|
T |
ovábbra is Elifáz szól, de nem tud belehelyezkedni Jób helyzetébe (Jób 5,1-27). A maga teóriájából indul ki, Jób bizonyára vétkezett, mert egyébként nem lenne beteg. Elifáz nem tud elszakadni a maga elképzelésétől, mond ugyan jókat, amik önmagukban megállnak, de Jób esetére nem érvényesek. Igaz, ő nem tudja, hogy mi van Jób szenvedése mögött, azonban amit mond, azok csak kegyes igazságok felsorolása. Mintegy a szenvedő fejére olvassa téziseit, azokat, amiket ő kigondolt. Jelen esetben azonban ezek nem állnak meg, és nem nyújtanak vigaszt, nem segítik a szenvedőt a talpra állásban. Segít-e ahogyan mi lelkigondozunk? Az Úr Lénye közelébe vezetik-e a bajban lévőt szavaink? Saját igazságainkat adjuk tovább, vagy az Úr közelségét, szeretetét, és kegyelmét jelenítjük meg?
Elifáz úgy gondolja, Jób hiába kiált, nem válaszol neki senki. Jób ebben a helyzetben maga is úgy érzi, zárva van az ég, nem jön felelet. Ha Elifáz személyesen ismerné az Urat, azt javasolná, boruljunk együtt Isten elé, mert meghallja a nyomorultak kiáltását. Még a bűnös is kiálthat! A lator, aki a kereszten várta a halált, az Úr Jézushoz fordult, és Ő azt mondta neki, még ma velem leszel a paradicsomban. És ez a kijelentés ma is érvényes. Ha el vagy keseredve és úgy gondolod nincs válasz, ne add fel, és ne a magad érzéseire, mások véleményére hagyatkozz, hanem meríts erőt az igéből. A Szentírás arra bátorít, mindenkor hívjuk bátran segítségül Urunkat. És aki Őhozzá fordul, azt Ő nem küldi el. Van, Aki feleljen. Kézbe vesszük a Bibliát és megtapasztaljuk, hogy Ő szól. Isten senki elől nem zárkózik el, előtted is nyitva van ajtaja.
Ez a barát úgy nyilatkozik, hogy ő Jób helyében a Mindenhatóhoz folyamodna, Istenre bízná ügyét. Azonban ez csak szó, mert mondani könnyű, de amikor az ember bajba kerül, vajon úgy is cselekszik? Miért nem mondja, boruljunk le Isten előtt, forduljunk hozzá, és bízzuk Rá ügyünket. Mindig az a lényeg, most forduljak Hozzá. Nem elég tudni arról, hogy van egy Mindenható Isten, hanem azért vagyunk a földön, hogy személyesen megismerjük Őt. Az elmélet nem segít.
Mond igazságokat Elifáz, de vajon, amikor a saját életében tapasztal súlyos dolgokat, akkor is így gondolja. Mert mindig az a próba, amit másnak mondok, azt magam is úgy gondolom, és ahhoz is tartom magam, ha nehéz helyzetbe kerülök. Boldog vagyok, amikor Isten fenyít? Mert másnak könnyű mondani, de én is úgy gondolom hasonló helyzetben?
Az Úr megsebez, de be is kötöz. Igen, Ő nem megy el mellettünk, Jézus az irgalmas samaritánus, és Ő megáll, ellátja sebeinket, sőt a maga életét adja értünk. Ha figyeljük az Úr Jézus életét, azt kell mondanunk, hogy Ő csak bekötöz. Bekötözte azokat a sebeket, amiket az élettől, vagy a gonosztól kaptak az emberek. Viszont nem látjuk, hogy sebezett volna meg bárkit is. Mivel ez a világ elfordult Istentől, és megromlott ő is meg a világ is, ebben az életben sokféle sebet kapunk, amit nem igazán tud senki gyógyítani. Sátán meg is tesz mindent, hogy minél több baj érjen minket, Jézus az, Aki azért jött, hogy amit a gonosz tönkretesz, azt helyreállítsa. Az Úr Jézus nem sebeket oszt, hanem a kapott sebeket orvosolja. Amit a bűn üt az életünkön, a maga sebei által gyógyítja. Nem sebet okoz, hanem Ő maga vállalt értünk sebeket, hogy általuk gyógyulhassunk.
Örüljetek az Úrban, szólít fel az apostol (Fil 3,1-14)! Az Úrban, vagyis nem a mindennapi élethelyzettől függ az öröm, nem a napi élményekből fakad, hanem az Úrral való kapcsolatból. Örüljetek az Úrnak, ezt jelenti tulajdonképpen, amit az apostol ír. Örüljetek, hogy megismerhettétek Őt, és kegyelemből Hozzá tartozhattok. Nincs nagyobb öröm az Istenre találás öröménél, annál, hogy én nyomorult ember Isten gyermeke lehetek.
Ezt vallja meg Pál is. Mindennél többet ér neki, hogy az Úr Jézus Krisztust megismerhette. Ő maga várta a Messiást, de úgy gondolta, valamikor később fog megérkezni. Amikor Jézusról hallott, felháborodottan utasította el. Gyűlölte, istenkáromlónak tartotta. Mindent megtett ellene, üldözte tanítványait. Azonban az Úr a kereső Pálnak kijelentette magát. Elvonta a függönyt és megláttatta vele, hogy Ő él. És ez legyőzte ellenállását, rádöbbent a valóságra és most már öröm töltötte be a szívét. Örült, mert eljött a Megváltó, és rátalált. Onnantól kezdve megváltozott az élete. El tudod mondani, hogy Rád talált már az Úr? És ez a találkozás megváltoztatott, és öröm van a szívedben? Olyan öröm, ami nem a körülményektől függ, hanem az Úrból fakad? Örülök, hogy mindennap felkereshetem az én Uramat. A Bibliát kezembe véve olvashatom szavait. Az Úr személyesen hozzám szól. Öröm ez neked?
Az apostol élete megváltozott, sok minden lemaradt, ami addig az élete részét képezte, és fontos volt a számára. Azonban nem tragédiaként élte ezt meg, hanem tudatos döntésként. Minden korábbi értéket Jézus mellé állított, és ami értéktelennek bizonyult, azt kiselejtezte. És ugyan mi maradhat érték Jézus mellett, mi csilloghat még az Ő közelében. Mindent szemétnek ítélt, vagyis megszabadult a világ hiábavalóságaitól és megragadta a Krisztusban elérhető kincset. Krisztus megismeréséhez nincs fogható. És Pál a levél írásakor is úgy látja, jól döntött. Szabaddá lett a hiúságoktól, az elvárásoktól, Őérte mindent kárba veszni hagyott.
Amiket Pál szemétnek ítélt, és kidobta, azok emberi mérce szerint nem szemetek. Nem elrontott, lezüllött, tékozló fiúhoz hasonló múlttól vált meg. Sokan irigyelték, tehetséges teológus volt, nagy karriert hagyott maga mögött. Jó fizetés, nagyszerű és biztos, úgymond nyugdíjas állás várt rá, és ő Krisztusért lemondott erről. Jézust, a Megváltót választotta, de ez emberileg nem látszott jó döntésnek. Meg is mondták neki, bolond vagy te Pál. Bolondságnak látszott, mert elhagyta a biztosat a bizonytalanért, és Jézus nyomában nem jólét várt rá, hanem mérhetetlen sok szenvedés, és anyagi szempontból szegénység. Neki valóban mindennél többet ért Jézus megismerése, a kegyelem megtapasztalása. Mit hagyok kárba veszni Jézusért? Ma is úgy látom, hogy Ő a legnagyobb kincs? Ma is az a vágyam, hogy Őt megnyerjem, akkor is ha ez anyagi veszteséggel, tekintélyvesztéssel jár?
AZ ÁLDOTT ORVOS ERRE JÁR
1.
Az áldott Orvos erre jár,
A drága Főpap, Jézus.
Igéje szól, szívünkbe száll,
Egyetlen üdvünk Jézus.
Halld, mint zeng az égi kar
Áldott visszhangjaival!
Szívemben is zeng e dal:
Jézus, Jézus, Jézus!
2.
Ki minden vétket megbocsát,
S bűnünk eltörli: Jézus.
Megnyitja a menny ajtaját,
S vezérel minket Jézus.
Halld, mint zeng az égi kar
Áldott visszhangjaival!
Szívemben is zeng e dal:
Jézus, Jézus, Jézus!
3.
Ti gyermekek, kicsik, nagyok,
Tiétek is lett Jézus,
Csak útjain haladjatok,
És véletek lesz Jézus.
Halld, mint zeng az égi kar
Áldott visszhangjaival!
Szívemben is zeng e dal:
Jézus, Jézus, Jézus!
4.
S ha egykor égbe térhetünk,
Miénk örökre Jézus,
Trónjánál zendül énekünk
E drága névről: Jézus!
Halld, mint zeng az égi kar
Áldott visszhangjaival!
Szívemben is zeng e dal:
Jézus, Jézus, Jézus!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése