I |
sten Ézsaiáson keresztül válaszol Ezékiás királynak (Ézs 37,21-38). a válasz a király imádságára küldött felelet. Ebből megláthatjuk, hogy az imádkozás nem hiábavaló cselekedet, hanem a legfontosabb, amit tehetünk. Az imádság által ráhangolódunk Istenre és megosszuk Vele gondjainkat. Akinek a számára Isten, élő valóság annak nem formalitás az ima, hanem állandó beszélgetés a vonal túlsó felén lévő mennyei Atyával. Állandó beszélgetés, tehát Istenhez nem csupán vészhelyzetben fordulunk, hanem minden pillanatban felé küldjük gondolatainkat. Az Úr pedig válaszol. Ezékiásnak Ézsaiáson keresztül küldte el üzenetét, számunkra igéjén keresztül. Nekünk megadatik az a kegyelem, hogy kezünkbe vehetjük az igét és rajta keresztül meghallhatjuk Atyánk akaratát.
„Mivel imádkoztál”, ha nem fordul Istenhez, nem tudja meg az Úr tervét. Akkor tovább aggódik és maga próbálja megoldani ezt a helyzetet, amivel magának és népének is kárt okoz. Ha mindig az imádság eszközéhez folyamodnánk több áldásban lenne részünk, és tudnánk csökkenteni a bajok, a károk számát.
Ebből az üzenetből kiderül, Isten miként látja az Ő csetlő-botló népét. Számára ők szentek, az Ő tulajdonai, hűtlenségük ellenére is. Tehát a zsidók nem egy nép a sok közül, hanem Isten népe, Isten szentje. Az Úr mai népére, az Egyházra is így tekint, nem egy közösség a sok közül, hanem Jézus Krisztus kiválasztott népe, aki számára nagyon fontos, hiszen életét adta érte. Az Úr az övéire ma is odafigyel, számon tartja őket.
A nagy birodalom királya, is Isten alárendeltje, ha az Úr cselekszik, Ő sem tehet másként. Bár ők gőgösen azt gondolták, bármit megtehetnek, azonban Isten visszafordítja őket az úton. Izráel népe meglátja, hogy nincs szükség Egyiptomra. Bár mi is meglátnánk, nincs szüksége Isten népének a pogányok segítségére. Az Úr ma is egyedül képes gyermekeit megmenteni. Senki nem gondolta a zsidók közül, egyetlen kardcsapás nélkül megszabadulhatnak az ellenségtől, most azonban szembesülnek Isten hatalmával. A tanítványok egyetlen fegyvere az ima és az ige, általuk ad győzelmet az Úr.
A gazdag ifjú történetével folytatjuk Márk evangéliumát (Mk 10,17-27), amelyben egy embert sodor Jézushoz a belső bizonytalanság. A kiváló külső feltételek ellenére sincs üdvbizonyossága. Nyugtalan belülről, a lényében, és ezt erkölcsös, vallásos, jól szituált élete sem képes megszüntetni. Ezért Jézushoz fut. Sürgős lett számára ennek a helyzetnek a megoldása. Nekünk is szembe kell néznünk az üdvbizonyosság kérdésével, van-e örökéletem? Ha van válaszom, azt mire alapozom? Másrészt a belső nyugtalanságunk pontosan ebből a bizonytalanságból fakad. Talán nem tudtuk eddig miért vagyunk a rendezett körülmények ellenére, békétlenek, feszültek, azért mert a léleknek nincs bizonyossága.
Mit tegyek? - szólítja meg Jézust. Úgy gondolja, neki kell valami fantasztikus dolgot produkálni, amivel kiérdemli Isten kegyelmét. Érdemei elismeréseként várja az üdvösséget. Jézus azonban rámutat, nincs semmi új és extra tennivaló, mert Isten régen megmondta mit vár el, adta a tíz igét, a törvényt. Ha ez nem ad békességet, akkor nincs új törvény.
Sőt rámutat az Úr, hogy nem a törvénnyel, hanem velünk van a baj. Valami hiányzik még belőled. Mi már tudjuk, nem valami, hanem Valaki, azaz Jézus hiányzik. Nélküle nyugtalan a szívünk. Meg kell látnunk, hogy mi nem tudunk a törvénynek eleget tenni, ezért az Úr kegyelmére van szükségünk. ennek az embernek hiányzott a szívéből a saját maga által felépített biztonságtól való elszakadás. Ő nem tudta bizalmát csak az Úrba vetni. Ez az ember a kapcsolatokban és a pénz hatalmában bízott. azonban pénzzel sem lehet mindent elintézni, Halál urat nem lehet lefizetni, meg fog érkezni. Vele szemben a pénznek sincs hatalma. A halál fölött egyedül az Úr Jézus Krisztusnak van hatalma, Ő győzte le és hódoltatta meg.
Jó látni, hogy Jézus nem azt mondta ennek az ifjúnak, hogy a vagyona egy részét fizesse be Júdás pénztárába és akkor övé az örökélet. Inkább azt mondta, hogy mindent engedjen el, és lássa meg, hogy Isten országa minden földi kincsnél többet ér. Ha követi Őt és belép az Atya országába az anyagi biztonságot, a Király fogja számára biztosítani, hit által. Erre a bizalomra van nekünk is szükségünk.
Ez az ember nem látta meg Jézusban a legnagyobb kincset, nem ismerte fel az örökéletre nyíló ajtót, ezért búsan távozott. a szíve az anyagiakhoz, az ifjúságához kötődött és nem tudta ezeket átadni Jézusnak. Nem tudta kimondani mindentől megválok, tiéd a szívem, követlek Mesterem. De ne ítéljük el könnyen, hanem gondolkozzunk el, az ifjú helyében mi meg tudtuk volna-e tenni, hogy mindenünktől megválunk, és egyedül Rá hagyatkozunk? Mennyit ér meg nekem az Isten országa, mit tudok érte oda adni? Néhány eurót a perselybe, hetente egy órát, vagy az egész életem Neki adom, mert Ő előbb szeretett engem?
Jézus azt mondja: „nehéz az Isten országába bejutni!” Miért? Mert oda bűnös ember nem mehet be, csak kegyelemből léphetjük át, az örök élet küszöbét. Jézus fizette ki a belépő árát. Ha ezt elismerem és elfogadom kegyelmét, majd Neki szentelem megüresített életem, követhetem Őt. Azt is üzeni az Úr, hogy nem kell kétségbeesnünk, mert számára minden lehetséges. Ő tudja elszakítani szívünket ennek a világnak kincseitől, hogy válasszuk Jézust és az Ő országát. A sorrend: előbb add el, azután kövess. Nem követhetjük Őt e világ kincseivel felpakolva, megtöltve, csak ha előbb ezeket elengedjük. Istennek korlátlan lehetőségei vannak.
JÖJJ, AZ ÚR VÁR REÁD
Jöjj az Úr vár reád, Jöjj amíg ifjú vagy!
Életed tavaszát, derűjét neki add!
Ó ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,
Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé.
Ó a szárnyas idő, mint az álom, repül,
Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.
Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?
El ne késs, jaj vigyázz, mire eszmélsz: a van csak volt.
Jézus hív, vele járj, erre váltott meg Ő.
Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.
Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!
Már itt lent s odafönt téged Ő tehet boldoggá!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése