Élő vonal

I

sten gyermekeinek mindig van tovább, ott is, ahol mások feladják, nekik mindig van kire számítani (Ézs 41,17-29). Az Isten nélkül élő népek csak magukra számíthatnak a nehéz helyzetben, ha nem tudnak megoldást találni, reménytelenül elpusztulnak. Ám Izráel és a mindenkori tanítványok tudják, hogy még a legreménytelenebb helyzetben is van reménység, mert él a vonal felfelé. Lehet felfelé nézni, és kiáltani az Úrhoz.  A tegnap említett hívó szám mindenkor érvényes. Isten megpróbálja népét, kitart a hite a nyomorúság idején is, de soha nem hagy erőnkön felül kísértetni. „Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni” (1Kor 10,13).

A következő bekezdés (21-24), helyes önismeretre tanít és alázatra indít. Korunk embere gyakran gondolja magát istennek, azt képzeli mindent meg tud oldani, minden történést a kézében tart. Jó végig gondolni valóban úgy van-e? Hányszor utólag derülnek ki a jónak vélt dolgokról a káros hatások. Orvosságokat forgalmaztak éveken át, amikről később kiderült, hogy súlyos mellékhatásuk van. A rossz politikai és gazdasági döntéseknek csak jóval később ismertük fel a rossz oldalát, romboló hatását. Ha az ember ismerné a jövőt, ha túllátna korlátain, akkor ezeket a károkat el lehetett volna kerülni. Azonban alázatosan el kell Isten előtt ismerni korlátainkat, teremtettségünket és elfogadni azt. Ha így teszünk sokféle áldásnak örülhetünk, és elkerülhetünk súlyos csapásokat, problémákat. amennyiben megtér az ember, és rá áll az Isten által kijelölt útra, élete kiteljesedhet és áldássá válhat környezete számára is. Rajtunk áll, hogy elismerjük-e Úrnak Istent életünk fölött, és engedelmeskedünk-e Neki. Isten akarata és az Ő törvénye jó, sőt a legjobb az ember számára.

Márk evangéliumát olvasva (11,27-33), arra gondoltam, hogy vannak, akik már többször is végig olvasták a teljes Szentírást, de vajon értjük-e az igét? Amikor a napi részeket olvassuk megértjük-e miről szól, és felismerjük-e, amit Isten aznapra mond a számunkra.   Aki csupán a rendszerváltás óta olvas rendszeresen Bibliát, már ő is legalább hétszer végig olvasta azt. Megdöbbentett, hogy minimum már hétszer végig olvastam a Szentírást, de vajon értem –e igazán, Urunk akaratát, ismerem-e Őt?  Nagy kísértés, hogy kötelező leckeként olvassuk a napi részeket, de nem igazán igyekszünk azt világosan megérteni. Pedig pont az volna a lényeg, értsem meg a naponkénti rövid szakaszt, annak a tartalmát, majd utána keressem, mit is mond nekem az Úr.

A Jézust megszólító vezetőknek az ige, vagyis a próféciák alapján fel kellene ismerni honnan van, Jézus hatalma.  Az eddigi tanításait és csodáit az ige fényébe illesztve látniuk kellene, hogy Ő a megígért Messiás. Azonban ők nem akarnak látni, ez a fő probléma. A Messiást saját elvárásukhoz akarják igazítani, azonban ez nem működik. Sokszor velünk is az probléma, hogy Isten igéjét akarjuk elképzeléseinkhez igazítani, és nem mi igazodunk az igéhez. Pedig az lenne a jó megoldás, ha engednénk, hogy Isten szava legyen hatással az életünkre.

Ezek az emberek Jézust akarták megfogni, de ők kerültek csapdába, saját vermükbe estek bele. Jézus tudta mi van a szívükben, nem akarták kimondani, amit tudtak, hogy János próféta volt. Ha kimondják, akkor szembesülnek a kérdéssel: Miért nem hittetek neki? Egyszer nekünk is szembesülni kell a kérdéssel, kinek tartom Jézust? De nem elég, csak elméleti hitvallásban megfogalmazni, hanem tettekben kell felmutatni hitünket.  Hiszen az Úr is arra helyezi a hangsúlyt. „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mt 7,21).

Ha mesternek hívtok

Ha mesternek hívtok kérdezzetek,

Ha útnak neveztek, ó jöjjetek,

Vagyok a fény, csak nézzetek rám,

Életet kap, ki eljön hozzám.

Ha bölcsnek neveztek, kövessetek.

Én adhatok mindent, csak kérjetek.

Irgalmam nagy, és oly végtelen,

Örökké él, ki hisz én bennem!

Ma jöhetsz még, bűnös van kegyelem,

Ó, ne vesd meg, kérlek, szeretetem!

Ismerhetsz jól, és mégsem hiszel.

Ne engem vádolj, ha elveszel.

Isten áldásával.