Az élet Krisztus

 

S

átán mindent tönkretett Jób körül, de ő nem fordult el Istentől, hanem mindezt elfogadta az Úr kezéből (Jób 2,1-13). Elengedte javait, és gyermekeit is, hálás volt, hogy addig az övi lehettek, amíg meg nem haltak. Hálás volt Isten ajándékaiért.  Fájdalmas dolgok ezek, de ő nem okolta Istent, hanem még inkább Hozzá fordult. Veszteségeink vigyenek még közelebb Istenhez, és ne engedjük, hogy eltávolítsanak, közénk és Isten közé álljanak.

Azt is meglátjuk, sátánnak ennyi nem elég. Nem elégszik meg ilyen csapással, többet akar.  Jób kiállta a próbát és ezt sátán képtelen elviselni. Nem csupán az anyagi javak pusztulását akarja, hanem elsősorban az Istennel való kapcsolat megszűnését.  Azt akarja, mait majd a feleségen keresztül ki is mond, mert ő még a közvetlen hozzátartozót is felhasználhatja.  Mit mond? Átkozd meg Istent, és halj meg! Nagyon mélyen megrendítő, hogy még én is lehetek sátán eszköze. Rajtam keresztül is szólhat, ha emberileg reagálok egy problémára.  Ha engedem, sátán engem is felhasznál, rajtam keresztül is adhat tanácsot. Micsoda tanács ez, Nem Istenhez irányít, hanem inkább a kárhozatba taszít. Nem azt mondja, keresd még jobban az Urat, és a jelenlétében békességre lelsz.

Sátán javaslata, dobd el az életedet, nem ér az semmit. Így nem lehet élni, jobb, ha meghalsz.  Hányszor súgja ezt a gonosz, mert valóban azt akarja, hogy meghaljunk, mégpedig örökre.  Kárhozatba akar taszítani. Kiáltsunk az Úrhoz segítségért. Jézus legyőzte a sátánt.

A feleségnek segíteni kellene, vigasztalni, most vannak igazán egymásra utalva, de nem tud Jób mellé állni.  Ő se érti, és amit mond, megoldásnak kínál. A nyomorúság segít, hogy egymáshoz közelebb kerüljünk, és együtt menjünk az Úr felé.

Sátán jól ismeri az embert, megfigyelte, tudja, hogyan reagál. Látta, hogy az egészségéért, az életéért mindent odaad.  Ha az életéről van szó sok ember kész Istentől is elfordulni. És valóban úgy van, ha az életünk veszélybe kerül, kihagyjuk az istentiszteleti alkalmakat, nem Őt keressük, nem tőle kérjük a gyógyulást, hanem inkább Istentől vesszük el az időt.  Mindent alárendelünk a gyógyulásnak, az életünk mentésének. Azonban Jób nem ezt a metódust követte.  Másképp állt a dolgokhoz, mert ismerte Istent. Azért nem roppan össze, mert tudja, hogy mindazt, amije volt, Istentől kapta. Úgy látja, ha a jót elfogadta, a rosszat is el kell fogadni. Én hogy látom? Ki tudom mondani, ha a jót elfogadtam, akkor elfogadom a rosszat is, mert a legfontosabb, nem az amit kaptam, hanem maga Isten. Jóbnak Isten, a Vele való kapcsolat állt az első helyen.

Megérkeznek a barátok, de nem tudnak vigasztalni. Megrendülnek, és ott ülnek vele a földön. Az jó, hogy együtt vannak vele. Ha nem is szólnak, de nem mennek el, nem hagyják magára. Tudnak némán ülni és vele lenni. Mi tudunk-e így a szenvedővel együtt lenni?  Persze az sem baj, ha van mit mondanunk. Mert ha az Úréi vagyunk, van üzenetünk, amit ha nem is azonnal, de egy idő után meg tudunk osztani. Bármilyen nehéz is egy adott helyzet, Krisztussal másként reagálhatunk rá. Ha Ő velünk, nem bénít le úgy a tragédia, mintha magunkban akarunk segíteni. A legnagyobb fájdalom idején is Krisztus a vigasztalás, Ő a reménység.

Pál nem arra figyel, mit akarnak mások, hogyan szeretnék megnehezíteni életét, fogságát (Fil 1,18-30).  Neki egy dolog számít, Krisztus hirdettetik.  Róla beszélnek, Őrá mutatnak.  Akkor még kevés helyen hallottak az Úr Jézusról, mint Megváltóról, és Pál örül, hogy Jézus nevét beviszik az emberek tudatába. Beszélnek róla, és így az Úr Krisztus ismertté válik. Az a lényeg, hogy minél többen meglássák, Isten eljött a világba, Fiát küldte segítségül. Nincs távol tőlünk. Mindig figyeljünk az Úrra. Legyen az a lényeg, hogy Ő hirdettessen, és ne engedjük, hogy elvegyék örömünk. Pál öröme az Úrban van. Tulajdonképpen ebből a világból semmi sem köti le, csak egyedül az Úr Krisztus. Nem e világ történései befolyásolják a hangulatát, hanem az Úrban van öröme.  Mennyire befolyásol ez a világ? Tudok a hírek fölé kerekedni, és meglátom mindenben az Urat?

Az apostol egy csodálatos vallomást tesz, „nekem az élet Krisztus!” MI az én vallomásom? Mi nekem az élet? Pál valóban felismerte, hogy több az élet annál, amit ez a világ nyújt, amit életnek gondolunk.  Mi ez a több? Maga a Krisztus. Ő az Élet, Nélküle nincs igazán életünk. De ez azt is jelenti, Pálnak Jézus van a középpontban. Ha Ő az élet, akkor Vele van betelve és Vele van elfoglalva. Pálnak nem a megélhetés, a rohanás, de nem is a társadalmi problémák, hanem Krisztus van az élet középpontjában. Rádöbbent, minden hiábavalóság, Krisztus nélkül. Ahogyan a szeretet himnuszban lemondja, ha szeret nincs bennem, semmi vagyok. De ott a szeretet kifejezés, nem a mi érzelmeinket jelenti, hanem a Krisztust. Így azután ezt mondja Pál, ha Krisztus nincs bennem, ha nincs jelen az életemben, semmi vagyok. Krisztus nélkül semmi vagyok. A gonosz azzal téveszt meg, hogy elhiteti, ha sok mindet elérünk a világban, vagyunk valakik. Az ige szerint, ha az egész világot megnyerjük, de Jézus nincs az életünkben, nem használ semmit.

Ha Krisztus az élet, akkor a meghalás nyereség. Miért? Mert a halál után is Vele lehetek.  De csak akkor lesz nyereség, ha Krisztus által megbocsáttattak bűneim. Nem mindenkire érvényes ez, hanem csak azokra, akik már most kegyelemben részesültek, és Neki élnek. Krisztussal lenni mindennél jobb. Átélem ezt mindennap? Vele lenni, szavára figyelni jobb annál, mint amit a világ kínál. Legyünk vele már most minél többet, hogy Vele lehessünk majd, az örökkévalóságban is.

Még szívünkre helyezi az apostol, az evangéliumhoz méltóan éljünk. Vagyis mindenütt látszódjon meg, hogy Krisztushoz tartozunk.  Az életünk Őt képviselje, Őreá mutasson! Hogyan valósulhat ez meg? Ha akarata, igéje szerint élek. Ha mindenben az lesz a mérvadó, amit Ő mond. Ehhez azonban ismernem kell, amit mond. Ismernem kell az igét. Ismerem az igét? Tudom, mit mond, az életről, házasságról, az anyagiakról, a társadalomhoz való viszonyulásról?

 

 

JÉZUS, TE ÉGI SZÉP

 

 

1.  

Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,

Legszentebb énnekem e föld ölén.

Benned van irgalom, erőd magasztalom,

Terólad zeng dalom, ragyogj felém!

2.  

Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,

Míg Ő hord karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,

Töröld le könnyedet: Jézus szeret!

3.  

Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!

Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,

Idegen tájakon jár gyermeked.

4.  

Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át a lelkem otthonát,

Világosságodat elérhetem.

 

 

Isten áldásával.