Tisztán látás

J

ó látni Isten összerakó, helyreállító munkáját (Ézsaiás 29,17-24). Amíg az ember kezében minden darabjaira hullik és tönkremegy, addig Isten kezében megépülnek a dolgok. Ézsaiás bizonyságot tesz arról az időszakról, amikor Isten munkája által kivirágzik a most elvadult terület, és a gyom helyén ismét gyönyörű szép virágok illatoznak. A lepusztult hely megépül, élettel töltődik fel a halál helye. Mindezt az átalakulást az Úr fogja elvégezni.

Mi már tudjuk, hogy ez a csodálatos átalakító munka Jézus Krisztusban valósult meg. A terméketlenné vált, teljesen elvadult életeket ő építi újjá. Sok-sok ember élete emelkedett fel a porból és nyert újra reménységet Általa, mind a földi, mind az örökéletre nézve. Gondoljunk a vámszedők, paráznák, bűnösök, leprások, pogányok azon tagjaira, akik megtapasztalták a kegyelem által az újrakezdést, az emberré válást. Igen az emberré válás Jézusra találva kezdődik el. Jézus nélkül, az Atya kegyelme nélkül, ember alatti emberek vagyunk. Jézus azért jött el, hogy elveszett emberségünket, istenképűségünket helyreállítsa. Isten bennünk lévő képmását eltorzította a bűn, nagyon erős ecsetvonásokkal alakított át bennünket. Ezeket az eltorzult vonásokat senki és semmi nem tudja helyreállítani, nem segít a humanitás, a tudomány, a demokratikus gondolkozás, sem a liberalizmus, ezek mind csak mélyítik az árkokat, de újjá formálni nem tudnak. Az Emberfia eljött, hogy krisztusi emberré formáljon.

Isten nemcsak az egyént akarja gyümölcstermővé formálni, hanem az egész földet ismét Édenné kívánja tenni. A Jelenések könyvében olvashatunk az új teremtésről, ahol már nem lesz jelen a bűn, Isten lesz az új föld középpontjában, amely életet, szeretetet, békességet, növekedést fog biztosítani polgárai számára örökké. Oda már a gonosz semmilyen formája nem fogja betenni a lábát, nem látunk gyomot a kertben, nem hullnak el az állatok, nem pusztul a környezet, nem lesz szeszélyes és kiszámíthatatlan az időjárás. Ott semmi nem fog a másik ellen fordulni, sem az ember sem a természet nem végez pusztító munkát, ott minden és mindenki létével Isten dicsőíti.

„Már csak kevés idő van hátra” (17) és Isten megvalósítja tervét. Azt gondolták, a prófétai üzenetek soha nem teljesednek be, Ézsaiás tudja, hogy nemsokára bekerítik Jeruzsálemet, majd eljön az idő, amikor fogságba is kerülnek, de ezek után az Úr elvégzi szabadítását. A szabadulás után a pusztulást ismét élet követi. Azonban ha komolyan vesszük, hogy az utolsó időkben élünk, akkor még súlyosabb tartalommal telik meg az ige. Miért? Mert ma ha figyeljük, általában hosszú időben kalkulálunk, évszázadokban beszélünk, és nem is gondolunk arra, hogy az Úr Jézus visszajövetele közel van és hamarosan megtörténhet. Kevés idő van hátra, és az Úr eljön, majd megítéli az emberiséget. Úgy élünk-e, hogy mindezek a szemeink előtt vannak és várjuk Őt vissza, várjuk, hogy újjá tegyen mindent, vagy a megújulást csak emberi síkon képzeljük el? Megelégszünk a politikai erők változásaival, vagy mi Urunkat és az Ő művét várjuk.

Milyen csodálatos ígéretről beszél a próféta. „Azon a napon a süketek is meghallják az írás beszédét, a vakok szemei pedig látni fognak a homály és a sötétség után” (18). Hisszük-e, és várjuk-e mi is, hogy megtörténjen mindez és azok, akik ma elzárkóznak az igétől, akik még nem hallják Isten szavát, hallóvá és látóvá váljanak? Ezért lehet imádkozni, ezt szabad kérni, adja meg Urunk, hogy a ma embere a gyülekezetek tagjai is az Úrban leljék örömüket. Csodás dolog, amikor szívünk az Úr jelenlé-tének tud örvendezni, amikor az igeolvasás, és az igehallgatás jelent örömet. Üzenet ez a lélekben megfáradtak számára is, meg lehet újulni, nem muszáj örömtelennek lenni. Van megújulás, sőt az első szeretet lángolásához is vissza lehet térni. Az Úr nem nyugszik bele a megfáradásba, nem veszi természetesnek, mi se vegyük annak, hanem boruljunk elé alázattal, valljuk meg, hogy most nem jelent örömet Vele lenni, igét olvasni, és kérjük, újítson meg bennünket.

Márk evangéliumában ismét egy gyógyítási történetet olvasunk, amely által megerősödhetünk Megváltónk minden betegség, bűn fölötti hatalmában. Pogány területen egy vakot visznek Hozzá és kérik, hogy érintse meg. Ezek az emberek hitték, hogy képes gyógyítani Jézus, de talán csak egy csodaorvost láttak benne, de nem látták isteni lényét. Fontos azonban, hogy egy ember számára keresték a gyógyulás lehetőségét. Bár mi is így vinnénk Jézushoz embereket, abban a hitben, hogy Ő ma is megoldás testi és lelki bajainkra egyaránt.

Azonban nem egyből gyógyítja meg, hanem kézen fogva kivezeti a faluból. Ha nincs is azonnal gyógyulás, de van élő kapcsolat az élő Istennel, Aki így a szó szoros értelmében kezeli ezt az embert. Jézus kézen fog és kivezet a tömegből olyan helyre, ahol Vele lehetünk együtt. Valószínűleg beszélt is ehhez a vakhoz, és szavai által tisztogatta és egyben tápláltra a gyógyulás iránti reményét. Először az akkori kor egyik gyógymódját, az emberi nyálat is felhasználja a gyógyításhoz. Miért? Jézus mindig változatos módon gyógyít, de én úgy látom, hogy egyben jelez, amikor nem lát mindjárt rendesen az ember, hogy a hagyományos gyógymód nem elég. Neki többre, másra van szüksége, ez a több Jézus lénye.  A teljes gyógyulás után fel kell ismerni, hogy Jézusban Isten keresi az életét, teljes gyógyulásban, tisztánlátásban akkor lesz része, ha Jézus megérinti a szívét, a lényét. A fizikai látást esetleg visszaadhatják emberi gyógymódok, de a belső, a lelki látás az Istentől jön, azaz Ő ajándéka. A farizeusok láttak, mégis vakok voltak, mert nem látták meg ki az, aki előttük áll. A tanítványok sem láttak mindig tisztán. Isten mai gyermekeinek is erre az igei, krisztusi tisztánlátásra van szüksége. A tisztán látás azt is jelenti, hogy most már annak látja magát, akinek az Úr, elveszettnek, látja őszintén a múltját, de most már tisztán lát az életben is. Ezáltal a bűnt, bűnnek, a rosszat, rossznak, a jót pedig jónak fogja már látni, és Isten akaratát fogja választani döntések idején.

Az első kérdéskor még nem lát tisztán, még nem úgy lát, mint korábban ez a vak, és ebben azt is látom, hogy nem mindig azonnal kapjuk meg a választ, amit kérünk, hanem az Úr megtanít várni. Lényeges, hogy a várakozási időt is Vele töltsük.

Az ember körülnézett és tisztán látott mindent, vagyis először Jézust látta, és annak látta, Aki. Azt látta meg legelőször, Aki meggyógyította. Talán meglátta azt is, mibe került az ő szemének a gyógyulása, felismerte, hogy Jézus szeme lezárult azért, hogy az övé megnyílhasson. Bár mi felismernénk ezt és hálát adnánk érte.

Ezután hazaküldi Jézus, a családjához, ott lássák meg először mi történt vele, ott tegyen vallást szabadítójáról.

Jöjj, az Úr vár reád

1. Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy! Életed tavaszát, derűjét Neki add! Ó ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté, ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé.

2. Ó, a szárnyas idő, mint az álom repül, ám de zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül. Tétován mire vársz? Hallod-e már a hívó szót? El ne késs, jaj, vigyázz, mire eszmélsz: a van csak volt.

3. Jézus hív, Vele járj, erre váltott meg Ő. Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő. Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá! Már itt lent, s odafönt téged Ő tehet boldoggá!

Isten áldásával.