Uram, Téged kereslek

A

z ellenség fenyegetésétől megszabadult nép énekét olvassuk (Ézs 26,1-21). Benne minden Istenről szól, Ő az, aki cselekedett. Nem Izráel tetteiről énekelnek, mert egyedül az Úr vitte végbe a szabadítást. Alázattal el is ismerik ezt: „mindent te tettél, ami velünk történt”. Itt kifejezetten a szabadításról van szó, tehát arról, hogy nem a zsidó nép hősiessége miatt vonultak el az Asszírok, hanem Isten munkája nyomán. Az ellenség elvonulásában nekik nem volt szerepük, és ezt megvallják.  

Fontos, hogy mi is felismerjük ezt és valljuk meg az Úr előtt, mindent Te Tettél, ami velem történt, Te vitted végbe a szabadításomat. Ez nem a mi művünk, hanem Istené kegyelemből. Tehát itt nem általánosságban van szó, hogy mindent Isten cselekedett az életünkben, a megtérésről. Isten végezte el, hogy Jézus Krisztusban hitre jussak. Felkínálta kegyelmét, amit nekem kell elfogadnom. Azt is látnunk kell, hogy ebbe a megfogalmazásba „mindent te tettél, ami velünk történt” nem csomagolhatjuk bele a megtérés előtti életünket. A bűnt mi követtük el, és az életünk nyomorúságai pont a korábbi életvitelünk következményei.

A szabadulás megtapasztalása az Istennel való élet fontos részeit teszi világossá előttünk. A szabadulás után fel kell építeni egy új életet, és ennek építő elemeit fogalmazza meg igénk. Az első tégla, Isten hűsége, amely olyan, mint az erős kőfal. A tanítvány oltalmát mindig az Úr biztosítja. Bármilyen fenyegetettséggel nézzen szembe, az Úr mindennél erősebb és hatalmasabb. „Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik” (3). a szilárd jellemű ember a nehézségek idején is Urában bízik, nem inog meg hitében, mert ismeri Őt, és tudja, hogy számíthat Rá.  Károli fordítás szerint: „Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik” . A zsidóknál korábban pont ezt hiányzott, amikor értesültek az Asszír birodalom, hódító politikájáról, akkor nem az Úrra támaszkodtak, nem Benne bíztak, hanem Egyiptomtól várták a segítséget. Ez a hangsúlyos, anyagi nehézségek idején, munkahelyre várva kire támaszkodik a szívem? Istenre bízom magamat, vagy különféle emberi kapcsolatok, politikai segítség, állami támogatás segítségében reménykedem?  Aki Rá támaszkodik, az megőrzi teljes békében. Azaz változhatnak a körülmények, lehet válság, de gyermekei megtapasztalják Isten gondviselését. Istenre vetni terheinket pont azt jelenti, hogy elmondom neki a valós helyzetet, majd rábízom, hogy oldja meg, de nem én járok utána. Általában itt szoktunk elbukni, mi magunk akarjuk megkeresni azt, akiben bízhatunk, aki majd ki tud segíteni a nehéz helyzetből.

„Uram, a nyomorúságban téged kerestek, és halkan fohászkodtak, amikor fenyítetted őket”, amikor bajba kerültek és nem volt emberileg már semmi esélyük a megmaradásra, Istenhez fordultak. Ez a szomorú, hogy a legvégsőkig elmegy az ember, olyan nagyon nehezen akarja magát az Úrra bízni. Nem akarja elfogadni az Ő tervét, csak akkor kiállt, amikor minden lehetőség bezárult, és már csak felfelé van nyitva az ajtó. Lehetne hamarabb is, de valahogy a szívünk mindig félrevezet, hamis reménységgel kecsegtet. Úgy vagyunk, mint a zsidó nép. A Kecskeméthy fordítás szerint: „Uram, a szorultságban megkerestek téged, kik amulettet öntöttek, mikor fenyítésed rajtuk volt”.  Ebből láthatjuk, hogy amíg volt más reményük nem Istent keresték, előbb amulettet készítettek.  Az amulettől, a bálványoktól várták a segítséget, mert szabadulás kell a bajból, de Isten nem. Ez a mai ember problémája is. Ha bajba kerül, jöjjön és mentse ki, de aztán hagyja őt békén tovább haladni a maga útján. Az élő Isten azonban nem szerelő, aki megjavítja az elromlott alkatrészt és aztán többé nincs hozzánk köze. Isten, élő valóság és Ő velünk akar személyes kapcsolatot ápolni.  Izráelnek sok múltbeli bizonyossága volt Isten hatalmával, tetteivel kapcsolatban, mégis előbb más helyeken próbálkoztak, ne kövessük példájukat, menjünk egyenesen és mindjárt az Úrhoz.

A megkezdett Márk evangéliumának harmadik bekezdését olvassuk most (7,17-23), amelyben a tanítványaihoz fordul az Úr. Kiderült, hogy nem értik a korábban elhangzottakat így Jézushoz fordulnak magyarázatért. Jó hogy odafordultak, a legjobb helyre mentek és ez számunkra is jó példa. Jézushoz mindig és minden kérdéssel oda lehet menni. Jézust szabad kérdezni. Ismét hangsúlyozza az Úr, hogy a probléma a szívünkkel van. Mégpedig olyan nagy baj van vele, hogy ezen mi nem tudunk segíteni. Lehet azt mondani, vigyázzunk, hogy milyen tartalmat engedünk a szívünkbe. Igen, az sem mellékes, hogy milyen hatásnak tesszük ki magunkat. Nem mindegy milyen közegben tartózkodunk, mit nézünk és hallgatunk, de lássuk meg, hogy a legkörültekintőbb védekezés sem segít, mert a gonosz születésünktől bennünk van, tehát nem arról van szó, hogy a külső hatások miatt romlik el a szívünk, hanem arról, hogy „az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz” (1Mózes 8,21). Azt is látjuk, hogy az ember és az emberiség minden jó szándéka ellenére sem javul a helyzet. Hiába múlnak az évszázadok, ezek a tartalmak mindig jelen vannak, nem tudunk túl lépni rajtuk. Itt csakis egyedül és kizárólag az Úr Jézus tud megoldást adni. Ez a megoldás pedig az új szív, amit bűnbánat által, kegyelemből kapunk. Ha mi meg tudnánk őrizni a szívünket, nem kellett volna Jézusnak meg halnia. De meghalt a kereszten, mert csak az Ő vére tudja a mi a bűnt, a gonoszt belőlünk kitakarítani. Az Ő vére tisztítja meg és formálja újjá a szívünket. Amíg ez nem történik meg, nem várhatunk javulást. De áldott legyen az Úr, ma még ha „megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1János 1,9).

Istenre bízom magamat

1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lelkem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? - mondom merészen: Istenem és Atyám lészen. -

2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát kimérte, Szükségem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?

3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram, te jóságod, Tudod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod, hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.

4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és rakott bolt Nem fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását, Azt ő Lelkével serkenti, Gondját is megédesíti.

5. E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak, végre Holnap diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert az igazaknak Atyja Hű szolgáját el nem hagyja.

Isten áldásával.