Só

A

z asszír hadsereg Jeruzsálem falai előtt áll (Ézs 36,1-10). Megérkezett Júdába a veszedelem, mert mindig megérkezik az ítélet, ha nincs változás. Az önámítás nem segít. Szembesülni kell a ténnyel, hogy Egyiptom sem tud segíteni. Ebben az időszakban Ezékiás volt a király, neki kell a nép számára megmutatni, hogy ebben a helyzetben is van megoldás. Van még egy út, amely a szabadulás felé vezet, ez az út, felfelé mutat. A szabadulás föntről, Istentől érkezik, Hozzá imádságon keresztül lehet eljutni. Ezékiásra hárul a feladat, hogy a félelemtől remegő népet az élő Istenhez visszavezesse, megtanítsa őket imádkozni, és az Úrba vetni bizodalmukat.

Ezékiás végre, Istenhez fordult, de ezt nem csak szavakkal tette, hanem igeszerűen. Felszámolta a pogány áldozóhalmokat és a templomot is megtisztította minden pogány és babonás dologtól. Az eddigi gyakorlattal szemben komolyan veszi Ézsaiás prófétát, és hiszi, hogy amit mond az Isten szava. A mi számunkra is lényeges, hogy Isten szavaként kezeljük az igét, a Szentírás szavait, mert általa kapunk tanácsot az Úrtól, és mozdul jó irányba az életünk.

Az ellenség is tisztában van mindazzal, ami Júdában történik. A várfalon belül tartózkodó népet kívánja királya ellen fordítani, ha megrendítik a királyban, és az Úrban való bizalmukat nyert ügyük van. A sátán mindig az Istenbe vetett bizalmat akarja megingatni, ha ez sikerül kezében a győzelem, az ember kiszolgáltatottá válik.  Az asszír követ pszichológiai hadviselésbe kezd, belülről akarja megbontani őket. Fel akarja őrölni, a bizalmat és az egységet, meg akarja osztani a védekező népet.

Azonban az asszír kincstárnok kérdéseit nekünk is komolyan kell vennünk.  Miben bízol? Kiben bízol? – kérdezi az ellenség, és ezt a kérdést mi is gondoljuk végig. Kiben bízunk mi?  Úgy gondolom, azonnal rávágjuk, természetesen Istenben. De valóban így van ez, a bajok, a szorongatások idején is? Mert kimondani könnyű, de vész helyzetben ennek megfelelően cselekszünk-e? A zsidók is bíztak Istenben, de úgy gondolták, Isten segítsége Egyiptomon keresztül valósul meg. Bizony minket is megkörnyékez a gondolat, hogy a hitünket a politika, a gazdaság segítségére alapozzuk. Meg is magyarázzuk magunknak, Isten felhasználja a politikát, felhasználja népe érdekében mások vagyonát. Ézsaiás azonban az eddig olvasottakban már világosan kifejtette, Istennek nincs szüksége Egyiptom segítségére. Hisszük-e, hogy Isten az Ő mai népét a politika segítsége nélkül is célba tudja juttatni. Istennek nincs szüksége segítségre, magában is hatalmas. Isten kegyelme egyedül elég.

Az ellenség felkészült a Júdai helyzetből, tájékozódott a helyi történésekben, és megfelelően ravasz is. Tudja, hogy Ezékiás reformokat hajtott végre, de tisztában van azzal is, hogy vannak, akiknek ez nem tetszik, őket akarja a király ellen fordítani. Arra hivatkozik, hogyan várhatják Isten segítségét, ha oltárait lerombolták?  Nem tudja, hogy Istennek csak egy oltára van, és Ezékiás csak a pogány oltárokat rombolta le. A gonosz bizonytalanságot szít a szívekben és az elmékben.  Azonban helyes Isten és Biblia ismerettel, tiszta hittel elutasíthatjuk, a támadást.

Még Isten akaratára is hivatkozik a kincstárnok. A gonosz gyakran használja fel ezt a trükköt, hogy Isten gyermekeit megtévessze, ellenállásukat legyőzze.  Ez a támadás valóban Isten akaratával történik, de nem azért, hogy elpusztítsa, hanem, hogy megtisztítsa népét a hitetlenségtől, és hatalmát megbizonyítva visszafordítsa a szívüket. Isten megengedte az Asszíroknak a támadást, mert a nép hűtlenné vált, de amint megtérnek, átélhetik a szabadítást.

Az újszövetségben (Mk 9,42-50) a bűn elleni határozott fellépést sürgeti Jézus. A bűnnel játszani nem lehet. Semmilyen formáját nem vehetjük félvállról, mert erősebb nálunk. A megtűrt vétek, szenvedély a szívünkben maradva, éget, rombol, pusztít, végül kárhozatba taszít. Amikor az Úr rámutat valamelyik testrészünk sebezhetőségére, azonnal számoljuk fel a problémás területet, ha könyörületesek leszünk vele, legyőz bennünket. Az Úr nem öncsonkításra szólít fel, hanem a bűneinkkel való gyökeres szakításra.

Gyakran megtéveszt bennünket a gonosz, mert elhiteti, hogy a bűnnel, vagy a szenvedélyekkel együtt élhetünk. Rávesz minket, hogy csökkentett vagy korlátozott formában éljünk velük, de egy idő múlva vereséget szenvedünk és képtelenek leszünk uralni azt a területet. Ha Jézushoz fordulunk segítségért, Ő megadja az erőt a tudatos, és teljes szakításhoz. Azonban ha nem vágunk el gyenge pontunkkal minden szálat, veszíteni fogunk. Ha ragaszkodunk szívünkben a bűnhöz, és azokhoz a vágyakhoz, amiket az Úr bűnnek mond, nem tudunk megszabadulni, sőt kizárjuk magunkat Isten országnak örökségéből is (1Kor 6,9-10).

Az Úr Jézus a tanítványait sóként helyezi bele a világba. A só feladata az ízesítés, tartósítás és a fertőtlenítés. A tanítványok képviselik Isten országa jó ízét, mert az evangélium, a krisztusi élet nélkül, ízetlen ez a világ. De a tanítványok szerepe e romlandó világ tartósítása, vagy vagyis a romlás meggátolása, illetve lassítása. Tanítványok nélkül a világ már teljesen elsüllyedt volna a bűnbe, sőt az sem kizárt, hogy az emberiség elpusztította volna már önmagát.

Azonban Jézus arra is figyelmeztet, hogy a só ízetlenné válhat. A megtűrt bűn veszi el a só ízét. De úgy is elveszítheti ízét, ha nem akar belekerülni az életbe, ha meg akarja magát őrizni. A só feladata, hogy belekerüljön az ételbe és láthatatlanul fejtse ki hatását. A tanítvány láthatatlanul végzi tartósító és ízesítő munkáját. A só nem díszkőnek van szánva, hanem ízesítőnek, ehhez el kell olvadnia az ételben. Urunk tegye ilyen ízesítővé a mi életünket is.

Bűnös vagyok

Bűnös vagyok, de hadd legyek Tied, én Istenem,

Ki gyógyítná meg beteg szívemet, ha csak Te nem?

Szívem hideg, hogyha tüzet nem adsz, ha nem szeretsz,

Nem bírok járni, ha nem támogatsz, ha nem vezetsz!

Nincs örömem, körültem, mint az éj, minden sötét,

E bús homályt a tiszta égi fény, hadd űzze szét!

Ó, Jézusom, mossa el bűnömet a drága vér,

Amit Te ontál, égi szeretet, a bűnökér’.

Rád várok én! Ó, jöjj hozzám magad, szívem óhajt!

S hűséged árja égő szomjamat eloltja majd.

Isten áldásával.