Eldőlt a szívemben

E

zékiás gyógyulása Isten kegyelme, emberi szemmel nagy csoda volt. El is terjedt a híre messze földre. Eljutott ez a történet egészen az Asszír birodalom árnyékában felemelkedő Babilóniába. De nemcsak a király felépüléséről szereztek tudomást Babilonban, hanem az asszírok hihetetlen meneküléséről, és Jeruzsálem szabadulásáról is. Babilon már készül a világhatalom átvételére, és feltérképezi a világot, meg akarja tudni, mi a zsidók erejének a titka. Ezért szívélyes levelet és ajándékot küld a babilóniai király Jeruzsálembe (Ézs 39,1-8).

Nagyon úgy látszik, hogy kétszer is bele lehet ugyanabba a folyóba lépni, mert Ezékiásnak hízeleg az új birodalom közeledése, és úgy gondolja a jövőre nézve védelmet jelenthetnek Asszíriával szemben. Milyen hamar el is felejtjük, hogy elég a kegyelem, ha az Úr tegnap megőrzött, holnap is meg tudja tenni.

A távoli nép királyának dicsérete és csodálata hizlalja Ezékiás önérzetét, nem olvasunk arról, hogy Istenről, az Ő szabadításáról, és gondoskodásáról beszélne. Izráel asszírok fölötti győzelmét, majd az ország fejlődését, sőt saját gyógyulását is már magának tulajdonítja. Ezékiást megtévesztette a a hatalmasabb nép érdeklődése, jó kívánságai, ajándékai, így aztán mindent megmutatott a követeknek, feltárta anyagi és katonai helyzetét előttük. Elkezdett dicsekedni azzal, ami nem az övé, amit csak kapott az Úrtól.

Milyen könnyen mi is csapdába esünk egy mosolytól, jó szótól, egy kis kedvességtől különösen, ha tőlünk előkelőbb személy nyilvánítja ki felénk elismerését.  Viszonzásként feltárul a szívünk, megnyílik a szánk és mindent elmondunk és megmutatunk számára. Ritkán gondolunk arra, hogy az idők változnak. Aki ma barátként jön, az holnap ellenséggé válik, a ma Jézust követő tanítványból holnap Júdás lesz. Azt is elfelejtjük, hogy a sátán világosság angyalának változtatja el magát. ahogy szokták mondani, csak később mutatja meg a foga fehérjét. Ezért mondja Jézus: „Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket” (Máté 7,6).

Isten Ézsaiást küldi a királyhoz, aki elmondja, hogy a most kedves érdeklődő népből, idővel ellenség válik. Ami ma szép gesztusnak tűnt, annak később meg lesz a hátránya, mert önként kiszolgáltatta népét a leendő ellenségnek, feltárta előttük erősségeit, kincseit. Isten mai népe közt is megtörtént már, hogy valakik testvérként köztünk voltak, egy idő után hátat fordítottak, vagy ellenséggé váltak. Ma dicsérnek, elismernek, holnap vádolnak és támadnak. Ezért a tanítvány legyen óvatos, ne ragadja el a hiúsága, ne tárulkozzon ki mindenki előtt, tanulja meg helyén kezelni a dicséretet és hízelgést is. Eljöhet az idő, amikor sok rossztól meg óvhatja magát, ha óvatos volt az ember.

Elszomorító, hogy ez a király milyen rövidlátó lett, csak önmagára gondol, és nem tölti el bűnbánattal, hogy az ő felelőtlen szájjártatása miatt a gyermekei kerülnek nehéz helyzetbe. A mai ember is ilyen önző és rövidlátó, ő sem gondol a következő generációra. Csak az lebeg a mi szemeink előtt is, hogy nekünk jó legyen, minket elkerüljön a háború és a katasztrófák, de hogy mi vár a gyermekeinkre, unokáinkra azzal sokan nem törődnek. Fogyasszunk minél többet, de hogy ezzel a mentalitással feléljük a jövőt, az utánunk következők jövőjét, arra gondolunk-e? Az Úr könyörüljön rajtunk, és adjon új életszemléletet, mértékletes, józan életet.

Az Úr Jézus Jerikóba ért, egy akkori nagy és gazdag városba, már épp kifelé halad belőle, megy tovább a kereszt felé vezető úton (Mk 10,46-52). sokan kísérik, és közben éltetik, hiszen a Messiás Királyt látják benne és nagy fordulatra készülnek. Ők már érzik a szabadság előszelét, amit ők várnak a Messiástól, és közben nem érzékelik a valóságot, hogy a nagy fordulatot, a nagy változást nem a társadalomban, hanem a szívükben, az életükben akarja elvégezni az Úr. Kiderül ebből a történetből, hogy sok látó, de mégis „vak” ember veszi körül Jézust és csupán egy vak van úgy jelen, hogy már „lát”. Hogyan láthat egy vak? A lényével lát, mert felismeri, ki az akit éltet a sokaság, sőt tudja, hogy kicsoda Ő. Tudja, hogy Jézusban eljött a szabadulás, a változás ideje. De, azt is látja, hogy ahhoz, hogy újra lásson, neki kell kiáltani.

Tehát ez az ember tisztában van helyzetével, és a nagy lehetőséggel és él is vele. Kiált Jézusnak: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!”  Ez a mi utunk is, meg kell látnom, hogy csak Jézus segíthet rajtam, majd Hozzá kell fordulnom. Én is mondhatom: „Jézus, könyörülj rajtam”

Milyen megdöbbentő, hogy a Jézus körül levők akadályozzák Bartimeust, ahelyett, hogy segítenék. El kell gondolkodni, vajon én is nem akadályozom-e az embereket abban, hogy Jézushoz jussanak? Bartimeus nem hagyta magát elhallgattatni, hanem tovább kiáltott. Ha elindultunk Jézus felé, de akadályokkal találkozunk, soha ne adjuk fel. Kiáltsunk tovább, menjünk tovább. Milyen jó, hogy Bartimeus kitartott, mert Jézus megállt és hívatta. Amikor elreménytelenedve feladnád, a hitet, az Istenben való bizalmat, halld meg, amint szól: „Bízzál! Kelj fel! Hív téged!” Micsoda kegyelem, az Úr hív. 

Jézus nem gyógyít azonnal, hanem előbb kérdez. Nem azért, mintha nem tudná ki áll Vele szemben, és mire van szüksége. Azért kérdez, mert a válasz kifejezi majd hitének mélységét. „Mit kívánsz, mit tegyek veled?” Mivel szemeivel nem lát, a válasza hitét mutatja meg. Amit kérünk, kifejezi, kinek tartjuk Őt. Ha csak alamizsnát kérne, mert hát a koldusok azt szoktak, akkor csak azt kapna, de mivel azt kéri, hogy újra lásson, lát. „Menj el, a hited megtartott téged”, ezzel Jézus kifejezi, hogy azért gyógyul meg, mert már vakon látta, ki áll előtte, és hitte, hogy Jézus vissza tudja adni a látását.  Ma is hitünk mértéke szerint kapunk Jézustól. Aki hiszi, hogy vissza tudja adni a lelki, a belső látását, és új életet, az megkapja. Bartimeus ezután nem hazamegy, hanem követi Őt az úton. Az igazi szabadítás ezt váltja ki belőlünk, most már nem a magunk útján megyünk, hanem követjük Őt. Eldőlt ott a jövője, eldőlt, hogy koldusból, tanítvány, azaz krisztuskövető lesz.

Valószínűleg elment Jeruzsálembe és ott rádöbbent, hogy Jézus szemei azért csukódtak le a kereszten, hogy az övé felnyílhasson. Az ő látása Jézus életébe került. Menj el Vele egészen a Golgotára, ott fogod meglátni, hogy mibe került Jézusnak a te életed, üdvösséged. Ha ezt látod, hálás szívvel követed, egészen a mennyei Jeruzsálem kapujáig. Eldőlt-e már a szívedben, hogy követed Őt? Követed végig, mindhalálig. A feltámadott Jézus így bátorít: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját” (Jel 2,10).

Eldőlt a szívemben

1. Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust,

Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust,

Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust,

Nincs visszaút, nincs visszaút!

2. Ha nincs is társam itt, én követem mégis őt,

Ha nincs is társam itt, én követem Jézust,

Ha nincs is társam itt, én követem mégis őt,

Nincs visszaút, nincs visszaút!

3. Mögöttem a világ, előttem a kereszt,

Mögöttem a világ, előttem Jézus,

Mögöttem a világ, előttem a kereszt,

Nincs visszaút, nincs visszaút!

Isten áldásával.