Utolsó szavak

 

L

etelik az idő, minden ember ideje (2Sám 23,1-7).  Dávidé is letelőben van, de mielőtt elmegy ebből a világból, még van mondanivalója. Még most is bizonyságot tesz. Sok mindennel foglalkozhatna, de Ő Istenhez fordul, Benne gyönyörködik, és Róla beszél. Olyan jó látni, utolsó szavai is Istenhez, és Istenről szólnak. Ez az ember valóban kapcsolatban van Istennel.  Neki nem vallása, hanem élő Istene van.  És ez nem egy alkalmi pillanat, nemcsak a bajban kiált az Úrhoz, hanem szinte minden pillanatában Őt szólítja meg. Vele van közösségben. Élete utolsó időszakát is a hála  és a magasztalás tölti ki.  Nincs benne keserűség, nem panaszkodik, nem alkudozik, inkább hálát ad mindazért, amit kapott. Az utolsó időszakot is Istennel tölti. Vajon mik lesznek a mi utolsó szavaink? Mit jegyeznek fel rólunk azok, akik látják, amikor elmegyünk? Hogyan megyünk el?  Az Úr Jézus utolsó szava imádság és megbocsátás volt.  Imádkozva, gyilkosainak megbocsátva távozott ebből a világból. Kérjük Isten Szentlelkét, hogy legyen majd a mi utolsó szavunk is bizonyságtétel. Szóljon róla, dicsérje Őt!

Dávid utolsó gondolatai is Istenre irányulnak. Vele van tele a szíve, Róla beszél. Nem magát dicséri, de aggódást sem látunk. Utolsó napjaiban is jól látja az életét. Amit elért, ahová eljutott, nem magának tulajdonítja. Isten emelte magasra. Jó meglátni Isten munkáját az életünkben. Jó, ha kimondjuk, nem én értem el, hanem az Úr segített el oda, ahol tartok.

Nagy dolgot mond el Dávid, Isten Lelke szólt belőlem. Tehát ő nem magától beszélt, nem a maga látásait osztotta meg, hanem azt adta tovább, amit az Úrtól kapott.  Ha magunk elé idézzük a zsoltárait, akkor ezzel egyet kell értenünk. Az Úr előtt tusakodta meg, amit leírt.  Az Úr előtt imádkozva fogalmazódtak meg gondolatai. Nekünk már még inkább a Lélek által kellene szólnunk, hiszen már pünkösd után vagyunk.  Még inkább az Ő szavait adhatjuk tovább. De így van-e? Valóban mindig Isten Lelke szól általunk, vagy többségében a magunk bölcsességével állunk elő? Élet mindig az Úr szava nyomán támad.  Ahol Isten Lelke szól, ahol az Ő beszédei hangzanak, ott történés megy végbe, és változás történik. Isten szava ma is élő és ható. De vajon hisszük ezt?

Dávid tudja, Isten szövetséget kötött vele. És ez a szövetség  tartós, állandó. Isten ezt nem vonta vissza. Azonban ebben élnie kell neki és a népnek. Isten Jézusban új szövetséget kötött velünk. Valóban minden el van rendezve, már csak ezt el kell fogadni. Be kell lépni ebbe a szövetségbe.  Isten a kereszten mindent elrendezett.  Aki meglátja, hogy méltán van ítélet alatt és Jézushoz kiált, az megmenekül.  És ettől kezdve ebbe a szövetségbe tartozik. Azt jelenti, az Úré vagyok, és igyekszek úgy élni, ahogyan Ő élt. Nem rólam szól már az élet, hanem Őróla.  Gyakran ott tévedünk, hogy ha keresztyénné leszünk, ami sok esetben csak elméleti, akkor Isten a mi földi jólétünkért kezd el dolgozni. Holott az ige arról tesz bizonyságot, hogy, aki Krisztus követőjévé vált, Isten országáért munkálkodik.  Nem az a fő szempont, hogy minél jobban éljek, hanem minél több ember értesüljön a jó hírről. Azért munkálkodunk, hogy Jézus jelenlétét, az Ő Lényét megtapasztalják az emberek.  Mert igazi változás csakis akkor megy végbe, ha Ő átveszi az uralmat az életünk felett.  Csakis az új teremtés segít rajtunk. Semmilyen máz nem oldja meg a problémát, ha a szívünk a természetünk a régi marad, nem változik semmi. Azonban most még megragadhatjuk az Úr kegyelmét.  Minden el van rendezve, elvégeztetett, mondta az Úr Jézus. Ő elvégezte, elrendezte a megmentésünket, most már csak meg kell ragadni, és élni kell vele.

