Két sürgős szám

N

éhány gondolatot szeretnék most mai igénkkel (Ézs 41,1-16) kapcsolatban leírni. A próféta hangsúlyozza Isten népének a különlegességét és kiváltságát a többi néppel, a pogányokkal szemben. Isten gyermekeinek mindig kiváltságos a helyzete, még akkor is, ha a földi vándorlásuk során nehéz pillanatokat kell megélniük, más emberek vagy hatalmak korlátozzák jogaikat, és elszakítják szülőföldjüktől őket. Miért más az ő helyzetük? Mi jeleneti a kiváltságot? Más a helyzetük, mert van üdvbizonyosságuk, mennyei állampolgárságuk és tudják, hogy mennyei Atyjuk országába tartoznak, Akinek itt a földön is kézzelfogható a hatalma.

Igénkből látjuk, hogy az élő hit nélkül élők próbák idején csak önmagukra és egymásra vannak utalva. Mondogatják is egymás számára: Légy erős, de bizony ez nem sokat segít. Mert honnan merítsen erőt, ha nincs tartalék, ha nincs erőforrás? Esetleg még a bálványaihoz fordul, de hamar rá kell döbbenni, hogy azok sem tudnak segíteni.

Ézsaiás rámutat, hogy Izráel, másképp éli meg a fogságot is, mert tudja, kihez tartozik. Ez a kapcsolat Isten döntésén és kiválasztásán alapszik. Nem mi választunk istent magunknak, hanem az élő, szent Isten könyörül meg, és választ ki Jézus Krisztusban. „A föld végén ragadtalak meg, annak széléről hívtalak el. Ezt mondtam neked: Szolgám vagy! Kiválasztottalak, nem vetlek meg!” Ő ragadta meg Izráelt és hívta el, ezért nem veti meg. Minket is megragadott a bűn sarából és Jézus tanítványává tett. A Károli fordításban így szól: Nem utállak meg. Nagy dolog ez, hiszen látjuk, hogy emberek, akik szerették egymást, sokat jelentettek egymás számára az évek folyamán megutálják egymást, cserbenhagyja egyik a másikat. Isten nem utál meg, nem hagy cserben, mert szeret. Mivel szeret, kézbe vesz, tisztogatja életünket, mint a zsidókat is a fogság által.

Azt mondják, a Bibliában mindennapra jut egy, ne félj! Ebben a fejezetben többször is halljuk Isten szájából, mert népe hajlamos a félelemre. Mi is gyakran a félelmek foglyai vagyunk, de az Úr fel akarja oldani félelmeinket. Ha Ránézünk és komolyan vesszük, kijelentését múlik a félelem. A félelem a csüggedés ellenszere Isten ígérete, ha azokra figyelünk, nem esünk kétségbe. Az Úr ígéri, hogy megerősít, és győzelmes jobbjával támogat. Kell-e ennél több. Ha nem ad békességet Urunk jelenléte és segítsége, akkor semmi nem tud megnyugtatni.

Micsoda biztatás ez, Ő erősen fogja jobb kezemet. Igen a jobb kezemet, mert nekem mondja, hiszen most engem szólít meg. Az ige csodája, hogy mindig ahhoz szól, aki éppen olvassa, aki szent jelenlétébe helyezkedik. Csodás biztatás ez, de a kezünket nekünk kell belehelyezni az Ő erős karjába. Amikor Isten kezébe helyezem a saját kezem, akkor kifejezem, Rábízom magam, engedem, hogy vezessen. Ezáltal lemondok saját akaratom megvalósításáról és engedem, hogy oda vezessen, ahol látni akar.

Márk evangélista tovább kalauzol bennünket a kereszt felé vezető úton (Mk 11,20-26).  A korábban említett fügefa elszáradt és ezt Péter Jézus tudomására hozza. Az Úr pedig ennek kapcsán rámutat az áldott és eredményes élet kulcsára, ami nem más, minta az élő Istenbe vetett hit. Higgyetek Istenben, szól az Úr. Hit nélkül senki nem lehet kedves Istennek, másrészt igazi, élő hit nélkül szétrázódik az életünk. Darabjaira hullik minden érték, felbomlanak az emberi kapcsolatok. Akik pedig gyümölcstelenné váltak, perifériára kerültek, elsüllyedtek a bűnben nem képesek megváltozni, új életet kezdeni. Élő hit nélkül az ember elveszett.  Ezért hangsúlyozza, hogy higgyenek az élő, a cselekvő Úrban.

Az Úr Jézus a hitben elmondott imádságot adja a kezünkbe válságkezelés és problémamegoldó eszköz gyanánt. A hittel mondott imádság azt jelenti, tudom, a vonal végén van Valaki, ott van az én mennyei Édesatyám.  A hit az imádságon keresztül működik. Ha még nem ismerjük, akkor is felhívhatjuk Őt. Kapunk telefonszámot is hozzá, amely így hangzik: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem” (Zsolt 50,15). A másik sürgős szám pedig még biztat, is, hogy nem hiába kiáltunk, mert Ő hallja, sőt válaszol is. „Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok” (Ézs 58,9). Tehát a két sürgős szám: Zsoltár 50,15 és az Ézsaiás 58,9. Éljünk ezekkel a lehetőségekkel, és hívjuk fel Atyánkat, tárjuk fel előtte szívünket, de a válaszát is vegyük komolyan.

Az imádkozás fontos része a bizalom, vagyis kételkedés nélkül szóljunk az Úrhoz. Higgyük, hogy Ő képes megtenni, amit mi nem tudunk megoldani. A problémahegyek hit által ledőlhetnek. Jó példa Dávid, aki hitben indult Góliát ellen, mert tudta, ha ő nem is, de Isten le tudja győzni a filiszteus katonát. A hit mindig Isten lehetőségeire épít.

Jézus azonban figyelmeztet, hogy a meg nem bocsátott sérelmek, bántások akadályt képeznek köztünk és Isten között. Az elraktározott harag, gyűlölet és panasz elzárja a hit csatornáját és így nem tud Isten kegyelme életünkbe áradni. Ha én nem akarok megbocsátani, ne várjam, hogy majd bocsánatot nyerek Istentől.

Jézus azt mondja: Bocsássatok meg, az öreg János apostol pedig később azt írja: Szeressétek egymást. Ez a kettő összetartozik. Aki átéli Isten kegyelmét, benne az Ő szeretetét az válik képessé szeretni a testvért, aki agapéval (Isten szeretetével) szeret, az tud megbocsátani.

Mind jó, amit Isten tészen

1. Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtart -ja, Hát légyen, mint akarja.

2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, :/: De igaz ösvényen viszen, Én megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja dolgomat, Csak rá hagyom magamat.

3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál, :/: Mint jó orvosom, úgy tészen, És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít, tudom, Azért csak benne bízom.

4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, :/: Ő velem rosszul nem tészen, Rábízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván megmutatja, Hogy javamat akarja.

5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, :/: Amelynek íze szívemnek Nagy-keserűn esnék is, De eltűröm, Mert víg öröm Felváltja ezt végtére, Sok búm enyhítésére.

6. Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt vallom, :/: Ha rajtam bú, bánat lészen S kell bosszúságot látnom. Mindazáltal Megvigasztal, Mint édes Atyám, engem, Mert csak ő segítségem.

Isten áldásával.