk, közel van az Úr, és várja, hogy segítséget kérjünk. Ott volt a vihar idején a tanítványokkal a hajóban, de ők megfeledkeztek Róla. Úgy gondolták Nélküle is boldogulnak, amikor nem sikerült biztonságba jutni, kétségbe estek, majd Őt hibáztatták. Nem törődsz azzal, hogy elveszünk? Ez a legkönnyebb, az Urat hibáztatni, pedig ott volt a hajóban. Miért nem lépett fel korábban? Mert megpróbálta a hitüket. Így próbálja meg a miénket is. Mit teszünk? Azonnal Őt keressük? Hisszük, hogy nincs távol és kínálja segítségét?
Tudja, hogy Isten formálta őt. Cserépedénynek látja magát, akinek a kigondolója, és formálója maga az Úr. Isten maga adta az életet. Igen, Isten az életadó. De jó ha ezt látjuk. Nem véletlenül vagyunk a világban, Ő akart, Ő adta az életet. Pál apostol is cserépedényként beszél magáról, tudja, hogy ez az edény törékeny, azonban ő túllát ezen. Nem esik kétségbe, amikor felfedezi a repedéseket, mert ismeri az Urat. Tudja, hogy Ő ad erőt, másrészt, ha eltörik az edény, Őhozzá fog menni. Az edénynek nem elsősorban a formája, a szépsége, vagy az épsége a lényeg, hanem a tartalma. Az a legfontosabb mivel van tele az edény. Ő tölti meg edényünket élettel, és ezt az életet döntőképessé alkotta. Nem kényszeríti ránk akaratát, még Önmagát sem. Bemutatkozik és ránk bízza a döntést. Mindent megtesz, hogy megismerjük és Őt válasszuk, de nem alkalmaz erőszakot. Nem is arra teremtett, hogy összetörjön, megsemmisítsen, hanem arra, hogy az életet adjuk tovább.
Mi már tudjuk, hogy Jézus Krisztusban igazi életet kapunk. Új életet, amit a Szentlélek munkál ki bennünk. Már megismerhetjük Isten drága kegyelmét, ami által kiment a kárhozatból. Mindez azt mutatja, Isten nem elpusztítani akar, hanem megmenteni. Azonban nekem kell elindulni Felé, vagy a keresésére válaszolni. Van, amikor az élet nyomorúságán keresztül az Úr hívása hangzik felénk. Van, aki annyira belemerül a világba, hogy nem hallja már, amikor az Úr megszólítja. Amikor az életének nehéz szakaszai lesznek, az Úr ezt is felhasználja. Azt akarja, rádöbbenjünk, mennyire szeret, és mi az, amit tett értünk. Ilyenkor hozza elénk a keresztet, és aki rátekint, meglátja, így szereti az Úr, Önmagát adta érte. A kereszt azonban a szabadulás, gyógyulás és az éj élet reménysége is.
Isten gondviselését is látja Jób, és mégis úgy gondolja, egy idő után elfordult Tőle az Úr, levette róla gondviselő kezét. Azonban ez nem így van, inkább arról szól az üzenet, hogy amikor a legnagyobb nyomorban vagyunk, akkor is ott áll a parton. Megszólít, és arra vár, hogy boldogan ismerjük fel: az Úr az Igen, Ő itt van, eljött, kiáltsunk Hozzá!
Jób látja, hogy a halálból nincs visszatérés, és ez nem baj. Mert nem az ide való visszatérés a jövő, hanem az új teremtés. Kegyelemből hit által lehet újjá az életünk. És aki Krisztusban hisz, annak örök élete van. Az örök élet nem visszatérés a földre, nem mert itt a bűn megrontott mindent, ha visszatérnénk, ugyanúgy a bűn uralma alatt lennénk. Ismét jönne a halál is. Azonban Isten Jézusban legyőzte a halált, feltámadása világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. Aki Krisztusban van, az Vele lesz, és annak az Atya új eget és földet teremt. Tehát mi nem visszafelé, hanem előre tartunk, az új teremtésbe, Krisztus által.
Nem könnyű terep Kréta, legalábbis azok alapján, amit Pál ír (Tit 1,10-16). Bizony a bűn eluralkodott, de mégsem reménytelenek, mert megjelent az Élet, Megjelent az evangélium. És ahol megjelenik, ott a világosság kezd áttörni a sötétségen. Már van gyülekezet, és ez is azt mutatja, a sötétség múlóban. Amíg itt az evangélium addig a világosság is jelen van. Addig van remény arra, hogy a sötétség múlik. Bár a gonosz mindent megtesz, hogy ne történjen változás, az emberek maradjanak meg Isten nélküli életvitelükben, és ne éljék át a kegyelmet. Azonban amíg van bibliánk és bennünk van az Úr szava, van esélyünk a gonosszal szemben. Mert nem mi győzzük le, hanem az Úr, és ez az egész világ gonoszságban vesztegel, de aki keresi az Urat, az megmenekülhet.
Vannak, akik le akarják rombolni azt, amit Isten Lelke létrehozott. A zsidók, vagy a vallásos emberek támadják a gyülekezetet. Ők megelégszenek a külsőségekkel, a szabályok betartásával, és nem akarják a szív körülmetélését, megváltozását. Az evangélium helyére valami mást, hagyományokat, mítoszokat tesznek. Azonban nekünk nem ezekre, hanem a Krisztusról szóló bizonyságtételre van szükségünk. Isten igéje az, ami világosságot gyújt a szívünkben, az ige az ami megtisztít, megerősít, és mutatja lábunk előtt az utat. Ne cseréljük le Isten szavát könnyebb, érdekesebb, népszerűbb dolgokra. Mert az élet, az Úr beszédében jut el hozzánk.
Pál rámutat, nem elég, ha valaki azt mondja, ismeri Istent, annak az életére is figyelni kell. A cselekedetünk mutatja meg, hogy valóban ismerjük-e? Az életvitelünk, az igének való engedelmességünk bizonyítja, hogy az Övéi vagyunk. Aki ismeri Istent, az úgy is él, ahogyan Ő élt, és így az Úr nyomában halad. Mert az ismeret és az életgyakorlat kéz a kézben járnak. Igazából az életünk tesz bizonyságot másoknak Istenről. Nem elég az elméleti ismeret, láthatónak kell az Úr jelenlétének lenni, mindennapjainkban.
ELDŐLT A SZÍVEMBEN
1.
Eldőlt a szívemben: követem Jézust,
Eldőlt a szívemben: követem Jézust,
Eldőlt a szívemben: követem Jézust,
Nincs visszaút, nincs visszaút!
2.
Ha nincs is társam itt, követem mégis Őt.
Ha nincs is társam itt, követem Jézust.
Ha nincs is társam itt, követem mégis Őt.
Nincs visszaút, nincs visszaút!
3.
Mögöttem a világ, előttem a kereszt.
Mögöttem a világ, előttem Jézus.
Mögöttem a világ, előttem a kereszt.
Nincs visszaút, nincs visszaút!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése