„E |
zért így szól az én Uram az Úr” – mondja a próféta és ezzel visszautal a korábbiakra. Amit most Isten mond (Ézsaiás 28,16-29) az azért történik, mert eddig nem vették komolyan a szavát. A Sionra egy szilárd követ fog letenni, ami alapkőként fog szolgálni, amire rá kell építeni az életüket, mert egyébként nem fog megmaradni. Ez az alapkő egy sarokkő, ami az épület tetején volt található, az utolsó elem összefogja a szerkezetet. Az Isten által küldött sarokkő fogja össze a széthulló félben lévő életeket, Isten népét. Ha ezt nem veszik komolyan, széthullik a közösség, és az életük.
Mi már tudjuk, hogy ez a sarokkő az Úr Jézus Krisztus. Ő az a szilárd alap, akire ha ráépítjük az életünket, a legnagyobb vihart is kiállja. Mint sarokkő pedig összetartja a hívők közösségét. A gyülekezeteink is csak akkor maradnak meg a mai világ megrázkódtatásai közepette, ha Ő fogja össze őket. Így mondja Pál apostol is: „Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus” (Efézus 2,20).
„Aki hisz, az nem menekül el” (16), a zsidók eddig a menekülésben látták a megoldást. Úgy is, hogy egy másik birodalomhoz futottak védelmet keresni, és úgy is, hogy amikor közel volt az Asszír veszedelem, akkor a nép vezetői közül többen elmenekültek, csakhogy mentsék az életüket. Az élő hit nélkül élő ember mindig a menekülésben látja megoldást. Ézsaiás azonban látja azt a korszakot, amikor a Jézusban hívők (a szilárd alapra építők), már nem menekülnek el, hanem Benne bízva bátran helytállnak. Így lesz bizonyságtétel az életük. Amikor Filippiben a földrengés hatására kinyílnak a börtönajtók Pál és munkatársa nem menekülnek el, hanem így kiáltanak az öngyilkosságra készülő börtönőr felé: „Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk” (ApCsel 16,25-30)! Ezzel a lépésével Pál életet mentett, egyben a Megmentőhöz is vezette háza népével együtt. Aki hisz Jézusban, az nem menekülő ember többé, hanem a menekülőket mentő ember.
Márk evangéliumában (Márk 8,1-10) megláthatjuk, hogy vannak ismétlődő események, amelyek hasonlítanak korábbiakra, de sajnos azt is észre kell venni, hogy a hibák, a rossz helyzetfelismerések, és rossz döntések is ismétlődnek. Pedig talán azért történnek meg újból a hasonló események, hogy kijavíthassák a hibákat a tanítványok, illetve mi is tanuljuk meg kijavítani azokat. Így segít az Úr minket új megoldások megtanulására. Itt is már a tanítványoknak másképp kellene reagálni, amikor Jézus bejelenti, hogy nem akarja éhesen elbocsátani sokaságot. De még mindig a régi mechanizmusok működnek, nem Isten lehetőségeire, hanem a saját korlátaikra tekintenek. Hányszor megtörténik velünk is, hogy még mindig a régi megoldásokhoz folyamodunk, ahelyett, hogy krisztusit alkalmaznánk.
A történet Jézus sorrendjét is bemutatja, először az igét hirdeti, és majd csak azután táplálja a testüket. első az ige, lelki táplálék és csak azt követi a kenyér. Jézus nem használja fel csalinak a test szükségleteinek kielégítését, hanem a legfontosabbra az igére helyezi a hangsúlyt. Mi hányszor megfordítjuk ezt a sorrendet és előbb adjuk a kenyeret, és az igét csak közben csempésszük oda.
Ezek az emberek valóban az igére, a Jézussal való közösségre vágytak, mert három napot is készek voltak Vele lenni, úgy hogy közben az élelmük is elfogyott. Nem hagyták ott Jézust a táplálékért, hanem inkább lemondtak az ételről, csakhogy az igét hallják. Kértjük Urunkat adjon a mi időnkben is ilyen éhséget az ige után.
A korábbi történethez hasonlóan most is oda kell adniuk azt amijük, van. Én hiányolom, hogy nem maguktól ajánlották fel Jézusnak, hogy nem mondták, Urunk itt a hét kenyér és a néhány hal, a kezedre bízzuk, áld meg és akkor elég lesz, ugyanúgy, mint az ötezer ember esetében. Hol is van a hitük, a hitünk, amikor a zsebünket, és a hasunkat érintő dolgokról van szó?
A maradékra ismét gondja van az Úrnak, nem engedi, hogy egy morzsa is kárba vesszen, majd jó lesz az később. Majd jó lesz ez azoknak, akiknek nincs egy falat sem. A felesleg azért adatik, hogy szolgáljunk vele, és nem azért, hogy elraktározzuk.
A bolond homokra épített
A bolond homokra épített
A bolond homokra épített
és a ház erősen állt.
és jött az eső és fújt a szél
és a ház romokban állt.
Az okos sziklára épített
Az okos sziklára épített
És a ház erősen állt.
És jött az eső és fújt a szél
És a ház erősen állt.
Te is építsd életed Krisztusra
Te is építsd életed Krisztusra
és a ház örökké áll.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése