Vizsgáljátok meg magatokat!

 

A

 nép megszámlálása megtörtént, azonban Dávidnak nincs békessége (2Sám 24,11-25). Felismeri, hogy vétkezett az Úr ellen.  Leterheli a lelkét ez a tett, mert megvonta bizalmát az Úrtól.  Most már nem Őreá épít, hanem a saját katonai erejére.  Most már van mit felvonultatni a szomszédos országok követsége előtt. Jöhet a katonai parádé, de nincs békesség. Hányszor veszítjük el a békességünket, miután keresztülvittük saját szándékunkat. Elértük, amit akartunk, és még sincs nyugalmunk. Miért? Mert Isten jelez, ez nem az Ő akarata. Azonban a békétlenség Dávidot az Úr elé viszi. Megbánja bűnét és bocsánatot kér. A király rádöbben, hogy vétkezett. Ha utólag is, de látja, hogy amit tett, az hiba volt. ezért Istenhez fordul.  Dávid tudja, hogy alázattal, bűnbánattal oda fordulhat az Úrhoz. Mi is vigyük az Úr elé békétlenségünket, nyugtalan szívünket. Amikor Elé állunk, megtudjuk mi a  probléma. Isten az ige által rámutat bűneinkre, és megmutatja a megoldást is. Bűnbánatot lehet tartani. Azonban nem csupán annyi, hogy elmotyogjuk, bocsáss meg.  A Bibliában a bűnbánat mindig azt jelenti, rádöbbenek vétkeimre, és el akarom azokat hagyni. Innentől, Istenre bízom magam, és elkezdem tenni, amit mond. Mivel az újszövetség idején élünk, Jézus Krisztust kezdem el követni.

Nem minden napos esemény az, amikor egy vezető ilyet mond: igen esztelenül cselekedtem. Elismeri tévedését és kész vállalni a felelősséget Dávid, bizony ez ritka dolog.  Nem könnyelműen kimondott bocsi ez, hanem igazi és mély bűnbánat. Dávid kész magára vállalni Isten ítéletét, akkor is, ha ez a hatalom átadásával jár.  Dávid nem hárítja a népre a felelősséget, hanem vállalja azt az Úr előtt. Tudom én így vállalni az Úr előtt életemért a felelősséget, vagy mást okolok? Hányszor azért szakadnak meg a kapcsolatok, mert a másikat hibáztatjuk.

Isten elküldi Gád prófétát Dávidhoz, aki három büntetési lehetőség közül választhat. Itt is erőteljessé válik, a bűnnek van büntetése. Mindig kerül valamibe. Mi már tudjuk, és hálás szívvel köszönhetjük meg, bűneink büntetését az Úr Jézus magára vette.  Azért, hogy mi egy új életet kezdjünk Vele. Dávidnak még dönteni kell melyiket akarja, vállalnia kell a büntetést. És ő úgy dönt, az Úr kezébe kíván esni. Megtapasztalta már az Úr Isten irgalmát, és az ember irgalmatlanságát is.  Így inkább az Úr kezéből fogadja a büntetést, mert tudja, az Úr megkönyörül, ha bűnbánattal fordulnak Hozzá. Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem azt, hogy megtérjen, és ehhez megadja a lehetőséget.

Valóban úgy történt, ahogyan Dávid várta, Isten megállította a pusztítást. Mert az Úrnak fáj az ember, az élet pusztulása. Fáj Neki a büntetés. Ezért küldte Jézust, Ő reá vetette vétkeink büntetését. Bár meglátnánk ezt és hálásak lennénk érte. A hála az Úr iránti engedelmességre serkent. Meglátom a bűn pusztítását, és most már Neki akarok engedni.  Istennek engedelmeskedve elkerülhetjük a bűnt.

Amikor Dávid megtapasztalja az Úr kegyelmét, hála lesz a szívében és megköszöni az Úr jóságát. Mégpedig áldozat bemutatásával. Úgy mutat be áldozatot és köszöni meg a kegyelmet, hogy az neki is kerüljön valamibe. Dávid áldozat bemutatása nem média esemény, nem a látvány a fontos.  Őszinte bűnbánatból és hálából fakad. Honnan tudjuk?  Nem az a lényeg, hogy lássák, Dávid adakozik, hanem úgy ad, hogy azt megérzi.

Dávid meg akarja venni a szérűt, ahol az oltárt készül állítani, de a tulajdonosa nagylelkű és a királynak akarja ajándékozni. Sőt a terület mellé ő adná ajándékba az áldozathoz szükséges állatokat és kellékeket. Dávid azonban nem fogadja el, nem akar ingyen kapott égőáldozatot bemutatni. Mi mit tennénk a helyében? Valószínűleg örömmel elfogadnánk, hiszen kapjuk, és az áldozat is be lesz mutatva. Dávid azonban meglátja, ez nem helyes, azaz igazi áldozat, ami nekem is áldozatot jelent. Isten előtt, azaz érték, amit magamtól, és a magaméból adok. Amit úgy adok Neki, hogy azt meg is érzem.  A legtöbbször mi nem érezzük meg az adakozásunkat. Gyakran csak a látszatért adunk, és nem úgy tesszük, hogy azaz Urat dicsőítse.  Ki tudom-e mondani, nem kérem az ajándékot?  Tudok-e a magaméból adni az Úrnak? Sátán csapdája volt ez is, mert ha elfogadja Dávid ajándékba a mezőt és az áldozat kellékeit, ő mutatta volna ugyan be az áldozatot, de nem a magáét adta volna.

