Megtérés és higgadtság

M

ai ószövetségi igénk jajjal kezdődik (Ézs 30,1-18), jaj, mert nem Isten akaratára hallgatnak. A, jaj, ítéletben és a vélt segítség elmaradásában fog konkretizálódni. Isten népe Egyiptomhoz fordult segítségért, és nem az Úrhoz, ennek meg lesz a következménye. Azt látjuk itt, hogy Izráel vezetőinek egy konkrét ügyben döntést kell hozniuk. A kérdés az, miként oltalmazzák meg népüket, hazájukat az Asszírokkal szemben. Amikor megtanácskozzák a dolgot, valaki azt javasolja, forduljanak Egyiptomhoz, a nagyhatalom fenyegetettségével szemben egy másik nagy birodalomtól kérjenek segítséget. Ezt a javaslatot azonnal el is fogadták, és követséget indítottak a fáraóhoz. Megdöbbentő, hogy eszükbe sem jut Istenhez fordulni, fel sem merül bennük, hogy ne a pogányoktól várják a megmentést, hanem attól az Úrtól, aki már annyiszor megsegítette őket. Nem fordulnak oda Jákób Istenéhez, akinek létüket köszönhetik, inkább attól a néptől kérnek segítséget, amelyik rabszolgaságban akarta örökre tartani őket. Tervkészítés, szerződéskötés Isten nélkül, milyen szomorú ezt látni Izráel életében. De meg kell állnunk egy pillanatra és végig gondolni mi hogyan szoktunk eljárni hasonló helyzetben? Mi jellemzi a mi döntéshozatalunkat? Isten azt szeretné, ha bevonnánk Őt döntéseinkbe, ha imádkoznánk, és igét olvasva keresnénk akaratát. Gyülekezeti életünk megújulása szempontjából is ez lenne a járható út. A vezetőség az adott kérdésről tájékozódna, majd ezt követően minden tag igét olvasva és imádkozva keresné az Úr akaratát, majd azt követően hozná meg a döntést. Legtöbbször azonban emberi szempontok alapján hozzuk meg a döntéseket, akinek a javaslata több szavazatot kap az lesz elfogadva. Sok esetben az anyagiak határozzák meg a döntést, annak a segítségét fogadjuk el, aki több pénzt kínál, aki nagyobb összeköttetéssel rendelkezik.  Izráel megtapasztalta, hogy Isten gyermekei számára nem ez a járható út. De vajon mi megtanultuk-e már ezt?

Érdemes megfigyelni Isten véleményét az Izráel által választott segítségről. Mert az Úr egészen másképp látja dolgainkat, mint mi. Amiről meg vagyunk győződve, hogy kihagyhatatlan lehetőség, az Isten előtt „üres hiábavalóság” (7). Azok a politikai erők, amelyekbe minden bizalmunkat vetjük, Isten előtt tehetetlennek számítanak. Mégis hányszor megtévesztenek bennünket az események, a lehetőségek, az Úr helyett emberektől, bálványoktól várjuk a megoldást.

Isten nemcsak hibáinkra mutat rá, hanem a megoldásra is felhívja a figyelmünket. Így szól: „A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok.” A megtérés azt jelenti, hogy beismerik az Úr előtt, hogy rosszul döntöttek, rossz irányba fordultak, és ezt megbánják. A megbánást követően pedig elfordulnak a rossz irányból, és Egyiptom helyett Istenben bíznak. A megtérés számunkra sem jelent kevesebbet, mint visszafordulást eddigi utamról, és odafordulni az Úrhoz az Ő akaratához. A higgadtság pedig abban nyilvánul meg, hogy kapkodás és ide-oda rohangálás helyett bizalommal és türelemmel várnak Istenre. A higgadtság sok esetben megőrizne kudarcoktól, kellemetlen dolgoktól bennünket is. Az tud higgadt maradni a legbizonytalanabb időkben is, aki ismeri az Urat, és bízik Benne. Aki mindennap Hozzá fordul, aki életének legapróbb kérdését is megbeszéli, Vele az soha nem veszíti el békességét.  Aki számára az Úr jó Pásztor, az veszély idején is tisztában van azzal, hogy számíthat Gazdájára, Ő soha nem hagy cserben. Szomorú kicsengése ennek a szakasznak Isten azon megállapítása, hogy a nép nem akarja az Úr megoldását. Nem akarják Istenre bízni magukat. Lássuk meg, nem az Úron múlik életünk változása, nem miatta szenvedünk vereséget, hanem azért kapunk pofonokat, mert nem akarjuk, amit Isten készített a számunkra. hasonlítunk a gadaraiakhoz, akikhez Jézus elvitte az életet. Be akart vonulni városukba, szívükbe, hogy minden gonoszt kisöpörjön onnan, azonban ők ezt nem akarták. Inkább ragaszkodtak a tisztátalan lelkekhez, bűnhöz, az anyagiakhoz, a vagyon hamis biztonságához, mint a Jézus által kínált új élethez. Inkább elküldték Jézust. Te kihez, vagy mihez ragaszkodsz? Ezen múlik életed minősége.

A zsidók makacssága ellenére Isten kegyelmét kínálja a számukra. Ez türelmében nyilvánul meg, „De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson” (18). Ne éljünk vissza ezzel a türelemmel, hanem fogadjuk el, most a kegyelmet.

Márk evangéliumában (Mk 8,27-33) tovább vándorol Jézus tanítványaival pogány vidékeken. Közben megkérdezi őket: „Kinek mondanak engem az emberek?”  Mindezt azért teszi, hogy meglássa tanítványai nyitott szemmel járnak-e a világban. Fontos látni hogyan gondolkoznak körülöttünk az emberek, mi a véleményük Jézusról, hogyan látják Őt. azért fontos nyitott szemmel járnunk, mert küldetésünk a környezetünknek szól. Számukra kell továbbítani az örömhírt. Csak akkor tudjuk megszólítani embertársainkat, ha látjuk az életüket, ismerjük gondolkozásukat.

Azonban bizonyságunk csak úgy lesz hatásos, ha mondanivalónk szívből jön, vagyis ismerjük azt, Akiről bizonyságot teszünk. A legfontosabb kérdés: én kinek mondom Jézust? Kinek ismertem meg, mit mondok felőle? Ki Ő a számomra? Péter megvallotta: „Te vagy a Krisztus”.  Egyszer meg kell vallani, ki Ő nekem, mert ez a lényeg, ezen múlik örök életem. Boldog, aki felismerte, hogy Jézus az Ő megváltója, Aki a kereszten kifizette minden adósságát.

Továbbiakban kiderül, hogy Péter Jézusban az emberek által elvárt Krisztust látta. Nem a szenvedő és kereszten meghaló messiást várt, hanem hőst, sztárt, királyt, aki fegyverrel űzi ki a rómaiakat és uralkodik majd a népek fölött.  Szerinte a messiás nem szenvedhet, meg akarja tőle óvni Jézust. Emberileg nemes a szándék, de ez ellentétes Isten akaratával.  Legtöbbször az a mi problémánk is, hogy emberek szerint gondolkozunk. Mindez azért történik, mert nem maradunk szorosan az Úr nyomában, hanem kilépünk mögüle, ezáltal sebezhetőkké válunk. Ezt a sátán ki is használja. A megoldás, vissza kell térni Jézus mögé.

Istenre bízom magamat

1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lelkem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? - mondom merészen: Istenem és Atyám lészen. -

2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát kimérte, Szükségem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?

3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram, te jóságod, Tudod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod, hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.

4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és rakott bolt Nem fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását, Azt ő Lelkével serkenti, Gondját is megédesíti.

5. E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak, végre Holnap diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert az igazaknak Atyja Hű szolgáját el nem hagyja.

Isten áldásával.