Szolgálat

A

 fejezet további versei (Ézs 38,9-22) betekintést nyújtanak Ezékiás betegség alatti vívódásaiba. Ezáltal föltárul előttünk lelki világa, és mindaz a tapasztalat, amelyen keresztül ment, bizonyságtétellé válik a számunkra. A szó elszáll, az írás megmarad, hangzik a mondás, és ismerhette ezt ez a király is, mert úgy gondolja, akkor válik mások számára erőforrássá bizonyságtétele, ha följegyzi. Leírt élettapasztalata más szenvedőknek is erőt és reménységet nyújt, mert átélik nemcsak őket érik bajok, hanem a királyt sem kerülte el a súlyos betegség. Reménységet kaphatnak gyógyulása által.

A betegség áldást jelentő, életet formáló hatását is megtapasztalta Ezékiás. Így vall erről: „Bizony, javamra vált a nagy keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé dobtad minden vétkemet” (17). Elmondja, hogy ez a baj javára szolgált. Hogyan? Úgy, hogy a betegség ideje alatt rádöbbent bűneire, felismerte, hogy van valami, amit nem rendezett el. Amikor ezt megtette a bűnbocsánat öröme töltötte be a szívét. Isten megbocsátott, háta mögé vetette minden vétkét. Ami a hátunk mögött van, azt nem látjuk, tehát Isten sem látja a megbocsátott vétket, le van zárva a múlt. Az igazi megbocsátás mindig azt jelenti, hogy a bűnt, vétket, sérelmet, már nem látom, mögöttem van, mert hátat fordítottam neki. Nem akarom tovább látni, hanem úgy tekintek a másikra, mint aki soha nem okozott sérelmet nekem.

A betegség, a baj nem önmagában válik a javunkra, hanem csak akkor, ha bűnismeretre és bűnbánatra jutunk általa. Ha ez kimarad, nem válik javamra. A bűn rendezése, a bűnbocsánat elnyerése után már bizonyos Isten szabadításában. Sőt az eddig kesergő király lantpengetésre, hálaadásra szólít fel. Ez a mi feladatunk is, hogy pengessük Istennek a lantot mindennap, naponta minél többet. Lantot pengetni azt jelenti, hogy Istent dicsérjem, igéje által minél többet legyek a közelségében. Felismerjük-e, hogy életünket, idős napjainkat arra kaptuk, hogy lantot pengessünk az Úrnak?

Újszövetségi szakaszunkban (Mk 10,35-45) feltűnő, mennyire félreismerik és értik Jézust a tanítványok. Még mindig földi uralomban és pozíciókban gondolkodnak. Azonban Jézus nem földi birodalom vezetőinek választotta ki őket, hanem Isten országa szolgáinak. a tanítvány számára a szolgálat a kijelölt út. A szolgálat és nem az uralkodás. Isten országában nincsenek pozíciók, alá és fölé rendelt szerepek, csak szolgák és szolgálat.

Nagyon megdöbbentett Jézus őszinte alázata, amellyel elmondja, nem az Ő dolga megadni ki üljön az Ő jobb vagy bal keze felől. Tisztában vele és el is fogadja, hogy van, ami nem az Ő dolga, hanem az Atyáé. Mennyivel kevesebb konfliktus lenne ebben a világban, ha legalább a keresztyének látnák és elfogadnák, hogy van, ami nem az Ő dolguk. Így nem avatkoznának bele mások ügyeibe. A világban is könnyebben megoldódna néhány probléma, ha idős uralkodók, vezetők rádöbbennének, már nem az ő dolguk az országuk irányítása, és átadnák hatalmukat. Óriási dolog, hogy az Isten Fia vállalja és elfogadja, hogy van, amit nem Neki kell megoldani. Az Úr adja meg számunkra is azt a józanságot és bölcsességet, amellyel meglátjuk mi az, ami ránk bízatott, és elfogadjuk, amit már másnak kell elvégeznie.

Jakab és János önző megnyilvánulása felszínre hozza a többi tanítvány irigységét és haragját. Lám a tanítványok már három éve Jézussal járnak és még mennyi nyomorúság ottmaradt lényük mélyén. Ezek az események pont azt hivatottak szolgálni, hogy a mélyből a felszínre jöjjenek. Mert még Jézussal vannak, és Ő ki tudja ezeket tisztítani a szívükből.  Jó elcsendesedve végig gondolni, vajon mi bújik meg az én szívemben? Egy-egy váratlan helyzet hozza csak elő, azokat az indulatokat, amikről úgy véltük már nem találhatók meg bennünk. Az elcsendesedéskor, az igébe való tekintéskor Urunk megmutatja milyenek is vagyunk. Mindezt azért teszi, hogy még időben korrigálhassuk a rossz beidegződéseket, illetve kérjük az Úr szabadítását.

Az Úr Jézus a szolgálatra irányítja övéi figyelmét, aki szolgál, az felszabadul az önzés és uralkodás szellemisége alól. Mindezt úgy teszi, hogy elmondja, Ő az Úr, azért jött a mi világunkba, hogy szolgáljon nekünk. Milyen megdöbbentő is, hogy amíg mi elvárjuk és elfogadjuk mások szolgálatát, addig Jézus nem azt akarja, hogy Neki szolgáljanak. Inkább Ő szolgál, mégpedig élete odaadása által. Ha komolyan vesszük a Isten országnak országútját, amely a szolgálat hitelesebbé válik a bizonyságtételünk. Amíg az egyházban is a világi társadalom módján osztódnak el a szerepek, és vannak különféle pozíciók, gyenge a bizonyságtétel. Ha majd Isten országának polgárai mind egyformán az Úr szolgái lesznek, hatásosabb lesz a misszió is.

Taníts Uram meghajlani

Taníts Uram meghajlani, mint szélben az aranykalász!

Hajoljak meg, ha Szent Lelked, reám fuvall, s porig aláz.

S dacos szívem ha ellenáll, midőn a Lélek rám lehel,

Jöjj tűz gyanánt, s a dac, a gőg Lelked tüzében égjen el!

Mint bősz hullám, mely megtörik, ha parthoz űzi zúgó szél,

Úgy törjön össze szívem is, amint Tebenned partot ér!

Isten áldásával.