C |
sodálatos a mai fejezet (Ézs 35,1-10), hiszen a még nyomorúságban lévő nép számára hirdeti a reményteljes jövőt, a szabadulást. Isten már a rabság idején felvázolja a szabadság ígéretét, ezzel erősíti népét, és óvja a csüggedéstől, a beletörődéstől. Mert az ítéletet el kell fogadniuk, de nem kell beletörődni, nem kell megváltoztathatatlannak gondolni a helyzetet, hanem lehet felfelé tekinteni. A hit pont azt jelenti, hogy a jelen nyomorúságai közepette Istenre tekintek, és hiszem, hogy Ő meg tudja változtatni a helyzetet.
A próféta szemléletesen írja le azt a változást, amin a lepusztult ország keresztül fog menni. De ezt a változást nem Izráel, hanem Isten viszi végbe. A korábban hitetlen nép szembesül az Ő dicsőségével és hatalmával. Nemcsak Izráel, hanem Isten mai népe is bizalommal tekinthet a jövő felé, mert a gonosz minden formája fölött Jézus Krisztus diadalt aratott. Személyes életünkre nézve is üzeni igénk, hogy az Úrnak van hatalma, a lepusztult és reménytelenné vált életek megváltoztatására. A pusztasággá vált élet is kivirágozhat, Isten szent Lelkének munkája által. A száraz időszakot megtapasztalt hívők élete is megújulhat, mert Jézusban élő vízzel öntöz az Úr. Sőt eljön a nap, amikor a még sóhajtozó teremtett világ is átéli a megújulást. Isten gyermekei is új haza felé haladnak, az Új teremtés felé, ezért a szívünkben öröm dalolhat.
A próféta felszólítja a fogság nyomorúságában levőket, hogy figyeljenek egymásra, és ha a másik elcsüggedt, akkor erősítsék meg őt, azzal, hogy az Úr hatalmára mutatnak. Már itt felbukkan a hívők egymásért való felelőssége. Meg kell látni, ha valaki elveszíti a reménységét, és bántás, gúnyolás helyett segíteni kell őt a felállásban. Ha séta közben elesik a mellettünk haladó, akkor megállunk, lehajolunk, és a hóna alá nyúlva felsegítjük őt. Ugyanezt kell hitben megcselekedni, azzal, aki elesett, vagy lemaradt mellőlünk.
Amikor az Úr lehajol népéhez csodálatos dolgok mennek végbe. Az addig süketek hallani fognak, a vakok pedig látnak. Valóban Isten munkájára van szükség, hogy a bűn által hallás és látás károsult ember meghallja az Úr szavát, hogy lássa Isten tetteit és akaratát. Azonban pont ezért jött el a világba az Úr Jézus Krisztus. Neki van hatalma arra, hogy látókká és hallókká tegyen bennünket. Nagyszerű dolgok, amikor végre hallom és értem a szavát.
Amikor valaki találkozik az Úrral és ősszintén Rábízza az életét, megtapasztalja, hogy: „Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön. Ahol azelőtt sakálok tanyáztak, nád és káka terem” (7). Az eddig csak remélt szabadulásból, a megújulás csalóka vágyából valóság lesz. Hányszor elhatározzuk a megváltozást, vagy valamilyen gyötrő szenvedélyünktől a szabadulást, de mindig eltűnik a csalóka ígéret, marad minden ugyanúgy. Azonban Jézus valóban megszabadít, valósággal újjá formál. Ő nem ígér olyat, amit ne tudna megtenni. Jöjj Hozzá bizalommal! Még annyit, hogy az ige megmutatja, hogy az igazi szabadítás erőlködésmentes, és örömöt hoz magával. a keresztyén élet örvendező élet, még ha nem is beszélünk róla. De számtalan esetben olvassuk, hogy akik átélik a szabadulást a gyó-gyulást, a kegyelmet örömmel mennek tovább útjukon (ApCsel 8,39).
Mai történetünk szerint (Mk 9,38-41) a tanítványok nagyon beleélték magukat Jézus körüli helyzetükbe, és már nem tudják elviselni, ha mások körül is történnek események, ha Jézus nevében áldást, szabadulást visznek végbe. Mi lehetett a tanítványok problémája? Nem lehettek irigyek, mert nekik is voltak már sikerélményeik, ők is gyógyítottak és űztek ki ördögöket is. Inkább az lehetett a gond, hogy az a személy, nem volt hajlandó az ő akaratuknak alávetni magát. A tanítványok eltévedtek, mert saját követőket akartak. Azonban nem a tanítványokat kell követni, hanem Jézust. Ezt a mindenkori tanítványoknak is meg kell tanulni, mi nem magunknak, felekezetünknek gyűjtünk követőket, hanem Jézus Krisztusnak. Ő az Élet, és mindenkinek Őt kell követni. A baj akkor történik, amikor azt szeretnénk, hogy mások minket kövessenek.
Mennyi erőt elvesz Isten népétől a sok hiábavaló csatározás, amikor egymásnak akarjuk megszabni a munkafeltételeket, és nem engedjük, hogy az Úr Jézus határozza meg, kinek-kinek a munkaterületét, a hatáskörét. Meg kell tanulnunk elfogadni egymást, elfogadni a különböző kegyelmi ajándékokat. A gyülekezet nem lehet helye párt csatározásoknak, a gyülekezet a misszió anyahajójaként kell, hogy funkcionáljon. Amikor egymással vagyunk elfoglalva, az mindig a lélekmentésnek okoz kárt. Mi gyakran pont azokat akarjuk eltiltani, akik teszik azt, amit mi nem.
Gyakran nagy dolgokon ábrándozunk, vagy nem értékeljük mások tetteit. Jézus azt mondja, Isten értékeli az egy pohár vizet, amit az Ő nevében adnak az övéinek. Az egyik üzenete, hogy minden tanítvány képes ennyire, egy pohár vizet, egy jó szót, nem nagydolog megadni a másiknak, de megtesszük-e? Sokszor várjuk a nagy lehetőséget, a pohár vízre várót pedig nem látjuk meg. A másik gondolat: értékelem-e ha a mellettem lévő kedves hozzám, jó szóban részesít, elkészíti a reggelimet, megfogja a kezem, köszön, és így tovább? Vagy ezek már olyan természetes mozdulatok, hogy észre sem vesszük? A hiányától azonban szenvedünk. Jézus azt mondja, aki ilyen egyszerű módon szolgál, és megadja a másiknak azt, amire épp szüksége van, annak nem marad el a jutalma.
Jöjj el az élet vizéhez
Jöjj el az élet vizéhez,
nélküle szomjas a szív.
Átok alól szabadulsz itt,
hű Urad ő, aki hív.
Jöjj hát siess, jöjj, vár reád:
Béke a földön, az üdv odaát!
Itt van az élet a forrás,
Nincs sehol és soha más.
Jöjj megújulni e vízben,
új lesz a hit, szeretet,
Eltűnik itt ami régi,
kezded az új életet.
Jöjj hát siess...
Jöjj hát az élet vizéhez,
Jézus kínálja neked.
Árad az élet belőled,
kútfeje lesz a szíved.
Jöjj hát siess, jöjj, vár reád:
Béke a földön, az üdv odaát!
Itt van az élet a forrás,
Nincs sehol és soha más.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése