Menj tovább!

É

zsaiás 31,1-9 ismét egy jajjal kezdődik. Hangsúlyozza próféta, hogy, akik külső segítségben, Egyiptom haderejében bíznak csalódni fognak. A várt segítség nem érkezik meg, a fáraó is vereséget szenved Asszíriától. Miért fordultak-e pogány néphez és miért nem az Urat keresték? Talán azért mert a szomszédos ország hadseregének látványa megnyugtatta őket. A szívük nem az Úron, hanem a lovasságon csüngött. Mielőtt elítélnénk a zsidókat, csendben gondoljuk végig, mi nem szoktunk-e hasonlóan járni. amikor anyagi problémáink vannak, munkahelyet keresünk, kitől várjuk a megoldást? Nem vesszük-e mi is igénybe az emberi lehetőségeket, nem a kapcsolatainkra építünk-e?

A próféta fölrója kortársai számára, hogy ebben a helyzetben nem az Úrhoz folyamodnak. Csodálatos, hogy még mi is odafordulhatunk az Úrhoz. Nem szükséges emberekre hagyatkozni, hanem Rábízhatjuk magunkat Isten kegyelmére. Milyen csodálatosan tapasztalták meg már az ószövetségben az Úrban bízók, az Ő hatalmát és gondoskodását. Illés a kerit patakja mellet sem nélkülözött, pedig mindenfelé éhínség volt. Miért? Mert odament, ahová Isten küldte, és ott teljesen Ráhagyatkozott. Megfigyelhettük a sokaság megvendégelései során, hogy mielőtt megtörte a kenyeret az Atyához emelte tekintetét, hálát, adott és ezt követően ezrek számára lett elég egy kevés étel. Isten gyermekei mindig átélhetik az Úr segítségét, ha a leglehetetlenebb helyzetekben is Hozzá fordulnak. Azonban csalódni fognak, ha a társadalmi élet szereplői, emberi eszközök jelentik a reményt. Isten számára nincs lehetetlen, míg az ember lehetőségei korlátozottak. Még a legnagyobb hatalommal rendelkező állam, vagy vezető is, ember, a maga korlátaival együtt. A hangsúly ezen van: „Hiszen Egyiptom csak ember, nem Isten! Lova is csak test, nem lélek” (3)! Ellenben: „14 Van-e valami lehetetlen az Úr számára” (1Mózes 18,14)?

Igénkből azt is megláthatjuk, hogy még ilyen helyzetben is meg lehet maradni az Úr melletti hűségben. Ézsaiás a nép hűtlensége ellenére beszélő viszonyban maradt Istennel.  Ezt mondta nekem az Úr, és ez nem gőg, nem beképzeltség, hanem személyes kapcsolat. A próféta a maga engedelmességével tisztán tartotta a vonalat, így hozzá mindig eljutott Isten szava. Eddig is láttuk, hogy Ézsaiás az átvett parancsot mindig végrehajtotta. Ebből az engedelmességből mély Isten ismeret származott, erre tudott építeni a veszély idején is. Mi is tartsuk tisztán az Úrral összekötő vonalat, engedelmesség és naponkénti csendesség által. Ha így cselekszünk, a nehéz időkben is megmarad a hit szívünkben. a hit pedig mindig tovább segít, ott is, ahol mások visszafordulnak, és minket meghátrálásra késztetnek. Idézzük fel Jairus történetét. Amikor megálltak a vérfolyásos asszony miatt a házától érkezők, azt mondták forduljon vissza, már nincs szükség Jézusra. Az Úr azonban azt mondta, higgyen továbbra is, és a Jézusba vetet hite által tovább haladt Jézussal a zsinagóga vezetője. Az út végén, pedig megtapasztalta Jézus halál fölötti hatalmát. Testvérem, Jézusba vetett hit által a megkezdett úton menj tovább! Ne nézz vissza, a megtett útra csak, nézz egyedül Jézusra!

Márk evangéliumából a 9,1-8 verseket olvassuk, és mindjárt az első versnél gondjaink akadnak az értelmezéssel. Vajon, hogy kell értenünk ezt az igét, hiszen az ott állók rég meghaltak és Jézus még nem jött vissza. Van, aki úgy értelmezi, hogy a további versekben megkapjuk a választ. Néhányan, azaz három tanítvány már a hegyen bepillantást nyer Jézus igazi lényébe, míg a többiek, csak haláluk után tapasztalják meg Isten országának a valóságát.

Én azonban úgy látom, hogy a jelenlevők közül, csak némelyek lesznek, akik felismerik, hogy Jézusban eljött az Isten országa. Maga Jézus is ezt mondta szolgálata kezdetén: „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15). Tehát arról van szó, hogy amikor az Úr Jézus itt a földön végzi a munkáját, betegeket gyógyít, hirdeti az evangéliumot, majd a kereszten meghal a bűnösökért, meglátjuk-e Isten országa hatalmának a jelenlétét. Jézusban itt van köztünk Isten országa. Viszont akik számára Jézus csak ember, azok úgy halnak meg, hogy nem látták meg az Isten országát. Számunkra is az a kérdés hogyan halok meg? Úgy, hogy megláttam Isten országát, vagy úgy, hogy nem láttam meg. Ahhoz, hogy meglássam Isten országát, a Szentlélek által újjá kell születnem. Így mondja az Úr Nikodémusnak: „Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát” (János 3,3). Megláttam-e már Isten országát? Boldog, aki már most tapasztalja mindennapjaiban Isten országnak erejét és békességét.

Jézus a három tanítványt felvitte a hegyre, hogy mélyüljön a Vele való kapcsolatok, erősödjön hitük és növekedjen Isten ismeretük. Itt tanulnak meg Jézusra hangolódni és töltődnek fel a menny atmoszférájával. Minket is ki akar vonni mindennap Urunk a forgatagból, és jelenlétének csendjébe akar állítani. A három tanítvány is felismeri, jó Jézussal lenni. Jó félrevonulni a társadalom zajától, és csendben lenni Vele. Itt összekapcsolódott a múlt a jelennel, nagyszerű itt lenni, fagyasszuk be a pillanatot, állítsuk meg az időt, sajátítsuk ki magunknak Jézust, gondolták a tanítványok. Bizony néha mi is így gondolkodunk. Azonban Isten helyre teszi ezt a gondolkozást, és rámutat, hogy egyedül Jézusra van szükségünk. A mennyei Hang a szeretett Fiút teszi meg középpontnak, irányadónak. Reá hallgassatok, szólít fel az Atya minket. Jó ezt komolyan venni, mert Jézus mindenben és mindig a legjobb tanácsot adja.  Ezzel a felszólítással Isten a törvénytől és a prófétáktól, a hagyományoktól, a farizeusoktól az Ő fiához irányítja a tanítványokat. Számunkra mindenben Jézus szava a mérvadó. Nem lehet számunkra Jézuson kívül más tekintély. Szomorú, amikor a hívő ember sem Őt keresi, mi mehetünk egyenesen Hozzá. Már eddig is olvastuk Márk bizonyságtételében, hogy Jézust mindig fel lehet keresni. Nincs fogadóórája, jöhet bármikor és bárhogyan. Még a tetőn keresztül is meg közelíthették, amikor egy bénát vittek, hogy meggyógyítsa. A sokaság a pihenőjüket is megzavarhatta, így mi se forduljunk máshoz, csak egyedül Jézushoz. A hang után mindenki eltűnt, csak ők maradtak egyedül Jézussal, ez is azt erősíti meg, hogy egyedül Jézusra van szükségünk. Ahogyan egy ének is mondja? „Nem látja senki, senki, aki néz, Mi van a szívben, szívnek mi nehéz. Nem látja senki, senki, aki néz, Mi van a szívben, szívnek mi nehéz. Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő, Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő.”

Hinni taníts, Uram

Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki nagy hitet kérni taníts!

Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts!

Üdvözítőm te vagy, észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts!

Lásd gyengeségemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus te visszajössz: várni taníts!

Majd ha kegyelmesen Nézed az életem: Állhassak csendesen! Hinni taníts!

Isten áldásával.