Követelmény

F

olytatódik a 30. fejezet (30,19-33) és benne Isten népe iránti kegyelmének bejelentése.  Már a tegnapi szakasz csodálatos ígérettel zárult, egy boldog mondással „boldogok mindazok, akik benne reménykednek”. Az lesz boldog, aki minden helyzetben belé veti reménységét. Izráel népe is boldog lesz, ha elvet minden más reménységét, jelenét és a jövőjét is egyedül az Úrra bízza.

A próféta bizonyos Isten segítségében és ezt a bizonyosságot vigasztalásra használja. Ne sírj, mondja, szinte újszövetségi, Jézus szavai csendülnek ki, amikor Ő mondja: ne sírj, és amikor ezt kimondja, mindig nagyszerű dolgok történnek. Mert az Úr szava erő, és cselekedet. Ha itt szól, akkor azt jelenti, Isten cselekedni fog, be lehet fejezni a sírást, a nyafogást, az önsajnálatot, mert az Úr bizonyosan megmenti népét.  Sírni, nyafogni, a pogányok is tudnak. Isten népe szájából azonban nem hangzik jól a siránkozás, mert mi nem  nyafogós szentek tanyája vagyunk (Gyökössy Endre), hanem Isten gyermekei, akik Atyjukra néznek és biztosak a segítségében.

Bizonyosan megkegyelmez, írja a próféta, de hozzáteszi „ha hozzá kiáltasz”. Nem Istenem múlik a szabadulás, hanem rajtunk. Ő megkegyelmez, vagyis az Ő részét elvégzi, de nekem kell kiáltani, nekem kell segítségül hívni. Az ige biztosít a felől, hogy Isten meghallja a kiáltást és válaszol. „Mihelyt meghallja, válaszol neked,” vagyis Ő haladéktalanul megválaszolja kéréseinket, legfőbb válasza Jézus. Aki Hozzá fordul választ nyer életére, megtalálja benne célját és értelmét.  Lehet, hogy azt mondjuk, nem válaszol az Úr mindig azonnal, jó tudnunk, hogy amikor nem szól azzal is válaszol, azt mondja: várj!

Nem elég csak hallani az Úr szavát, hanem komolyan is kell venni. Itt a próféta azt a ritka, de áldott pillanatot látja, amikor komolyan veszik a próféta szavát. Mindez abban nyilvánul meg, hogy elfogadják Isten értékítéletét, és amire Ő rámondja, hogy tisztátalan, azt ők is annak tartják.  De nemcsak elfogadják, amit Isten mond, hanem aszerint is cselekednek, vagyis kidobálják a bálványokat. Ez az igazi megtérés, nemcsak szóból, hanem tettekből is áll. a megtérésben meg kell valósulni a bálványtalanításnak. Amikor átadom az életem, sok mindennek repülnie kell.  Kedves olvasó, fogj hozzá a bálványtalanításnak, csendesedj el, és amire az Úr azt mondja tisztátalan, arra mond ki te is: „Ki veletek!”  

Jézus magához hívja a sokaságot tanítványaival együtt (Márk 8,34-38) és elmondja követésének feltételeit. Ő a várva várt Krisztus, de nem független Izráelt, és nem politikai pozíciókat, zsíros állásokat, hatalmat, dicsőséget kínál azok számára, akik csatlakoznak Hozzá. Tájékoztatja, a jelenlévőket mire számíthatnak és hogy Ő mit vár el tőlük. Mert Jézusnak is vannak elvárásai. Nem elég Hozzá csapódni, nem elég a sokaságban elvegyülni, messziről figyelni a csodákat, hallgatni beszédeit. Ő döntést és elkötelezettséget vár. Jézus tanítványának lenni nagyon komoly elkötelezettséget jelent.  

Három fontos feltétele van az Úrnak.

·         Tagadja meg magát.

·         Vegye fel a keresztjét.

·         Kövesse Őt.

Először is komolyan végig kell gondolni akarom-e követni, akarok-e utána menni, mert a követés azt jelenti, hogy odamegyek ahová Ő megy. Ezt ismerte fel Ruth is, amikor az anyósának elmondja szándékát: „Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem.”  Ennél kevesebbel Jézus sem elégszik meg.  Azt is elmondja, hogyan kövessük. Tagadja meg magát, tehát nagyon radikális döntésre szólít fel, a múlt teljes felszámolását kéri. Ahogyan ezt Pál is megtapasztalta: „azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért.

Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem” (Filippi 3,7-8). Tehát nem egy két dolog elhagyásáról van szó, hanem Krisztus páratlan nagyságának a felismeréséről, amiért kész vagyok mindent az eddigi életemből, szemétnek ítélni, így magam mögött hagyni. Amikor Jézus önmagam megtagadását kéri radikális változásra, és változtatásra szólít fel. Ez a valóságban azt jelentette, hogy Péter a halász, amikor otthagyta addigi foglalkozását, megélhetését és a frissen fogott rekord mennyiségű halat is, nem kapta meg a mezőgazdasági miniszteri tárcát, de átélhette az öt és a négyezer ember megvendégelésének a csodáját.

Vegye fel a keresztjét, itt a kereszt nem ékszerként való hordást jelent. De nem is könnyebb vagy nehezebb terhek hordozását, hanem önmagam halálra szánását. Mivel a kereszt kivégző eszköz volt, Jézus azt mondja, csak az induljon el követni, aki mindennap kész meghalni önmaga számára, és vállalja Jézus akaratát.  

Azonban a hangsúly a követésen van. Tehát magam megtagadva, keresztemet felvéve indulok Jézus után. Ő mondja meg, napról-napra merre menjek, mit tegyek.  Amint az énekben is olvassuk: „Járom a Jézus lábnyomát mind a sírig én. Nem vétem már el szem elől Jézus lábnyomát, Nem térek ki a cél elől mellékútra át. Szent igéje mindig bennem él: buzdít és vezet, Megmentett életem szolgál: hisz remél, szeret.”  A döntés a miénk, de elmondja az Úr döntésünk következményeit is. Aki vállalja Őt, és érte kész elveszíteni mindazt, amit a világ kínál, sőt ha kell még az életét is, az örök életre menti meg azt.  Mert mi minden erőfeszítésünk ellenére nem menthetjük meg magunkat.  Megmentésünk ára, Jézus Krisztus halála. Neki kellett meghalni, azért, hogy én élhessek.

Aki hozzám fordul

„Aki hozzám fordul, azt ki nem vetem”

Így ígérte Jézus neked és nekem.

Látod sok a bűnöd, nem bírod tovább,

Jöjj az Úrhoz, számít rád.

Refr.

Megbocsátja minden bűnödet,

Békességet ad a szívednek,

Veled marad mindig, hogyha akarod,

Félelemre nincs okod.

Volt-e már barátod, aki így szeret,

Meghalt, hogy tenéked adjon életet?

Végtelen kegyelmet és üdvöt kínál,

Jézus Krisztus Téged vár!

Refr.

El ne fordulj Tőle, mert késő lehet,

Nem lesz, aki kérje bűnös szívedet.

Jöjj csak bátran Hozzá, van még kegyelem

Szeretete végtelen!

Refr.

Isten áldásával.