Megjelent!

 

J

ób nem bírja cérnával a sok okosságot, ismét megszólal (Jób 12,1-25). Elege van az oktatásból, ráadásul, amit mondtak neki, ő is tudja. Tisztában van Isten hatalmával, és saját helyzetével is. Azonban azt nem fogadja el, hogy bűnt követett volna el. Mindaz, amit eddig hallott, nem segítette őt, Isten közelébe.  A vigasztalás akkor lesz valóságos és válik segítségül, ha Isten közelébe tudjuk vinni a beteg, szenvedő, reménytelen embert. Soha nem mi vagyunk a segítség, hanem az Úr az, aki megvigasztal, erőt ad, és talpra állít. Mi bizonyságot tehetünk arról, amit elvégzett az életünkben az Úr. Elmondhatjuk, hogyan vigasztalt és segített meg egy bizonyos élethelyzetben. A barátok beszédéből ez a személyes vallomás maradt ki. Távolinak látták Istent, ezért nem tudták Jób közelébe hozni. Csak az tudja mások elé élni az Urat, aki maga is ismeri és kapcsolatban van Vele.

Jób mindazzal tisztában van, amit mondtak neki, sőt úgy látja, még előrébb is van, mivel ő nehéz helyzetében is Istenhez kiállt. Hiszi, hogy nincs olyan állapot, amiből ne lehetne istenhez fordulni. Ez nagyon fontos, bármilyen helyzetből kiálthatok, mert Isten megközelíthető. Aki őszintén jön és segítséget kér, azt az Úr meghallja. Az ilyen embert a bűnei sem tarthatják távol. A lator is ezt ismerte fel a kereszten, Isten jelen van, és még halálraítéltként, megfeszítettként is hívhatom.  Igen, Hozzá lehet fordulni ott ahol, vagyok. Ő nem mondja senkinek, nem jöhetsz, és nem küldi el azokat, akik már elindultak Felé.  Ő azért jött, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet. Jó ezt tudni, Ő vár engem is. Jöhetek Hozzá, ne engedjek sátán hangjának. Mert ő azt súgja, nem mehetsz. Olyan távol vagy, olyan rég voltál Isten közelében, és mélyre jutottál, innen már nincs vissza út. De van, mert Ő a messzeségben lévőket is hívja és várja.  Soha ne a kísértőre, a hamis hangokra hallgassunk, hanem egyedül az Úr szavára.

Jób is a természet csodái felé terelget minket. Rámutat, az egész teremtés Istenről beszél. Már a létük, az élővilág csodálatos felépítése és működése is Istenről beszél. Létezésük a Teremtőről vall. Aki csendben megáll akár egy kisvirág, vagy egy rovar előtt önkéntelenül is Istent dicsőíti.  Mert mindezek Őróla, hatalmáról, csodálatos tervező munkájáról tesznek bizonyságot.  Az élet imádatra késztet.  De nem az életet, hanem az élet Teremtőjét, és Krisztusban Megváltóját dicsőítjük.  Az alázatos szívű embert minden Isten felé irányítja, és ő kész meghajolni az Úr előtt.

Jób arra is rádöbbent, nem minden idős ember bölcs. A kor önmagában nem jelent bölcsességet is. Miért? Mert a bölcsesség Isten ajándéka. Ezt szabad Tőle kérni, és személyválogatás nélkül ad, annak, aki kér Tőle. A tudás nem egyenlő a bölcsességgel, mert a bölcsesség Isten félelméből, a Vele való személyes kapcsolatból fakad. Aki igyekszik Őt megismerni, az bölccsé válhat. Az Úrtól való bölcsesség, az élet dolgaiban is bölccsé és megfontolttá tesz. Kérjük ezt a bölcsességet az Úrtól, és használjuk a mindennapokban.

 Pál apostol belekiált a világba, megjelent Isten üdvözítő kegyelme (Tit 2,11-15). Hírül adja, hogy Isten megjelent ebben a világban. Nincs távol tőlünk.  Úgy mondja, mint egy szenzációt, és valóban az is. Nincs ennél nagyobb hír, mint, hogy az élő és Teremtő Isten, emberré lett. Otthagyta a maga világát és kész volt a földre jönni. Mindezt értünk tette. Szeretetből hajtotta végre. Pedig tudta, mivel jár mindez, de az Úr Jézus vállalta, mert nem akarja, hogy elvesszünk.

Lényeges üzenet, minden embernek. Vagyis mindenki számára elérhető a jó hír. Ő mindent megtesz, hogy az egész világra eljusson, a legnagyobb hír: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16).  Mindenki számára elérhető a kegyelem. Nincs olyan ember, aki ki volna belőle rekesztve, el volna tőle zárva. Azonban aki hallja, annak kell ezt megragadni. Amikor Isten hív, nekem kell mozdulni. De mozdulok? Nem vagyok én is úgy, mint a nagy vacsora meghívottjai, visszatart a világ? Annyi minden elfoglaltságom van, nem érek rá.  Ha így van, ne Istent okoljam. Boldog, aki mindent otthagy az Úrért, aki hallja, minden kész.  Ha kész van minden, nekem nem kell vele foglalkoznom, már nincs mit készítgetnem, csak mennem kell.

A kegyelem azért jelent meg, hogy kivonjon a bűnből, és új életre segítsen. De ezt követően se hagy magunkra, hanem tanít. Megtanítja az Isten akarata szerinti életet. Megtanít nemet mondani a világ kívánságaira. Nemcsak tanít rá, hanem képessé tesz arra, hogy nemet mondjunk. Az Úr Jézus nélkül képtelenek vagyunk nemet mondani, ezért válunk függőkké is. Hiába látjuk, és tudjuk, mivel jár, ha valaminek a rabjává válunk, de nincs erőnk ellenállni neki.  A római levélben így fogalmazza meg Pál apostol: „Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, hiszen az akarat megvolna bennem a jóra, de nem tudom véghezvinni azt. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat” (Rm 7,18-19). Mi a megoldás? Ezt is ő mondja el, az Úr Jézus Krisztus, az Ő szabadítása a megoldás.

Az életünk csodálatos része, a várakozás. Várjuk az Ő megjelenését. Nem egy rettenetes bírót várunk, hanem azt az Urat, Aki önmagát adta értünk. Az értünk meghalt és feltámadt Úr Jézust várjuk. Várom Őt?

 

 

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

 

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,

Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy,

Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengesé-

gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelme-

sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

 

 

Isten áldásával.