Pál apostol megmutatja mit is jelent az Úr Jézust követni, és az evangéliumot hirdetni (2Kor 11,16-33).  Elmondja mivel is járt az életében az, hogy meghozta a nagy döntést, és az Úr kezébe tette életét.  Megtapasztalta, hogy Jézus a Krisztus, és ezt a felismerést nem tartotta meg magának, hanem elvitte a nagyvilágba.  Mindenkinek elmondta, a názáreti Jézus, feltámadt a halálból és él! Él, és ő találkozott vele. Ez a bizonyságtétel sok nyomorúságot, szenvedést hozott az apostol mindennapjaiba, de ő ezt örömmel vállalt. Tudta, az Úr az életét is odaadta érte a kereszten. Maga Pál is meghalt Jézussal együtt, és már Krisztus él benne.

Nem gyakran beszél magáról az apostol, de most megteszi. Úgymond dicsekszik.  De nem az eredményeit sorolja.  Mi ha az életünkről kell beszélni, azt mondójuk el, amit tettünk, amit elértünk. Pál mindig az Úrról, az Ő munkájáról beszél.  Most amikor dicsekszik, a szenvedéseit sorolja fel.  Ezzel üzen, ő nem pénzért, hirdeti Jézust. Nem azt keresi, hogyan boldogulhat jobban. Neki az evangélium sok szenvedést hoz az életébe.  Ő nem azt várja, hogy dicsérjék, és nem aszerint beszél, ami tetszik a hallgatónak. Ő vállalja mindenki előtt Jézust, a Krisztust. A zsidók előtt is, akik ezért többször bántalmazták, börtönbe vetik. És Pál nem kedvetlenedik el, és nem akarja feladni a szolgálatot. Tudja, az Úr is szenvedett. Mennyit szoktunk mi panaszkodni, zúgolódni, ha valamiben hiányt szenvedünk, vagy negatív kritika ér. Nagyon érzékenyek vagyunk, könnyen megsértődünk. Pedig, amit mi Krisztusért szenvedünk nem hasonlítható Pál szenvedéseihez. És ő nem panaszkodik, hanem hálás, hogy szolgálhatja az Urat.

Az apostol ezekben a nehéz helyzetekben is meglátja az Urat.  Hálás, mert az Úr mindig elkészítette a megmenekülés útját. Van, amikor egy kötélen, és a kötelet kézben tartókon múlik az élete.  Pál tudja, ott is az Úr kezében van.  Bármi történik, Istennek van terve az életével, meg tudja őt szabadítani. Sőt azzal is tisztában van, hogy ezek a veszélyes helyzetek bizonyságtétellé válnak. Megbotozás után, kalodába zárva, énekkel és imádsággal dicséri az Urat.  A nehéz helyzet megélése, Isten szabadítása bizonyságétellé válik. Amikor látják, hogy betegen, szenvedések közepette is róla éneklünk, Őt magasztaljuk, az másokat is Isten felé segíthet.

 

AZ ÍRÁS SZÉJJELTÉPVE

 

1.  

Az írás széjjeltépve,

Szabad vagyok, szabad!

Tudom, hogy megvettél Te,

Meggyőztél már magad!

Fizettél értem drága vért,

S ártatlan életeddel

Áldoztál lelkemért.

2.  

Álnokság nem volt Benned,

Szent vagy, szeplőtelen,

Bűnöm mégis viselted,

Jótállóm vagy nekem.

Elvetted bűnöm teljesen,

Lelkem nem nyomja most már

Még egy porszemnyi sem.

3.  

Ha önmagamra nézek,

Hamar elcsüggedek,

De Jézus, látva Téged,

Újult erőt nyerek.

Öröm tölti el lelkemet,

Hogy Jézus vére által

Igaz s boldog lehet.

4.  

Isten Báránya, Téged

Dicsérlek éj s napon;

Üdvszerző szenvedésed

Meg nem hálálhatom.

Áldott légy, drága kezesünk,

És a Te nagy nevednek

Zengjen dicséretünk!

 

Isten áldásával.