Pál apostol levele végére ér és még Itt is a feltámadott Úrra mutat (2Kor 13,1-13). Lényéből az élő Úr árad.  Nem Pál szól, hanem az élő Úr, és ezt a Korinthusiaknak is meg kell látni. A gyülekezet feje Krisztus, és Ő szól is az övéihez. Az ige hirdetését használja fel eszközként az Úr. Rajta keresztül szólítja meg népét. Ezt meg kell látni, amikor igét olvasunk és hallgatunk, az Úr szól hozzánk. Az a Jézus, Aki megfeszíttetett erőtlenségből, de él Isten hatalmából. A feltámadott Jézus Úr. Ő nem jézuska, nem egy egy távoli érzelgős valaki, hanem Úr. Ez azt is jelenti, elő fogunk állni, és megítéli majd az életünket. Megítéli, hogy valóban tanítványok voltunk-e? 

Ezért is kéri, hogy amíg itt vagyunk, tegyük próbára magunkat és vizsgáljuk meg, hitben járunk–e, bennünk van-e Krisztus? Ez nagyon fontos. Miért? Mert sokan abban a hitben élnek, hogy haláluk után a mennybe mennek, mert egy felekezet tagjai, meg vannak keresztelve, esetleg időnként eljárnak istentiszteletre. Pál nem azt kéri, vizsgáljuk meg rendbe van-e a gyülekezeti tagságunk, befizettük-e a járulékokat?  Azt kéri, tegyük próbára magunkat, hitben élünk-e?  Vagyis a Biblia szerinti hitben. Hiszem-e, hogy elveszett bűnös ember vagyok, és nincs más segítség a számomra, egyedül Jézus áldozata? Oda álltam-e már a kereszt tövébe, és kimondtam-e, légy irgalmas nekem, bűnösnek?  Isten megbocsátó kegyelme a bűnös ember felé hangzik. Azok felé, akik őszintén megbánják vétküket, és kérik Jézust, tisztítsa meg őket. Egyedül Jézus vére törli el a bűnöket. Nem számít, kik vagyunk a társadalomban, vagy mit teszünk, Isten előtt mindenki kegyelemből, Jézusért kap üdvösséget. Egyedül Ő az út az Atyához. Sátán meg akar téveszteni. Azt súgja, a vallásosság elég. Hányszor lehet hallani amikor, meghal valaki, például egy sikeres futballista, azt mondják, már az égi csapatban játszik. Azt gondolják, mert a földön sikeres volt, akkor azért a mennybe kerül. Azt gondolják sokan, a földi élet folytatódik Istennél. Az ige szerint, csak az megy be az életre, aki Krisztusban van. És ott már nem a földi tevékenységünket folytatjuk, oda nem mentjük át földi dolgainkat, ott Isten lesz a középpontban, Ő lesz minden, mindenekben.

Vizsgáljuk meg, hogy Krisztus bennünk van-e, kéri az apostol?  Miért? Mert keresztyénnek lenni azt jelenti, hogy énem, a régi természetem meghalt Krisztussal a kereszten, és most már Ő él bennem. És az élet, amit testben élek Neki szolgáló élet. Most már Őreá kezd hasonlítani az életvitelem. Már nem én vagyok a nagy, hanem Ő.  Már nem én látszódom, hanem Őt láttatom, mert Ő- a megoldás.

A Filippibeliekhez írt levél következik (Fil 1,1-11). Ez is páli irat. Ebből is a megismert Megváltó Lénye árad. Pál bárhová megy, bárkiknek beszél, mindig Jézusról szól. Miért? Mert Ő az Élet. Őreá van mindenkinek szüksége. Csakis általa lehet mássá az életünk. Az igazi változás a Krisztusban lévő életek által valósul meg. Hogyan? Ő lesz már a középpont, Neki élünk, Ő mindennél fontosabbá válik. A hívő ember az Úrral való találkozásra készül. Őt várja vissza. Mindeközben másoknak is Róla tesz bizonyságot.

Pál élő kapcsolatban van az Úr Jézussal, és ez imaéletben is megmutatkozik.  Mindig, és mindenütt kapcsolatban van Jézussal. Imádkozik, mert az ima összeköti az Úrral, és összeköti a gyülekezettel.  Az imádság élet és történelemformáló eszköz. Éljünk mi is vele, minél többet.

A filippiek maguk is az evangéliumért élnek. Hogyan? Az életükkel mutatják azt be. Az életük Krisztusról szól.  Élik az igét, és közben formálódnak, mert ők sem befejezettek még. De Pál tudja, hogy az Úr elvégzi a megkezdett munkát. Ezt látnunk kell, nem vagyunk még célban. Nem vagyunk még készek, az Úr munkálkodik.  Azonban, ha elkezdte bennünk a munkát, be is fejezi.  Azt is látnunk kell, nem mi tesszük magunkat keresztyénné, hanem Ő tesz azzá. Ő formálja ki bennünk az új embert.

 A Krisztus napja el fog érkezni. A gyülekezet feladata, hogy készüljön a találkozásra.  Mégpedig tiszták maradjunk.  Krisztus megtisztít, de az új ruhára, új életre nekünk kell vigyázni. Ez a világ könnyen megfertőz, de aki megmarad az Úrban, azt Ő megőrzi.

Gazdagon teremjétek az igazság gyümölcsét.  Bizony ez elcsendesedésre késztet. Mert Pál a Krisztus követő élet mércéjeként nem azokat említi meg, amiket mi tartunk számon. Az igazság gyümölcsét említi. Az ige az igazság. Tehát, aki új életet, üdvösséget nyert, az igei életmódot folytat. Ez azt jelenti, meglátszik, hogy Krisztushoz tartozik. Van különbség az élete, és a nem hívők élete között. És ez a különbség a gyümölcsökben mutatkozik meg.

 

 

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

 

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,

Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy,

Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengesé-

gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelme-

sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

 

Isten áldásával.