Áldott legyen az Úr neve!

 

J

ób könyvét kezdjük el olvasni az Ószövetségből, egyszerre az egész fejezetet, és bizony ez sok (Jób 1,1-22). Rengeteg végiggondolni való üzenetet tartalmaz. De mindent nem ragadhatunk meg, de próbáljunk néhány dologra odafigyelni, amit most helyez szívünkre az Úr. Jób nagyon szereti és tiszteli Istent. Odafigyel az életére, és vigyáz, hogy meg ne bántsa az Urat, sőt a gyermekeire is figyel. Mindennél fontosabb neki az élő Isten, a Vele való kapcsolat.  Ő van élete középpontjában, és nem szeretné az Urat megbántani. Vajon ez a tisztelet jelen van a mi szívünkben is? Odafigyelünk, hogy semmivel ne káromoljuk az Urat? Igyekszünk bocsánatot kérni tőle és rendezni, ha vétkeztünk ellene?

Jób más, mint mi. Nem emeli mindenki fölé a gyermekeit, nem gondolja, hogy ők szentek. Azt feltételezi, hogy vétkezhetnek az Úr ellen, és ezért ő ezt is rendezi. Áldozatot mutat be értük.  Mondhatnánk, imádkozik gyermekeiért. Nem azt mondja, fiatalság bolondság, és minden rendben van, hanem imádkozik, Isten bocsánatát kéri a számukra.  Azt is mutatja ez a hozzáállás, hogy mindent megtesz azért, hogy gyermekei is ismerjék, szeressék Istent, és jó kapcsolatban legyenek Vele. Úgy látja, a gyermekei jövőjét Isten megismerése jelenti. Mennyi mindent elrendezünk a gyermekeinknek, biztosítjuk anyagi helyzetüket, segítjük őket az élet útján. De, fontos-e számunkra lelki életük? Fontos-e, hogy Istent megismerjék és az Ő útján járjanak? Lényeges-e, hogy ők is átéljék a bűnbocsánatot?

A szépen felépített és megélt élet irigyeket vonz. A legnagyobb irigy a sátán.  Ő nem is nyíltan, hanem háttérmunkát végezve tevékenykedik. Szeretné elérni, hogy Jób, és mi is szembeforduljunk Istennel.  Úgy akarja beállítani az Urat, mint, Aki tönkretesz, rosszat akar, és így haragot vált ki bennünk Isten iránt. Azt akarja elérni, hogy az ember minden rosszért Istent okolja és gyűlölje. Ez ügyben forgolódik most is. A földön barangol, nincs messze tőlünk, itt van, figyel, és megtalálja a módját, hogy keresztbe tegyen, Isten ellen hangoljon.

Sátán tudja a tulajdonunk és az egészségünk az érzékeny területünk. Ha ezekre ráteheti a kezét, akkor megharagszunk, de nem rá, hanem Istenre. Azonban azt is látnunk kell nincs korlátlan hatalma. Istentől kap engedélyt, és ő él a lehetőséggel. Mindent bevet, amit csak lehet. Tragédia sorozat éri Jóbot.  Mindene elpusztul, gyermekei is tragédia áldozatai. Kemény próba ez. Sátán rátette a kezét Jóbra. Úgy gondolja, szembe fog Istennel fordulni. Ezt nem lehet elviselni, gondolja, csak úgy, ha Isten okolja, és megharagszik Rá.

Azonban Jób nem fordul Isten ellen. Nem érti ugyan a történteket, de nem is lehet mindent azonnal megérteni, de megmarad Isten iránti hűségben. Isten a fontos számára. A próbát kiállja, mert próba ez.  Hogyan fog reagálni egy ilyen súlyos helyzetben? Ő is úgy tesz, mint általában az emberek?  Megrendítő Jób magatartása, a reakciója. Hogyan reagálok én nehéz pillanatokban?  Mert másnak tudom mondani, szedje össze magát, és forduljon Istenhez, de mit teszek én?  Hányszor jelentéktelen helyzetben is kiborulunk? Haragszunk és eszünkbe sem jut Isten.

Jób első szavai közt Isten van, de nem káromlás formájában jelenik meg. Hány ember ontaná ebben a helyzetben magából a trágár szavakat.  Elég, csak ha ráütünk az ujjunkra, már Istent okoljuk. Pedig ki ütött rá az ujjunkra, Isten? Nem, mi tettük.

Nagy igazságot vall meg, „mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, mezítelenül is megyek el.” Ez sem panasz, hanem ténymegállapítás, ez a valóság. Igen, ez a valóság, semmit sem viszünk magunkkal ebből a világból. Mindaz, amit sokra tartottunk, amiért harcba is bocsátkoztunk itt marad. Igénk rávilágít, át kell értékelni az életünket. Más fontossági sorrendet kell kialakítanunk. Jóbnak a kapcsolatai lényegesebbek, értékesebbek voltak az anyagiaknál. El tudott mindent engedni. A leglényegesebb, a legnagyobb érték, az Úrral való kapcsolata volt. Erre vigyázott, hogy bármi is történik, megmaradjon.

Jób azt is felismeri, mindent az Úr adott neki. Ő is vette el, ezért, hála van a szívében. Áldott legyen az Úr neve, mondja. Ki tudom én ezt veszteségek, koporsók, szenvedések, gyötrelmek  közepette is mondani? Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve!  Azt sem kérdezi, de miért én? Nincs zúgolódás. Mi van a szívünkben? Jób a tragédiák  közepette is Isten elé áll, Hozzá fordul. Kövessük példáját, és veszteségek idején is mondjuk ki, nem történt nagy dolog, az Úr adta, az Úr elvette. Köszönöm, hogy eddig is az enyém lehetett, élhettem vele. De így állunk hozzá? Nem is olyan könnyű. Csak az képes rá, aki állandóan az Úrba kapaszkodik, Benne gyönyörködik.

Pál levele fogságban születik, ő is szenved, az evangéliumért, az Úrért van börtönben (Fil 1,12-17). Ő sem panaszkodik, hanem meglátja ebben a helyzetben is a jót. Mi a jó, ott is terjedhet az evangélium. Mert a világ világosságára, az Úr győzelmi üzenetére ott is szükség van. A sok elkeseredett, megkeményedett embernek is hallania kell, Isten szereti, és kész megbocsátani Jézusért.  Jézus a kereszten a börtönbe került ember bűneit is elhordozta. Kifizette az ő adósságukat is. Így, aki hittel és bűnbánattal Hozzá fordul, annak eltöröltetnek a bűnei, és új életet kezdhet. A büntetést le kell tölteni, de már ezt Isten gyermekeként élheti meg. Más szívvel éli meg a börtön hátralévő részét. És amikor szabadul, az Úrral lép ki a társadalomba. Jézussal lehet újat kezdeni.

Milyen jó lenne, ha mi is mindig így látnánk. Az az élethelyzet, amiben vagyok, az evangélium terjedését szolgálja. Azért vagyok benne, hogy ott is terjedjen általam az evangélium. Erre figyelek? Terjed mindig a jó hír általam?  A magatartásom az Úrról tesz bizonyságot?

Pál helyzetét látva más testvérek is megbátorodnak. Akik eddig féltek vallást tenni az Úrról, most bátorságot nyernek, mert látják, Pál helyzetét. Merítsünk mi is bátorságot az Úrból, és vigyük félelem nélkül Jézus nevét az emberek közé.  Krisztusra ma is szükség van.  Láthatjuk, milyen ovációval veszik körül egy politikai választás győztesét, ez jelzi, várják az emberek a megmentőt. Várják, hogy valaki segítsen rajtuk, oldja meg problémáikat. Mondjuk el bátran, a Megmentő már eljött, a názáreti Jézus Krisztus az.  Krisztust hirdetik, Isten igéjét szólják, tehát nem egy vallási szervezethez hívogatják az embereket, nem egy felekezetbe próbálják bevonni. Krisztust hirdetik, Őhozzá hívogatnak. Ő minden ember számára a megoldás. Mi is Őhozzá hívogassunk. Mondjuk el mit tett értünk, hogyan formálta újjá az életünket.

 

 

 

     HŰ JÉZUSOM KEZÉBE TESZEM KEZEM BELÉ

 

 

1.  

Hű Jézusom kezébe teszem kezem belé.

Ő életem vezére, vezet hazám felé.

A keskeny úton járok, de Ő közel van ám.

Magasból vet világot az Ő keresztje rám.

2.  

S ha nem tudom azonnal, hogy Jézus mit kíván,

Várok, szemébe nézek, s szívem nyugodt, vidám.

Mi boldogság, mit érzek: Úr Ő éltem fölött!

Szívem nem ismer kényszert, önként szolgálom Őt.

3.  

Ha szenvedés, baj érne, s az utam is sötét,

Az Úr keresztje fénye annál dicsőbben ég.

S tudom, hogy még dicsőbb fény ragyog majd énreám,

Ha majd a mennybe érvén belépek ajtaján.

 

 

Isten áldásával.