Fénysugár a sötétben

 

J

ób beszéde megmozdította az eddig hallgató barátokat (Jób 4,1-21). Elifáz nem tudja magát türtőztetni, és megszólal. Azonban nem Jóbot akarja vigasztalni, erősíteni és a személyes Isten közelébe terelni, hanem saját elméletét igyekszik ráerőltetni. Elifáz nem ismeri fel, hogy ebben a helyzetben az élő Isten jelenlétének a megtapasztalása segít. Isten közelségében megnyugszik a szív, és megértjük azt is, amit korábban nem. Jóbnak nem elméletekre, teológiai tételekre hanem Isten közelségére van szüksége. Minden nyomorúságot átélő embernek Isten közelségét kell megtapasztalnia. Amikor vigasztalni próbálunk az Úr jelenlétét, Lényét sugározzuk. Ahogy Pál mondja, Jézus Krisztus jó illatai vagyunk. Ilyenkor erre a jó illatra van szükség. Az a másik élje át, hogy itt van Isten köztünk. Mert ebben a helyzetben nem az értelem, hanem a szív fogja a válaszokat.

Igazságokkal operál Jób, amik valóban igazak, de abban a helyzetben nem érvényesek. Igaz mi ismerjük a háttéreseményeket, Elifáz nem. Azonban azt tudnunk kell, hogy Isten nem sablon szerint cselekszik. Minden élet már, mindenkit másképp igyekszik az Úr elérni. Másrészt tudjuk, hogy itt nem bűn következményéről, hanem próbáról van szó.  Olyan megpróbálásról, amit az Úr Jézus a több gyümölcs érdekében való metszésnek, tisztításnak nevez. Az Úr azt akarja, hogy több gyümölcsöt teremjen és ehhez megtisztogatja az életünket. Ez a tisztogatás fájdalommal is járhat. Úgy, ahogy egy sebit is kell tisztítani, és ahhoz bele kell avatkozni. Elifáz mindezt nem tudja.  Miért? Mert nem jutott el az Istenről szóló tanítástól, Isten személyéig, a Vele való élő kapcsolatig. Te eljutottál már ide? Ismered már az Urat? Ismered azt az Istent, Aki Érted Jézusban emberré lett? Vagy még Te is csak a tanításig jutottál el? Induljunk el az Úr felé, igyekezzünk Őt megismerni, mert csak a az élő Istenbe vetett személyes hit segíthet. Csak az élő Isten ad megoldást, vigasztalást, Ő tud megerősíteni.

Elifázt kereste Isten, de ő nem ismerte meg, nem élte meg a Közelségét.  Isten keres, szól hozzánk is. Nincs Ő távol, észrevesszük? Elifázt megszólítja a Mindenható: Igaz-e Isten előtt a halandó? Alkotója előtt tiszta-e az halandó? Ezekben a kérdésekben olyan igazságok jelennek meg, amikre egyértelmű nem a válasz. Azonban fontos, hogy az az igazság, amit Elifáz kapott nem alkalmazható most Jóbra. Mindig friss az aktuális helyzetben megszólaló üzenetre van szükség. Amit nekem üzen az Úr, azt nem a másiknak szánja.  Meg kell keresnünk a másiknak szóló üzenetet. Ami nekem szólt, az nem biztos, hogy a másik helyzetében is erőforrás és útmutatás lesz.

Azonban az is látható, az ember nem akarja Isten előtt kimondani az igazságot. Bizonyítani kívánja, igenis igaz, igen is sokra képes.  Hiányzik ma belőlünk az alázatos leborulás. Olyan jó, hogy mi már tudjuk, nem magunkban kell Isten előtt megállnunk.  Nem a bűneink szerint ítél meg, hanem a Jézus Krisztusban való hit által. Megigazulásunk Őbenne van. Aki megbánja és megvallja bűneit, annak eltöröltnek minden vétkei. Isten már az Úr Jézus áldozatára tekint, és így általa felszabadulhatunk. Jézus személye által gyógyulhatunk, a szenvedést is könnyebben hordozhatjuk el, mert ma is elég az Ő kegyelme!

Az apostol rámutat, az üdvösség nem beérkezés (Fil 2,12-30). Nem azt jelenti, meg van, és kényelmesen hátradőlve élvezhetjük a földi életet. Belemerülhetünk mindabba, amit a világ kínál. Nem, az üdvösségen dolgozni kell. Nem a megszerzésén, mert azt kegyelemből kapjuk, Jézus érdeméért. De a benne, a Jézusban való megmaradásért, és a növekedésért munkálkodnunk kell. Munkálkodva növekszünk, és jutunk el a csecsemőkortól a felnőtt korig.  Mert az Úr azt akarja, hogy az ne maradjunk csecsemők a hitben, hanem jussunk el az érett nagykorúságra.

Fontos hogyan nézünk az életünk eseményeire, az apostol szerint, Isten kiképez, felkészít arra, hogy kiváló katonái legyünk. Amikor a kiképzés feladataival találkozunk, ne zúgolódjunk, ne vonakodjunk, hanem engedelmeskedjünk. A katona engedelmeskedik a parancsnokának. A nehéz feladatot is végrehajtja. Mindeközben tudhatjuk, Ő mindvégig mellettünk van.  A kiképzést sem egyedül hajtjuk végre, Ő ad erőt, és Ő segít át rajtuk.

Az Úrnak való engedelmességünk, a zúgolódás és vonakodás nélküli próbamegélés, bizonyságtétel. Ez világít a sötétben.  Mert sötét van a világban, azonban a tanítványok csillagok, akiknek az élete belevilágít mások életébe. Reménységet ad, és felmutatja az Úr kegyelmét. A próbákban való helytállás azért lehet világító csillag, mert az emberek meglátják, lehet másképp is megélni egy nehéz élethelyzetet. Meglátják a tanítványok által, hogy van reménység. Nem kell elcsüggedni, mert Istennek van terve az életünkre. Ez a terv Jézusban bontakozik ki.  Istennél nincs vesztes állás. Meg tudja fordítani a mérkőzést az utolsó percben is. Ne add fel! Fordulj Hozzá, akkor is, amikor te már lemondanál a változásról. A lator a kereszten kiált az Úr Jézushoz, és megtapasztalja, Jézus megfordítja az életét. A hosszabbításban fordul meg az állás, vereségből győzelemre vált. És ez a győzelem Jézus műve.  Jézussal megfordulhat az életed. Ő kiemel a mélységből, fénysugarat küld a sötétségben. Ez a fénysugár maga Jézus, az Ő kegyelme.

 

 

Itt van Isten köztünk

 

1. Itt van Isten köztünk: Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni. :/: Itt van a középen: Min -

den csendre térve Ő előtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hallja itt az Ígét: Adja néki

szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent,

szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha

mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angya -

loknak módján Színed előtt állván Bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben

Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis vi-

rág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj Uram, Vidáman Fényessé-

ged látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképen, Békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd

meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel-

Szállhassak sasszárnyon: csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/:

Mindig közellévő: Jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn

Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!

 

Isten áldásával.