N |
agy káoszt lát Ézsaiás próféta a földön és az emberiség életében (Ézs 24,1-23). Bizonyára megdöbbent ez a látás bennünket és nyomasztólag hat ránk. Mi úgy tanultuk, és azt gondoljuk, az élet fokozatosan fejlődik. Az ember egyre jobb lesz, és ahogy telnek az évszázadok, csökken a gonoszság, sőt minden rossz megszűnik. Eltűnik a földről az emberek közötti különbség, nem lesz szegény és gazdag, felszámolásra kerül a szegénység, és egyre jobban kiteljesedik az igazságosság, a békesség és szeretet. A próféta kiábrándít bennünket az álmodozásból és elénk tárja a valóságot, lerántja az emberiségről a leplet. Rámutat, hogy a fejlődés látszata alatt folyamatos pusztulás, leértékelődés megy végbe. Miért? Mert az ember szíve változatlan marad. Fejlődhet körülöttünk a technika és örülhetünk áldásainak, de az ember nem előnyére változik. Az ember csak abban az esetben tud megváltozni ha, Isten kezébe helyezi az életét, akkor az Ő igéje, és Szentlelke által növekedhetünk, hitben, szeretetben és a kegyelemben. Isten nélkül leépülés történik, fejlődés helyett bomlásnak indul minden, és káosz alakul ki.
Meglátjuk az Isten nélküli élet alakulását, megváltoznak a társadalmi viszonyok, eltűnik a tisztelet, a megbecsülés megszűnik a rend, de mindez a törvényesség és a szabadság leple alatt megy végbe. Az emberek úgy vélik a teljes szabadságot valósították meg, mindenki kiteljesedhet, hiszen nincsenek korlátok. Bárki érvényesülhet, a szegény felemelkedhet, a jómódú könnyen lecsúszhat. Azonban ez a fajta életszemlélet hosszútávon nem dicsőséget, hanem teljes pusztulást hoz.
„Teljesen elpusztul a föld, teljesen kifosztják” (3). Döbbenetes ez a prófécia (ami ma már nem is az, hanem beteljesedés), különösen annak ismeretében, hogy „fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze” (1Mózes 2,15). Azonban ezt csak az Úr jelenlétében, és az Ő bölcsességével képes az ember megvalósítani. Egyedül nem megy, és mégis mindig egyedül akarunk mindent csinálni, mint a kisgyerek, aki állandóan hajtogatja: én egyedül. Bizony korunk embere szembesül az ige tényeivel, pusztul a föld, az emberiség az Atyától kapott lakóhelyet kifossza. Rabló gazdálkodással, pazarló életmóddal, és túlköltekezéssel feléli a jövendőt. „Pusztul a föld” – mondja a próféta: és ez a pusztulás a szemünk előtt megy végbe. Fogynak a természeti kincsek, vészesen fogy az energia készlet, kipusztulnak állatok, eltűnnek termőföldek, megváltozik az éghajlat.
Miért következnek be ezek az események? Az 5. vers szerint azért mert, az ember megszegte Isten törvényét. Az Úr megszabta ennek a világnak, benne az ember életének a működési rendjét, azonban mi ezt figyelmen kívül hagytuk, így azután minden téren rendetlenség kezdődött el. Nem veszi komolyan a mai ember a tíz igét, amely mederbe tereli az ember Istenhez, és az embertársához való viszonyát. Ma sajnos minden téren kiléptünk a mederből, és így már nehezen szabályozhatók a kapcsolatok, a magatartásformák. A folyó is, amíg a medrében halad, áldást jelent, amikor azonban kilép belőle pusztítóvá válik. Ezt láthatjuk a párkapcsolatokban is, mivel kiléptek a mederből, vagyis a házasság intézményéből már megkezdte a kilépést mai társadalom, így a családok széthullásnak vannak kitéve. Illetve a fiatalok másik nemhez való viszonya is problémássá válik.
Ézsaiás, mint mindig most is lát reménységet, mégpedig az Úr megjelenése által. Az ember számára mindig akkor van remény és lehetőség a változtatásra, ha megjelenik az Úr. „Világosság támadt, ezért dicsérjétek az Urat!” Igen világosság támadt, Jézus Krisztus által, amint János apostol írja: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” (Jn 8,12). Ebben benne van a megoldás is, aki hajlandó Jézus világosságában élni, az kilép a pusztulás útjáról, és Vele a helyreállítás munkásává válhat. Ahová ez a Fény bevilágít, ott minden megváltozik.
A sok gyógyulni és szabadulni vágyó ember után megjelennek a farizeusok és az írástudók. Ők azonban nem az életüket hozzák Jézushoz, hanem azért jönnek, hogy felelősségre vonják a tanítványai miatt. Észrevették, hogy Jézus körül más rend érvényesül, és nem az övék. Jézus nem azt a rendet követi, amit ők atyáiktól átvettek, hanem minden az Atya rendjéhez, igéjéhez igazodik.
Elszomorító látni, hogy vannak, akik csak azért mennek Jézushoz, hogy kritizálják, felelősségre vonják. Ez is egyfajta menekülés, mert észrevették, hogy ahol Jézus megjelenik, ott az embernek szembe kell nézni önmagával. Jézus lénye belevilágít a szívbe és szembesít minket annak valóságos tartalmával. A farizeusok ezt nem akarják, így a hagyományokhoz menekülnek.
Jó lenne, ha most az ige olvasása közben mi is szembesülnénk önmagunkkal és szívünket vinnénk Hozzá. Mert minden problémánk a szívünkből származik. Jézus pedig pont a szívünket akarja megtisztítani, önmagával feltölteni. Jézus szava legyen önvizsgálat a számunkra: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem”. Válaszoljuk meg Őelőtte, hogy csak a szám, vagy a szívem is tiszteli-e Őt.
Ó, JÖJJ SZÍVEMBE ÁLDOTT JÉZUS
Ó, jöjj szívembe, áldott Jézus!
Így száll imám most feléd.
A lelkem oly csüggedt és fáradt,
Jöjj szívembe jöjj ma még!
Refr:
Szívembe jöjj! Szívembe jöjj!
Jöjj szívembe most, Úr Jézus!
Ó, jöjj még ma, és lakj abba,
Jöjj szívembe most Úr Jézus!
Ó, jöjj szívembe, áldott Jézus!
Segíts, a bűn terhe nyom,
Hogy bátran álljak majd elődbe
Amaz utolsó napon!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése