|
J |
ób ismét megszólal és rámutat szenvedéseire, és úgy gondolja barátainak is meg kellene érteni fájdalmait (Jób 6,1-7,21). Mert mondhatnak nagy igazságokat, de az nem segít. Hiányolja a baráti részvétet. Azt szeretné, ha lélekben vele lennének, és segítenék elhordozni a fájdalmat. Arra van szüksége, hogy hittel és szeretettel mellette legyenek. Ne megoldani akarják, hanem csak vele lenni. Van, amikor erre van szükség. Amikor egy nehéz helyzet beköszönt időre van szükség, amíg a szenvedő azt fel tudja dolgozni. Jób sem tart még ott, hirtelen érte mindaz a mérhetetlen csapás, amibe került. Nem érti miért történt? Nem tudja mi van a háttérben, és úgy gondolja Isten bünteti. A barátok pedig úgy vélik, mindenképp valamilyen bűn húzódik meg a háttérben. Nem Isten felé segítik őt, pedig arra volna szüksége, hanem bűnössé akarják tenni. Kimaradt a megértés a barátok magatartásából. És nem is igyekeznek rá. Nem próbálnak belehelyezkedni Jób helyzetébe, csak mondják a magukét.
Nem ez jellemző ránk is? Mondjuk a magunkét, ahelyett, hogy próbálnánk a másikat megérteni. Figyeljünk az Úr Jézus Krisztusra, és meglátjuk Ő mindig a segítéssel kezdte. Látta az adott személy nyomorúságát, és megkönyörült rajta. A tanítás ezután jött. Amikor a tanítványok kétségbe esnek a viharban, előbb a szelet és a hullámokat dorgálja meg, és csendesíti le őket, és csak azután mutat rá kicsinyhitűségükre (Lk 8,22-25). Elébb megment, és azután tanít, vezet tovább. Jelenléte, tettének ereje erősíti meg a belevetett bizalmunkat.
Elifáz úgy gondolta, ha valaki hitben jár, és engedelmeskedik Istennek, azt nem érheti ilyen csapás, az nem lehet beteg. Pál apostol rámutat, a hívőt se mindig kerülik el a bajok, ő is kapott tövist a testébe. Azonban ezek próbák, mit teszünk, és hogy éljük meg tovább a hitünket? Mi jön elő a szívünkből. Mert gyakran a nyomorúság mutatja meg lelkünk igazi tartalmát. Mi jön elő a szívemből egy-egy nehéz élethelyzetben? Hála mindazért, amit eddig kaptam, és bizalom, odafordulás? A nyomorúság még közelebb visz az Úrhoz? Nem büntetés Jób szenvedése, mögötte nem Isten áll, hanem a sátán. Sátán tönkre akar tenni, el akar szakítani az Úrtól. Isten ugyan megengedte ezeket a tragikus eseményeket, de nem hagyta Jóbot magára. Sátán sem mehet el csak addig, amíg azt az Úr megengedi neki. A barátok feladata felmutatni, Isten mellette van. Nyújtja a kezét, és mi megragadhatjuk azt.
Fontos azt is meglátnunk, Isten, ha vétkeztünk és azt megbánjuk, megbocsát. Jézus keresztje üzeni, jöjj, van kegyelem. A kiontott vér eltörli a megvallott bűnöket. Vele új életet kezdhetünk. Azonban a bűnbocsánat nem mindig hozza magával a gyógyulást, vagy a régi élet következményeinek teljes megszűnését. Pál imádkozott, de a tövis nem múlt el, azonban erőt kapott, ami segített elhordozni a tövis fájdalmait. A kegyelem ereje képessé tette a további szolgálatra. A tövis jelenléte pedig bizonyságtétellé vált. Elifáz elfelejtette elmondani, Isten megbocsát, Ő nem gyönyörködik a mi szenvedésünkben. Mindez azt jelenti, Isten eltörölte Jób bűneit is, így már csak ki kellene jönni a szabadra. Úgy kell magára tekinteni, a szenvedések ellenére, hogy megbocsáttattak a bűnei, és ha még szenved is, az nem azért van, mert Isten nem bocsát meg. Gyakran az a problémánk, hogy nem fogadjuk el az Úr megbocsátó kegyelmét. Nem úgy tekintünk rá, ahogy az ige mondja, ha megvalljuk bűneinket hű és igaz, megbocsátja minden bűnünket. Feltételekhez kötjük az elfogadást. Ha látjuk a gyógyulást, a körülmények megváltozását, hisszük, hogy Isten cselekedett. Isten országában azonban első a hit. A leprásokat is úgy küldi el az Úr, hogy még nem tisztultak meg. Menjenek és mire odaérnek, átélik a gyógyulást. Menj, ha az Úr küld, és menetközben jön a szabadulás.
Az apostol hangsúlyozza hitünk gyakorlati oldalát (Fil 3,15-4,9). Amire eljutottunk, aszerint járjunk. Amit megismerünk, az igéből az váljon gyakorlattá, építsük bele az életünkbe. Pál is úgy tett. Ezért az élete minta volt más hívők számára. Nemcsak hirdette az evangéliumot, hanem megmutatta, hogyan is kell élni Jézust követve. Nem mindegy ki a minta, mert vannak, akik kívülről keresztyének, annak is mondják magukat, de az életük más, mint amilyen Pálé is volt. Az életünk tesz bizonyságot a hitünkről.
Az apostol örömmel mutat rá mennyei polgárságunkra. Akit a Krisztus megmentett, az mennyei állampolgár lesz. Oda tartozunk már, és így az életünknek is erről az országról kell bizonyságot tennie. A mennyei állampolgárságba Isten Lelke által születhetünk bele. Mégpedig azért, mert Jézus Krisztus vére által megvásárolta a Benne hívők számára. Adjunk hálát Urunknak, hogy kifizette az árat, és így mennyei polgárok lehetünk. Adja az Úr, hogy meg is látszódjon, hogy Hozzá tartozunk. A nehéz pillanatokban is az állampolgárságunk adjon erőt és reménységet. Isten gyermeke kettős állampolgár, egyszer annak az országnak a polgára, amelyikhez tartozik, másrészt pedig Isten országának is. És ez a fontos, örök életünket meghatározza, hogy Isten országának polgára vagyok-e?
Az ország Ura közel van. Ez nagyon örvendetes és bátorító. Nincs tőlünk messze. Bármikor segítségül hívhatjuk. De arra is rámutat az apostol kijelentése: Az Úr közel, hogy közel van visszatérése. Ezért várjuk Őt! A mai napunk is teljen ilyen várakozásban? Ott van a szívemben, hátha ma jön az Úr? A Vele való találkozásra készülök?
Azért lehet öröm a szívemben, mert Ő közel van. Az öröm az Úr jelenlétéből, közelségéből fakad. És ha Ő mellettem van, örömöm nem vehetik el. Ez azt is jelenti, ha az Úr közel van, nem aggódom. Nem kell már félnem megélhetésem, jövőm miatt. Az Úr kéznél van, várja, hogy mindent mondjak el Neki. Feltárhatom minden kérésemet hálaadással az én Uramnak. És ha elmondom mindazt ami a szívemben van, felszabadulok. Miért? Mert békességet kapok. Azt a békességet, hogy az Úr gondoskodik rólam. Nem kell kétségbeesni. Nem a saját lehetőségemtől függ az életem. Minden kegyelem. A Király gondoskodik övéiről. Hiszem-e ezt. Mert ez a legfontosabb kérdés, hiszem-e, amit az Úr mond nekem?
Ki Istenének átad mindent
1. Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, :/: Azt csudaképpen őrzi itt lent,
Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.
2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/: Ha sebeink még job -
ban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk bú-
nak helyet ad.
3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, :/: Az Úr rendelte
kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi
kell nekünk.
4. Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; :/: A mennyből gazdag ál-
dást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Vé-
le él.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése