|
E |
bben a fejezetben egy csodálatos bizonyságtételt olvashatunk (2Sám 22,1-25). Dávid Istenről énekel, és tesz bizonyságot hatalmáról, a történésekbe való beavatkozásáról. Az élő, cselekvő Istenről énekel, Őt állítja elénk. Úgy beszél Róla, mint Akit segítségül lehet hívni, és Ő erre a hívásra válaszol. Aki, Hozzá menekül, a reménytelenebb helyzetben is kap reménységet.
Megfigyelhetjük, hogy azonnal Istenről beszél, nincs Dávidról szó. Nem a saját hősiességét énekli meg, hanem az Úr hatalmát zengi. Mindig az Urat látja szemei előtt. Amikor lezárul egy életszakasz azt is Istennek köszöni meg. Elmondja, Isten szabadította meg. Nem ő mentette meg magát, nem ő oldotta meg a problémákat, hanem Isten könyörült rajta. És ő ezt hálás szívvel és őszintén megvallja. Kiről énekelek? Kiről teszek bizonyságot, amikor megoldódik egy probléma, amikor előrébb jutok az életben? Istennek tulajdonítom a győzelmeket, vagy magam állítom reflektorfénybe?
Úgy beszél Istenről, mint hatalmas szabadítóról és megmentőről. Mindezt egyes szám első személyben teszi. Saját megtapasztalásból írja. Ez nem egy szép, ünnepi alkalomra megtanult vers. Ez nem más szövege, hanem a saját megtapasztalásai forrásából fakad, szívéből származik. Az tud az Úrról szólni, aki megismerte Őt. Az, akinek személyes kapcsolata van Vele. Tudok én így beszélni róla? Őhozzá menekülök mindennel?
Úgy látjuk, Dávid mindennel istenhez fut. Természetes neki, hogy azonnal istent keresi. Úgy, ahogyan a kisgyermek a szüleit, minden bajával hozzájuk megy, őket keresi., Ilyen természetes nekem is, hogy azonnal az Úrhoz futok, Őt keresem és Vele beszélem meg életem dolgait?
Határozottan mondja: „Az Úrhoz kiáltok és megszabadulok ellenségeimtől” Bizonyos benne, hogy ha Isten kiált, lesz válasz, lesz szabadítás. Nagyon határozott bizonyosság, megszabadulok. Nincs itt semmi ingadozás, kétely, bizonytalanság, talán, esetleg, erőteljes bizonyosság, megszabadulok. Ha Őhozzá kiáltok, nem is lehet másként, minthogy megszabadulok, mert Ő megszabadít!. Ilyen bizonyosság van az én szívemben is, kiáltok és megszabadít az Úr? Talán gyakran pont az a probléma, hogy nincs ilyen határozottság a szívünkben. Nem merjük hinni, ha Őt hívjuk, igenis megszabadulhatunk, mert mi lesz, ha mégsem? Szégyenben maradok a hitemmel? Merjünk így az Úrhoz fordulni, és higgyük, hogy Ő ma is hatalmas Szabadító. Minden nyomorúságunkból meg tud szabadítani. Erősítsd Uram, ezt a hitet a szívemben.
Dávid mindenben látja az Urat. A természet képeivel festi le az Úr hatalmát. Elmondja, hogy nincs Hozzá fogható. Amikor Isten mozdul, az övéit fenyegető erők meghátrálnak. Ő megment az erősebb kezéből. Az Úr Jézus Krisztus eljövetelével megvalósult ez. Ő maga is elmondta, hogy az erősebb fegyveres, aki meg tud szabadítani az erős fegyveres kezéből. Legyőzte és megkötözte őt, így, aki hittel fordul Hozzá szabad lehet. Kell ennél csodálatosabb hír, szabad lehetek. Van ma is mindennemű problémából, sátán minden csapdájából szabadulás. Sátán ordít, mint az oroszlán, el akar nyelni, meg akar félemlíteni, és bene tartani a félelem markaiban. De ne engedjünk Neki, hazug, és gyilkos, Jézus a Szabadító, győztes Úr. Vele és Általa kiléphetünk mindennemű rabságunkból. Jézussal szabad lehetek, szabad. És ez azt jelenti, élhetek is úgy, mint akit Krisztus megszabadított. Azonban Pál apostol ír arról, ne engedjük ismét a szolgaság igájába fogni magunkat. Ne engedjünk a gonosz elnyomásának. Mit tegyünk, magunkban nincs erőnk. Semmi különöst, csak azt, amit Dávid is tett. Kiáltsunk az Úrhoz!
Az apostol megvallja, hogy aki Krisztust követi,, annak már Ő a mércéje (2Kor 10,12-18). A hívő ember Krisztushoz méri magát. A nem hívő mércéje önmaga, vagy esetleg egy másik ember. Az ige szerint, aki így tesz, megtéveszti önmagát. Akkor kapunk jó képet magunkról, ha az Úr Jézus Krisztus mellé állunk. Aki ezt megteszi, szembesül önmagával. Meglátja mi is van a szívében. Krisztus mellett döbbenek rá, hogy bűnös, elveszett ember vagyok. Azért nem tudunk előrébb lépni, mert magunkra tekintünk, és akkor megelégedünk. Nagyszerűnek látjuk magunkat. Miért, mert találunk olyan személyt, aki mellett kimagaslunk, azonban az Úr mindig a valóságot mutatja meg. Kihez mérem magam? Isten kezünkbe adta a Szentírást, és ha olvassuk, igazi és őszinte mértékhez jutunk. Az ige mindig a valóságot mutatja meg. Nem hallgatja el a szerepelők életének árnyoldalait sem. Isten nem úgy állítja elénk az általa elhívott személyeket, hogy csak a szép oldalukat lássuk, megmutatja a negatívumot is. Miért? Hogy meglássuk kik voltak az Úr kegyelme nélkül, és mit hozott ki belőlük az Úr. Pál élete is a Krisztusról szól. Pál mértéke az Ige, az Úrtól kapott kijelentés. Mi a te mértéked? Mihez méred az életed, a döntésed, a véleményed? Mi alapján foglalsz állást, és döntöd el, mi az igaz? Pál mércéje Isten Igéje, és maga az Úr Jézus Krisztus.
Az apostol szíve az Úrral van tele, és bárhová megy, az evangéliummal érkezik. Az élteti, hogy Krisztus evangéliumát megismertesse az emberekkel. Mindenhová az evangéliummal együtt jut el. Ő soha nem magánember, hanem mindig és mindenütt Isten országnak követe. Az erről szóló jó hírt viszi oda, ahová éppen tart. Mivel van tele a szívünk? Mit viszünk magunkkal? Elmondhatom én is, hogy Krisztus evangéliumával érkeztem? Velem van Ő, vagy csak a templomban egy istentisztelet erejéig mondhatom, hogy nálam van az evangélium. Az kevés, akkor lesz bizonyság az életem, ha az evangélium betölti a szívemet.
Új világosság jelenék
1. Új világosság jelenék, Ó, tévelygés csendesedék; Isten igéje jelenék, Újonnan né-
künk adaték.
2. Evangéliom erejét, Krisztust, áldott szent Igéjét, Atya Isten nagy jó kedvét, Megmuta-
tá ő kegyelmét.
3. Kit sok száz esztendeiglen Eltitkolt volt Atya Isten, Mint megmondá jövendölvén
Ámos próféta könyvében.
4. Ezt a mi hitetlenségünk És nagy telhetetlenségünk, Érdemlette tévelygésünk, Ember-
beli reménységünk.
5. Igaz az Isten Igéje, Kivel él ember elméje, Kinek megmarad ereje És el nem vész ő
reménye.
6. Kérünk, Úr Isten, tégedet, Erősítsd meg híveidet, Hogy vehessük szent Igédet És
vallhassuk te hitedet.
7. Mert csak te vagy bizodalmunk, Ördög ellen nagy gyámolunk, Testünk ellen diadal-
munk, E világ ellen oltalmunk.
8. Dicsőség légyen Atyának És egyetlenegy Fiának, Ezeknek Ajándékának; A dicső
Szentháromságnak.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése