Hatékony hit

 

Ú

jrakezdődik a kör, az első megszólaló, Elifáz fordul ismét Jóbhoz (Jób 15,1-35). Képtelen elfogadni, barátja szavait, úgy gondolja, inkább legyen csöndben, és rendelje alá magát az ő beszédüknek. Vigasztalás  címén egy lelki birkózás szemtanúi vagyunk. Addig gyötrik, gyömöszölik Jóbot, amíg bűnt nem vall. Legalább is ez a tervük. Mindenképpen bűnössé kívánják tenni, az a lényeg valljon meg valamit, és akkor ők győztesnek érzik magukat.  Azonban ez nem így működik. Az Úr Jézus senki sem gyötört, aki Vele találkozott, az magától látta meg bűneit.  Nem Jézus olvasta Péter fejére mindazt, amit majd megvall, hanem az Úr Lényébe tekintve látta meg önmagát az apostol.  És ez a fontos, aki az Úrral találkozik, az Lénye tükrében meglátja önmagát. Azt nem kell kényszeríteni, mert felismeri, hogy bűnös ember, és az Úr kegyelmére van szüksége. Amikor Péter megtapasztalja az Úr Jézus szavának igazságát és hatalmát, magától mondja ki: Bűnös ember vagyok, Uram. Az Úr Jézus Önmagát tárja fel és ismerteti meg velünk. Amikor tanított és gyógyított az emberek látták mit tesz, hogyan tanít és mindezek Őhozzá vonzották őket. És aki a maga problémájával felkereste, és átélte a gyógyulást, az tudta, hogy Jézusban Isten van jelen. Az többnyire leborult Előtte és imádta Őt. Jézus jelenléte győz meg minket, és kényszerít térdre. 

Elifáz nem gondol bele Jób szenvedéseibe. Mert miközben gyúrják őt, állandó fájdalmat érez.  A barátok jól elvannak, hálás vendéglátásban részesülnek, kényelmesen töltik az időt.  Azonban Jób egyvégtében szenved. Nem tud igazán sem fent lenni, sem feküdni, fáj minden, egyre elviselhetetlenebb az állapota. Ne feledjük, abban az időben nem vehetett be fájdalomcsillapítót. Nem jött egy nővér mindennap ellátni a sebeit, nem utalták be kórházba infúzióra.  A betegség fájdalma is szorítja Jóbot, és nem kap, még lelki fájdalomcsillapítást sem. Hiányzik az együttérzés, a másik helyzetébe való belehelyezkedés. Nem értik meg, ezért kioktatják. Elifáz elég durván hozza Jób tudomására,  mivel ők idősebbek, bölcsebbek is nála. Azonban az évek száma önmagában nem jelent bölcsességet. Isten ismerete nélkül, nincs igazi bölcsesség. Ahogyan a szentíró mondja: „A bölcsesség kezdete az ÚR félelme, és a Szentnek ismerete ad értelmet.” (Példb 9,10).

A barát szavaiban azonban van bizonyságtétel Istenről, olyan üzenet, ami minket is segíthet.  Elmondja, Isten  szelíd szóval közelít. Így jelenti ki majd magát Illésnek, amikor a barlangban elrejtőzik. Megmutatja,  hogy az ember dörög, csattog, villámlik, de Isten Lénye nem ez. Ő nem megfélemlít, hanem halk és szelíd hang által közeledik hozzánk. A csöndben szólal meg. Ezért fontos, hogy tanuljunk meg elcsendesedni, Isten Lényére hangolódni, csendben olvasni az igét.  Mert Isten szól, de ezt a halk és szelíd szót meg is kell hallani. Elifáz rámutat ugyan Isten szelíd beszédére, de ő maga is tele van haragos indulattal. Ő sem szelíden szól. Mert az igazi szelídséget az Úrtól tanulhatjuk meg.

Az apostol egymás után írja a leveleket (Filem 1-7). Nagyon termékeny szerző, pedig körülményei nem igazán ideálisak. Most is fogságban veti papírra a sorokat. Azonban nem önmagára, állapotára tekint, hanem az Úrra. Mindig a szolgálatot, a megmentésre szoruló embert, és a gyülekezeteket látja szemei előtt.  Amíg felfelé tekint, amíg nyitva az élő víz folyamának csatornája, addig árad mások felé az élet vize. Mert Pál az Úr eszköze, az élő víz áldott csatornája. És ő azon van, semmivel se akadályozza az evangélium terjedését.  Tulajdonképpen nekünk is ez a feladatunk. Az élő víz, ha bennünk van, akkor az terjed magától. A folyó természete, hogy hömpölyög, nem áll meg soha. Ilyen az Úrtól kapott élő víz is, túlárad. Urunk azt mondta, hogy aki hisz Őbenne, annak élő víz folyamai áradnak belsejéből. Tehát ez árad, nem mi árasztjuk el a világot, hanem túlcsordul az élet.  A mi dolgunk az, hogy ne emeljünk elé gátat, ne akadályozzuk az áradást.

Pál nem akadályozza, inkább szélesíti a medret, és engedi, hogy aki közelébe kerül, az megtapasztalja az élő víz erejét, szomjat oltó hatalmát. Most egy családhoz, annak fejéhez írja a levelet. Filemon Kolosséban  egy gyülekezetnek ad otthont. Az Úr Jézusban hívő tanítványok nála gyülekeznek össze.  Lám így működik a Krisztusba vetett hit. Egy, két ember hitre jut és aztán megnyitja az Úr és más hívők előtt a házát. Ennyi elég, nincs szükség más épületre, mert ők Krisztus után vágynak. Nem az a fontos, mit tudnak ők létrehozni, hanem az, amit az Úr hoz létre bennük. Ez a lényeg, a keresztyén hit az Úr életekben elvégzett munkájáról szól. Ő bennünk visz végbe átalakulást.

Filemon egész családja az Úré. Csodálatos a kegyelem munkája, az egész család hitre jutott, szereti az Úr Jézust és Neki szolgál. Ige utáni éhség és szomjúság van bennük. Pál ír, és ez az írás tovább, egy új szintre segíti őket a hitben.  Egy megtért, és élő hitre jutott szökött rabszolga ügyében ír. Abban a korban a szökött rabszolgát keményen megbüntették. Ha úgy gondolta a gazdája meg is ölhette, ha nem megbélyegezte, és örökös rabbá tette.  Megverhette, és kínozhatta is, különösen, ha sérelme volt vele szemben. Ez a szökött szolga meg is károsította őt.  De Pállal való találkozása által új emberré lett. És Pál azért ír, hogy segítse az eddig megszokottaktól eltérő módon reagálni Filemont.  Segíti Pál ezt az embert, hogy most már Krisztus szerűen viselkedjen. Mutassa meg, hogy Krisztushoz tartozni azt jelenti, embert látok a rabszolgában is.  Már nem akarom számon kérni bűnét. Filemonnak meg kell látni, ő ugyanilyen bűnös volt Isten előtt, de Ő elengedte Jézusért a bűneit. Így legyen ő is elengedő, megbocsátó. A krisztusi tanítványság az életben nyilvánul meg. Ez nem elmélet.  Filemont tanítja Pál megbocsátani, elengedni, testvérként befogadni. Álljunk meg itt, és legyünk csendben. Mi hogyan reagálnánk? Megkárosított valaki, sikerült elfogni, de azt mondják megtért, befogadnánk? Elengednénk a kárt?  Megbocsátanánk? Mert a hívő élet itt nyilvánul meg. Nem az a hívő, aki azt mondja, Uram, Uram, hanem az, aki cselekszi a mennyei Atya akaratát. Az Ő akarata pedig az, hogy az elveszettet megkeressük, és haza segítsük.

Pál imádkozik ezért a családért. Az ima csodálatos lehetőség, élünk vele? Hordozzuk egymást? Azt kéri, hogy hitük hatékony legyen. A hit hatékony, azért kapjuk, hogy hasson mások életében. Isten az övéi hitén és engedelmességén keresztül munkálkodik.

 

 

Szívem megalázván, tehozzád megyek

 

1. Szívem megalázván, tehozzád megyek, Elődbe, Istenem, hál'adást viszek És szent

Fiad által néked könyörgök.

2. Áldott légy, én Uram, hogy megtartottál, Bút és kárt ez éjjel rám nem bocsátál, An-

gyali sereggel oltalmam voltál.

3. E reggeli időt megadtad érnem, Melyben egészséges elmém és testem; Kérlek, min-

den jóra vezérelj engem.

4. Mai nap ezt velem cselekedd, Uram: Mindenféle bűntől magam óvhassam, Hitem jó

gyümölcsét hogy el ne rontsam.

5. Ételem, italom mérsékelt legyen, Tobzódás, részegség ne nehezítsen, Rossz gondo-

lat bennem erőt ne vegyen.

6. Lágyítsd meg énbennem az indulatot, Meg ne háborítsak soha másokat, És haragtar-

tásra ne adjak okot.

7. Jól tudod, Istenem, mily gyarló vagyok, Különb-különb bűnre mily könnyen hajlok! Ad-

jad: megtérhessek, mikor bűnt vallok!

8. Igaz ítéleted ne ostorozzon, Bűnből a Krisztusért ingyen oldozzon, Érdemem szerint

rám átkot ne hozzon.

9. Magamat egészen neked szentelem: Kegyelmes oltalmad legyen mellettem, Szent-

lelked és Igéd legyen vezérem.

10. Külső károktól is ments meg engemet, Ne eméssze bánat és bú szívemet; Tartsd jó

egészségben gyarló testemet!

11. Istenem, tenéked legyen dicsőség, A Szentháromságban ki vagy egy Felség: Csak

tégedet illet minden tisztesség!

 

 

Isten áldásával.