|
F |
olytatódik ez a megtapasztalásból fakadó csodálatos imádság (2Sám 22,26-51). Elmondtuk, hogy ez bizonyságtétel is egyben. Dávid nem egy verset ír, hanem felfűzi a megtapasztalásait. Elmondja kinek Ismerte meg Istent, és kicsoda Ő a számára. Jó olvasni, az Úr Megmentő. Dávid megmentője az élő Isten. Minden nyomorúságból, életveszélyes, és emberileg lehetetlennek tűnő helyzetből is az Úr mentette ki. A Góliáttal való küzdelem előtt, nem sok esélyt adtak neki a fogadóirodák. Toronymagasan Góliát az esélyes, rá kötik a fogadásokat. És erre Dávid az Úr nevében indul és győz. Így bizonyossá válik Izráel előtt is, Isten a Megmentő. Ő az egyedüli, akiben érdemes teljes szívvel bízni. Ő az, akit nem kötik az esélyek.
Végig Istenről énekel Dávid. Tele van a szíve az Úrral. Elmondja kicsoda neki az Úr. Mécses az Úr, vagyis világosság. Lámpa, amely megvilágítja a sötétben is az utat. Ez fontos üzenet, Isten a hívő ember mécsese. Bármilyen sötétség vegyen is körül, nekünk nem kell vakoskodni, botladozni, nem kell találgatni merre, menjünk. Van mécsesünk, és ez ad annyi világosságot, hogy magabiztossá legyen a járásunk. Ez a mécses az Úr igéje. Vegyük kézbe és használjuk. Akkor világít, amikor olvassuk, és tanulmányozzuk. A világban sötétség van, nem lehet tudni mi is a helyes. Ha a világra hallgatunk, felborulnak értékeink, de ha az Igébe nézünk, világossá válik mi Isten akarata. Az igazi fény Isten szava, az Ő akarata. Ha ezt felismerjük, nem tévedünk el. Persze, van, amikor az Úr szavát komolyan venni, ahhoz igazodni nem könnyű. Miért? Mert nem népszerű az, amit Isten mond. Dávid nem figyel mások véleményére, ő tudja, Isten beszéde színigaz. Igen, ez így van, ragaszkodjunk hozzá. Amit Isten a Bibliában kijelent, az igaz, és az megtörténik. Így építsünk rá, bármi vegyen is körül, Isten szava kőszikla, amire, ha ráállunk, stabillá válik az életünk. Dávid meggyőződése azt is jelenti, bárki bármit is mondjon, ő Isten szavához ragaszkodik, mert tudja, hogy igaz. Ragaszkodjunk az igazsághoz. Isten igéje, igazság, erről tesz bizonyságot az Úr Jézus is: „A te ígéd igazság” (Jn 17,17).
A tanítvány a keskeny úton nincs egyedül. Ha akadályokat gördít is elénk ez a világ, nem torpanunk meg, és nem is fordulunk vissza. Miért? Mert az Úrral ezeket az akadályokat át lehet ugorni. Azok a problémák, amik egyedül leküzdhetetlenek, amik elől elfutnánk, azok Vele megoldhatók. Mindez azt üzeni, ne csüggedjünk el, bármi álljon elénk. Ne a problémára, gondra, bajra, betegségre figyeljünk, hanem arra, hogy Vele legyünk. Mindig legyen érvényes ránk nézve, „Vele”. Vele induljunk a feladatainknak, és Vele együtt menjünk oda is, ahová nehéz menni. Vele átugrom a kőfalon is. Mindez arra serkent, ne adjuk fel! Egyedül az volna az ésszerű, de ha Vele indulok, más lesz a helyzet. Vele van esély, bármit is mondjanak. De csak Vele.
Az apostolban féltő szeretet munkálkodik (2Kor 11,1-15). Félti a gyülekezetet az Úrtól való eltávolodástól. Mindent, amit írt, azért vetette papírra, hogy megmaradjanak az Úrhoz való hűségben. Az ördög azon fáradozik, hogy elszakítsa őket Krisztustól. A kígyó most is minden ravaszságát beveti, hogy Isten gyermekeit eltántorítsa Krisztustól, és a még nem hívőket pedig megakadályozza a hitre jutásban.
