|
S |
ok minden nyomorúságon ment már keresztül Dávid, és vele az ország is (2Sám 21,1-22). De mindezekben megtapasztalták az Úr hatalmát. Most újabb bajt tapasztalnak, három egymást követő évben éhínség volt Izráelben. Nehéz időszak ez, sokan szenvednek, hiszen a szárazság következtében nincs elég termés. A király és a nép is tehetetlen. Nem tudják megoldani a problémát. Elfogynak a tartalékok, és nem változik az időjárás. Kérik Isten segítségét is, mégsem történik semmi. Marad az éhség a szenvedés. Ekkor Dávid Istent kérdezi a szárazságról, miért is van ez? Meglátja, hogy az Úrhoz kell fordulni, csak Ő tud választ adni. Nemcsak segítséget kért, nemcsak azért imádkozott, hogy szűnjön meg az éhínség, hanem érdeklődött annak oka felől is. Dávid úgy látta, hogy az időjárás ítéletes működése mögött is Isten akarata húzódik meg. Isten megengedi ezt, és ha így tesz, annak oka van. Ezért megy az Úrhoz és kérdez. Ha oka van, akkor lehet ellene tenni, lehet rendezni a dolgokat.
Dávid megmutatja, mit tegyünk megoldatlan helyzetekben, amikor nem értjük miért is történnek így a dolgok. Vigyük Isten elé, kérdezzük meg Őt, miért is történik mindez? Mit akar Isten ezzel elrendezni, vagy mire akar rámutatni? Dávid nem a véletlen kategóriába teszi ezt az időszakot, nem is az időjárás szeszélyeként éli meg. Tudja, hogy Izráel Isten Úr a természet törvényei felett is. Isten be tud avatkozni, szava hatalmas, megvonhatja az esőt, és szavára ismét megerednek az ég csatornái. Amikor mi sem értjük mindazt, ami körülöttünk történik, kérdezzük meg az Urat. Ma is lehet Tőle kérdezni, és Ő válaszol. Megmutatja mi is a probléma. De oda megyünk-e? Megkérdezzük-e Istent miért engedi ezt a megpróbáltatást? Ez az éhínség azért kérdés, mert Isten népét érinti. Három éve szárazság, hosszú idő, és kérdés, miért történhet ez meg az Úr népével? Miért nem kerüli el a hívőt a nyomorúság, szenvedés, betegség? Ez ma is kérdés, mert ma sem kerüli el a hívőt sem minden. Mi is megbetegedhetünk, azonban ez válhat bizonyságtétellé, ha az Úrral élem meg, ha odafordulok Hozzá, és hiszem, hogy a bajban is jelen van, megerősít, és így nem kell félnem. Az Úr jelenlétében biztonság és a gyógyulás található. Ne csak arra figyeljünk, ami ért, hanem hittel forduljunk az Úrhoz, mert ma is van Általa gyógyulás és szabadulás.
Isten válaszol Dávidnak. Dicsérjük az Urat, mert válaszol. Igen, Ő nem fordul el tőlünk, hanem megadja kérdéseinkre a feleletet. A válasz nem mindig az, amit hallani szeretnénk. Isten rámutat, hogy az éhínség oka közöttük van. Saul király korábbi tettéért történik. Súlyos vétek van a múltjukban, és ez annak a következménye. A bűn mindig pusztít, de Isten jelez, lehet rendezni. A múlt bűneit is lehet rendezni, sőt kell rendezni. Mivel még nem rendezték a gibeóniakkal, ezért Isten üzen. A nehéz időszak által Isten meg akar szólítani minket. Azt kéri, csendesedjünk el Őelőtte és nézzünk magunkba, és tartsunk bűnbánatot. Isten azt akarja, hogy a nehéz, az ítéletes események is Őhozzá vigyenek. Keressük Őt, és engedjük, hogy megmutassa bűneinket. Mi már tudjuk, hogy a bűnért az Úr Jézus fizetett. Már nem olyan módon kell rendezni, ahogyan azt Dávid idejében tették, de rendezni kell. Az Úr várja, hogy felismerjük vétkeztünk Ellene. A kereszt azért áll, hogy tudjuk rendezni életünket. A kereszt rámutat, van hová menni. Van egy Istentől készített menedékhely, és ott rendeződhet az életünk. Isten az Úr Jézus kereszthaláláért eltörli a múlt bűneit, és mulasztásait is.
Isten népének ellensége mindig készen áll a támadásra. Az éhínséget akarja kihasználni. Úgy vélik a filiszteusok, legyengült a nép és meg is fogyatkozott ebben az időszakban, és könnyű prédává válik. Az egyik bajt követi a másik. De mivel rendezve van az életük, kiengesztelték az Urat, Isten megsegíti népét. Dávid is elfárad, fölötte is telnek az évek, de az Úr megkönyörül rajta, és megoltalmazza. Azonban meglátják, már nincs a harcban a helye. Jó felismerni, magunkban a változást. Dávid nemcsak látja, hanem el is fogadja, nincs már a csatéren feladata.
Tovább bátorítja az adakozásra a korinthusiakat az apostol (2Kor 9,6-10,11). Azt kéri, hogy amikor adnak, ne másoknak akarjanak megfelelni, tehát ne kényszerből tegyék. Az Úrnak való szolgálat mindig szívből indul. Az a lényeg, hogy belső motivációnk legyen. Azért teszem meg, amit épp cselekszem, mert az Úr iránti hálából viszem azt végbe.
Amikor az Úr munkájára, vagy szükségben lévő testvér megsegítésére adnak, mindig Isten bőségére figyeljenek, Isten kegyelme bőségesen árad, megadja mindazt, amire szükségünk van. A legnehezebb időszakokban is tud övéiről gondoskodni. A tanítványnak is lehet bősége, de azt meg kell látni, mire kaptuk. A bőség arra szolgál, hogy segítsünk azoknak, akik szükségben élnek. Ebben kifejeződik az a hála, hogy Isten az, aki megsokasítja a vetőmagot, aki kenyeret ad. Adjunk hálát az Úrnak a megélhetésünkért, azért, mert gondoskodik rólunk, és megáldja kezünk munkáját.
Pál a gondolatok fölötti uralkodásra is rámutat. Krisztusban már nem a gondolatok uralnak minket, hanem mi uralkodhatunk fölöttük. Foglyul ejthetjük őket a Krisztusnak. Mindez azt üzeni, Krisztus Ura a gondolataimnak, azok is Őt szolgálják, Neki engedelmeskednek.
Az apostol arra is rámutat, hatalmukat, amit Krisztustól kaptak, építésre használják. A keményebb beszéd, az intés, a bűnre való rámutatás motivációja, az építés. Ebből az a segítség szólal meg, hogy ne lefelé, a nyomorúságra, hanem felfelé az Úrra nézzenek. Az Úr felé igyekszik fordítani a tekintetüket. A hívők is gyakran lefelé, a gondokra, a bajokra néznek, Pál azt kéri, Krisztusra nézzenek. Ha így tesznek, meglátják a változás, a gyógyulás lehetőségét.
Testvérek, menjünk bátran
1. Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy
veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél
előtt.
2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s
igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város fe -
lé.
3. Ó-emberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár
jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén
halálon át.
4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki pénzt, va -
gyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is beérjük, Bennünket
gond se bánt.
5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; nehéz emelni rajta Még a keresztet is. De
egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.
6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, Hangunk se
hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent reménység sugallja, Mit aj-
kunk énekel.
7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége
győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten
át.
8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S a test majd
sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot mind levetjük S vár
ránk az égi rész.
9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt, mind bejut. Ott vár
angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése