Isten emberszeretete megjelent

 

J

ób tovább vívódik, nem érti mindazt, amin keresztül megy, és nem fogadja el, azt, amit barátai mondanak neki (Jób 13,1-14,22). Valószínűleg mi sem értjük, ha Jób hitben van, miért tör elő belőle ennyi panasz, miért nem látja Isten szeretetét? Ne feledjük el, hogy abban a korban még nincs Istenről kijelentés, nincs, amit kézbe vehetne. Jób még nem élheti át, hogy a Bibliában keresse a feleletet kérdéseire, nyomorúságára.  Ő még csak saját gondolatai alapján tud válaszokat találni.  Adjunk hálát az Igéért, és azért, hogy mi már ismerhetjük Megváltónkat az Úr Jézus Krisztust.  Mi már Őreá tekintve ismerhetjük meg Istent. Jézus Lényében az Atya Lénye tárul fel előttünk.  Kérdéseinkre Jézusban kapunk választ. Amikor a csüggedés környékez, levehetjük a Bibliát és saját lehúzó gondolataink helyett figyelhetünk arra, amit az Úr mond nekünk. Mindenben Isten szava az eligazító. Vigyük minden problémánkat az Úr elé. Ha valamiben nem is látunk még világosan, keressük és figyeljük az Úr Jézust, és Ő a Szentlélek által megmutatja az igazságot.

Jóbot ellátták tanáccsal, azonban ő ezekkel nem elégszik meg, Isten elé akar állni, a Mindenhatóval akar beszélni. És ez jó, nem ragad le az emberi véleményeknél, nem abból indul ki, amit mások mondanak. Ő maga szeretne tapasztalatot szerezni Istenről. Fel akarja tenni Neki kérdéseit, és ez pozitív. Nem másodkézből veszi az Istenről való ismeretet, hanem személyesen akar meggyőződni Róla.  Gyakran azt láthatjuk magunk körül, hogy emberek úgy hoznak döntést Istenről, hogy nem is ismerik, nem tettek még semmit azért, hogy megismerjék Őt. Mások véleményére alapozva hozzák meg saját döntésüket.  Hányan állítják, nincs Isten, de nem próbáltak erről személyesen meggyőződni. Nem keresték őt, nem vettek kézbe a Szentírást, csak mondták, amit másoktól hallottak.  Hitünk vagy hitetlenségünk ne mások véleményén alapuljon, ne azért higgyünk, mert ezt tanították, hanem induljunk el magunk Isten felé. A Szentírás tele személyes istenkapcsolattal. Maga az Úr bátorít arra, hogy kiáltsunk Hozzá, hívjuk segítségül. Ne hagyjuk ezt ki, hanem ragadjuk meg a lehetőséget, és hívjuk Őt. És aki igazán hívja, annak Ő válaszol. Ma is válaszol, ma is megismerteti magát Jézusban, és az Ige által.

Jób látja azt, amit minden embernek látni kell, és őszintén szembenézni vele. A földi életünk rövid, és mulandó. Így fogalmaz az ige, nem állandó. Ezen a földön senki nem rendezkedhet be, hosszú távra.  Néhány évtized és elmúlik a legvirágzóbb élet is. Néha azonban úgy tűnik, mintha a mai ember úgy élne, mint aki állandóan itt marad, mintha nem érne véget a földi élet. Csak az anyagiakra koncentrál, az élvezetekre és nem keresi az elmúlhatatlan életet.  Olyan jó, hogy Jóbbal ellentétben mi már tudhatjuk, az élet elmúlhatatlan. Isten, Krisztus Jézus megjelenése által, megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet (2Tim 1,10). Igen, Jézus legyőzte a halált, és feltámadása által előhozta az életet.  A Szentírás rámutat, a halál le van győzve, nincs örök hatalma, megtörte az Élet fejedelme. Bár látnánk ezt, és adna reménységet. Jöjjünk az Élet Fejedelméhez, Jézushoz, mert a lelki halálból is Ő hív életre.

Pál elmondja, hogy már nem az a járható út, amin hitre jutásuk előtt jártak (Tit 3,1-15). Régen ők is esztelenek, engedetlenek, kívánságok és élvezetek rabjai voltak.  Vagyis a maguk világa hatása alatt éltek. Amiben felnőttek, ami körülvette őket, az volt a minta, ahhoz tartották magukat. Azonban hitre jutva Isten országa polgárai lettek.  Azért változtak meg, lettek más emberré, megjelent Isten emberszeretete. Isten belépett az életükbe az evangélium által. Amíg ez nem történt meg, ők is sodródtak koruk szellemisége és szokása által. Azonban ma már nem kell sodortatnunk, mert megjelent Isten kegyelme. Eljött a világba Isten emberszeretete. Ez azt jelenti, mindenki, még e kereszten haldokló lator előtt is nyitva van az út a megtérésre. Még Ő is segítségül hívhatja az Urat. Eljött a Megmentő, és aki segítségül hívja az megtartatik. A Szentlélek pedig napról, napra megújítja  az életünket

A keresztyén életben jelen van egy régen, és egy most. A régen a velünk született emberi természet korszaka, aminek megvan a hatása. Látható, ha még a régi ember irányít. És igazából ott kezdődik az új élet, amikor el tudjuk mondani, megjelent Isten kegyelme.  Mert ez is látható. Isten amikor belép az életünkbe és elkezd munkálkodni az látható. Új magatartással ruház fel, Isten törvényeit fekteti le elénk. Isten gyermeke már a keskeny úton jár.

Pál várja Tituszt, várja a híreket, de ezek nem pletykaszintűek, hanem Isten Lelkének a munkájáról szólnak. Arra kíváncsi mit végzett el a Szentlélek Krétán Titusz által. Kíváncsi vagyok én a Lélek munkájára? Érdekel, hogy ma hol és mit cselekszik Isten?  Mert a Szentlélek ma is munkálkodik. Ma is vannak helyek, ahol hatalmas dolgok mennek végbe. Az evangélium hirdettetik, és van, ahol azt befogadják. Isten ezekben a napokban is munkálkodik. A kegyelem ma is megjelenik emberi életekben és átalakítást végez. Isten ma is megtartja azokat, akik hittel közelítenek Hozzá, Örök életre tart meg Krisztus által.

 

 

Ó, ÉRTHETETLEN KEGYELEM

 

 

1.  

Ó, érthetetlen kegyelem,

Mely rég utánam járt,

Ki tévelygőn, vakon bolyongtam utamon,

Egyszer csak rám talált.

2.  

Félelmektől megszabadít,

Szent félelemre tanít;

S ahol csak megjelen e drága kegyelem,

Bűnöst megigazít.

3.  

Hozzá bajok, vészek között

Mindig járulhatok.

Megőriz, megvéd, s bőségesen elég

Elérni otthonunk!

4.  

Az Úr íme jót ígért nekem,

Vár Nála biztos jövő.

Igéje szent erő, pajzsom, jutalmam Ő,

Életfogytiglan Ő!

5.  

S ha végsőt dobban majd a szív,

Az élet véget ér:

Túl titkok fátyolán a lelkem igazán

Szent békességbe tér.

6.  

Sok ezredév ha eltelik,

Kevés, akár egy nap

Dicsérni az Urat, mivel kegyelme nagy

S oly érthetetlen az.

 

 

Isten áldásával.