Mindenekfelett Krisztus

 

I

smét Cófár szólal meg, már ingerült, mert nincs eredmény (Jób 20,1-21,34). Képtelenek Jóbbal a maguk álláspontját elfogadtatni. Nem vall nekik bűnt, úgy látja nem vétkezett, és ez bosszantja Cófárt. Nem tud kilépni a maga kereteiből, bár újra figyeljünk arra, neki nincs bibliája, és az Úr Jézust sem ismeri. Jézus akkor még nem jött el. Ennek az embernek jóval kevesebb információja volt Istenről, mint nekünk. Elképzeléseit nem mérhette le a Biblia mérlegén. De vajon mi, akiknek már a kezében van a Szentírás, előrébb tartunk? Jobban ismerjük már az Urat, mint ezek az emberek? Figyelünk arra, amit Isten kijelentett Önmagáról és az emberről?  Isten szava ad világosságot minden kérdésben. Forduljunk Hozzá! Ne ragaszkodjunk ahhoz, a nem hívő világ véleményéhez, hanem mindenben formáljon az ige.  Tegyük félre hibás meggyőződésünket, beidegződésünket, és engedjük, hogy mindig az Úr akarata érvényesüljön.

Cófár bizony el van magától szállva. Azt gondolja, ő mindent jól tud, és amikor ez nem győzi meg Jóbot, ingerültté válik. Nem lehet erőből bizonyságot tenni. Isten Lelke az, Aki meggyőzi az embert.  A hit és a lelkigondozás, nem ráolvasás, hanem Jézushoz vezetés. És aki oda áll Ő elé, meglátja Lényének valóságát, az önmagával is tisztába jön. Az felismeri, hogy Őreá az Ő kegyelmére van szüksége, ha bűnt követett el, vagy olyan, mint Nikodémus. Mert az a legcsodálatosabb, egyben legmegrendítőbb, hogy ez az ember nagy tudós, és komoly hívő volt, mégis azt mondta neki az Úr, ha nem születik újjá, nem láthatja meg Isten országát. Nem győzte meg az Úr arról, hogy valami rendkívüli bűnt követett el, hívősége, tudása, elismertsége ellenére újjá kell születnie.  Mindenki úgy születik a világra, hogy szükség neki még újonnan születni. Ez a születés felülről megy végbe.  Ez nem a halálunkat követő még egyszer születés, vagyis reinkarnáció. Az újjászületés földi életünk ideje alatt kell, hogy végbemenjen. Ezt kérni szabad, és kell, de nem ember viszi végbe. Ez a születés Istentől van. Ez tesz mássá, isteni természet részesévé válok. Erre a természetcserére minden embernek szüksége van. Nem számít milyen felekezet tagja, meg van keresztelve, konfirmált, gyülekezetbe jár. Isten munkája tesz új emberré.

Az volt a probléma, a barátok nem gondolták, hogy nekik is szükségük van a változásra. Úgy vélték, ők rendben vannak. Meg voltak magukkal elégedve. Most Jóbról van szó, mint ahogy mi is gyakran úgy vélekedünk, most a másikról van szó, nem rólam. Azonban akkor tudunk segíteni, ha mi magunk is alázattal vagyunk, és kifejezzük, mi is Istenre vagyunk utalva. Nem azért nem ért még katasztrófa, vagy sikerült dolgaimat megoldani, mert én különb vagyok. Nem, én is kegyelemből élek. Engem is a Lélek formál, alakít. Azt is elmondhatom, az Úrnak sok munkája van velem.

Jób is megszólal újra, nem fogadja el barátai álláspontját.  Ő úgy látja, sok nyilvánvalóan Isten nélkül, és a bűn útján járó ember élete nem kerül ítélet alá a földi életben.  Pont ez a megtévesztő. Sok nem hívő embernek felfelé ível az élete. Meg van mindene, amire általában az emberek vágyakoznak. Gazdagok, szép családjuk van, nagyon jól élnek. Isten nem számít nekik, nem törődnek akaratával, úgy gondolják, mindent megtehetnek, és ennek ellenére nem éri őket baj.  Idős korban térnek a sírba. Jób ezt látta, és ez azt mutatja, nem a betegség, a tragédia nem minden esetben vezethető vissza konkrét bűnre. Így volt ez Jób életében. Így nem másokra kell figyelnünk, hanem mindig az Igére. Az a lényeges, mit mond az Írás.

Jób felismeri, hogy végső soron az a lényeges, milyen a kapcsolatunk Istennel. Átéltem-e már az Úr kegyelmét. Mert akár gazdagon, akár nyomorultan lépek ki a földi életből, Isten elé állok. Földi helyzetem ott már nem jelent semmit.  Az üdvösség szempontjából a földi jólét, a társadalmi befolyás nem előny, és az e világban szegényen, jelentéktelenül eltöltött élet, nem hátrány. Miért? „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék” (Ef 2,8-9). Isten előtt nincs előnyös, és nincs hátrányos élet.  Mindenki számára Jézus Krisztus az út, az Atyához.

Mindenekfelett Krisztus, erről vall levelünk szerzője (Zsid 2,5-3,6). És ez fontos, mindenekfelett Ő, és mindent tegyek meg Őérte. Minden az Ő uralma alá vettetett. Ő a legfőbb uralkodó. Bár mindig látnánk ezt lelki szemeinkkel. Akkor is, amikor ez a mindennapi történésekben nem kivehető. Aki hit által látja, hogy mindennél és mindenkinél hatalmasabb az Úr, és minden az Ő kezében van, az nem fél, nem aggódik. Az bízik a Királyban.

Mi eljövendő világot várunk, oda tartunk. Azt jelenti ez, egy másik világhoz, Isten országához tartozunk. Itt vándorok vagyunk, akik vándorlásuk közben ebbe az eljövendő világba hívogatnak. Erről az országról teszünk bizonyságot.  Boldog, aki ismeri ennek az Országnak az Urát. Csodálatos Urunk van, mindent megtett értünk. Rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, megízlelte értünk a halált, hogy így bevigyen ebbe az országba. Kimentett a gonosz hatalma alól. Ha mindez felragyog előttünk, öröm és hála lesz a szívünkben. Örömmel és önként szolgáljuk Őt.  Adventben ezt az értünk Önmagát odaadó Urat várjuk. Nagyszerű, hogy Őt várhatjuk.

Énekeljünk, zengedezzünk az Úrnak, mert halála által csodálatos szabadítást vitt véghez. A haláltól való félelemből is megszabadított. Szabadok vagyunk, már nem kell rabként élni. Ez a szabadság azé, aki befogadta Jézust az életébe. Aki el tudja mondani, már nem én élek, hanem él bennem a Krisztus, mert a kereszten Vele együtt megfeszíttettem. Aki Krisztusban van, szabad a félelemtől.  Krisztussal jöjj ki a rabságból, lépj ki az életre. Légy szabad! Aki Krisztusban van, így már nem fél, mert tudja, hogy földi halála után, Vele él tovább. 

A szentíró szívünkre helyezi, hogy figyeljünk Jézusra! Igen, ma is, most Rá figyeljünk. Annyiféle hang van, annyi minden igényli a figyelmünket, az Úr azt kéri, figyeljünk Őreá. Mindenki lesi a híradásokat, milyen új rendelkezések jönnek ki. Szigorítás vagy enyhítés? Utazhatunk vagy nem? Mi zár be és mi nyit ki?  Növekszik vagy csökken a megbetegedések száma? Figyelünk, pörögnek a hírek, az ige azonban felfelé irányítja szívünket, figyelj Jézusra! Ha nem teszed elsodor a félelem, a bizonytalanság, és a káosz. De Ő biztos pont. Ő is élt a földi világban. Ott is volt minden, de Ő mindvégig az Atyára figyelt. Nem engedte, hogy Istennel való kapcsolatát, küldetését a világ történései befolyásolják. Ő Istenre hagyatkozott, az Ő forrásaiból élt. Éljünk mi is ezekből!

 

 

AZ ÚR CSODÁSAN MŰKÖDIK

 

1.  

Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van:

Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit,

De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.

2.  

Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág.

Bimbója bár igénytelen, pompás lesz a virág.

Ki kétkedőn kutatja Őt, annak választ nem ád,

De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.

3.  

Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul:

Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.

Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,

Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.

 

 

Isten áldásával.