A gyülekezet Krisztus menyasszonya. Pál nem magának alapított közösséget, hanem az Úrhoz hívta az embereket. A gyülekezet az Úr menyasszonya. A menyasszony pedig a Vőlegény elé fog állni. Eljön a Vőlegény menyasszonyáért. Amíg megérkezik, a menyasszony feladata, hogy tisztán megőrizze magát. Igen, ez a feladatunk, hogy tisztán megőrizzük magunkat a világtól. A világban élünk, de ne engedjük, hogy a világ hatásai érvényesüljenek az életünkben. Ahogyan Dávid rámutatott, van mécsesünk, ami világosságot ad. Az ige mutatja az utat. A Szentírásban láthatjuk meg, mi az, ami a világból származik. Az ige segít tisztán megőrizni magunkat. Sőt csak akkor őrizhetjük meg magunkat tisztán, ha teljes mértékben az Úr szavára építjük az életünket. Az Úr Jézus is az Igével hárította el sátán ajánlatait. Meglátta az Ige által, hogy sátán hazug, és elutasította, amit mondott. Az is benne van, hogy ha beszennyeződünk, ha ránk fröccsen valami ebből a világból, az Úr meg tud tisztítani. Tisztaságunkat az Úrral való élő kapcsolat őrzi meg. Ő tisztít meg minden bűntől, és Ő tart meg ebben a tisztaságban.
A szakasz végén nagyon komoly és megrendítő dolgot mond az apostol. Sátán elváltoztatja magát. Nem a maga valóságában áll elénk, álruhát ölt, és világosság angyalának látszódik. Úgyis mondhatnánk, megnyerő külsővel áll elénk. Úgy közelít meg, hogy bizalom támadjon bennünk iránta. Ezért kell jól ismernünk az igét, és óvatosnak lenni. Sátán biblikus igehirdetőnek, Krisztus tanítványának adja ki magát. Ha nincs élő kapcsolatunk az Úr Jézussal, nem vesszük észre a megtévesztést. Úgy gondoljuk, ha keresztyénnek adja ki magát, ha az Úr szolgájának látszik, akkor az is. Azonban itt is érvényes, a szív teljességéből szól a száj, és az is, hogy rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt. Aki Isten Szentlelke által nem született újjá, megtanulhat sok bibliai igét, fontos helyet tölthet be egy gyülekezetben, de meg fog látszódni, hogy belülről a régi. Nem kapott új szívet, nem lett új teremtéssé.
Mindez arra bátorít, olvassuk az igét, mélyedjünk el Benne, kerüljünk minél közelebb Urunkhoz, és igyekezzünk megismerni Őt. Legyünk óvatosak, és mindent, amit látunk és hallunk, vessük alá az ige zsinórmértékének. Tegyünk úgy, mint a béreabeliek, és bárki mond nekünk szépeket, nézzük meg a bibliában, hogy valóban úgy van-e? Ne fogadjunk el csak azért egy tanítást, mert azt lelkész mondja. Ne legyen bennünk az, ő tanulta, és ezért jobban tudja. Magunk járjunk utána, és győződjünk meg arról, hogy valóban úgy van, ahogyan azt hallottuk.
FÁRADTAN, BŰNBE VESZVE
1.
Fáradtan, bűnbe veszve
Jártam az életet,
De megtalált a Pásztor,
S nyájához vezetett.
Jól látták ezt az angyalok,
Nevét dicsérve zengnek ott.
Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva légyetek!
2.
Míg borral és olajjal
Kimosta sok sebem,
Fülembe súgta halkan:
„Enyém vagy, gyermekem!”
Sosem szólt édesebb zene,
Szívem hálával lett tele.
Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva légyetek!
3.
Lábán, kezén mutatta
Sok égő sebhelyét,
S kegyetlenül tövissel
Körülvett szent fejét.
Úgy megragadta lelkemet,
Hogy értem annyit szenvedett.
Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva légyetek!
4.
Azóta Véle járok,
Szívem csak Néki él,
Csodás lényét megértem
Szentlelke fényinél.
Örök éltem sem lesz elég
Zengnem az Ő dicséretét.
Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva légyetek!
5.
Szívem bár napról napra
Az Úrban megpihen,
Az órát várva várom,
Amelyben megjelen,
És elviszi felhőkön át
Elkészített menyasszonyát.
Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva légyetek!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése