| A |
mai fejezetben (Ézsaiás 27,1-13) olvasottak a mi korunkban is magukban hordozzák a megvalósulást. Különösen, ha a szétszórt választott nép összegyűjtésére gondolunk. Az elmúlt évtizedekben a világ minden részéből érkeztek ősi földjükre zsidók. Amit Isten megígért azt beteljesíti, még ha ezredévek telnek is el közben. Az évezredek elrepülhetnek, de Isten ígérete nem megy feledésbe, mert Ő nem felejt. Neki nincs ilyen tulajdonsága, legfeljebb a megbocsátott bűnt felejti el, és arra soha nem emlékezik többé. De ez már kegyelem, amiért hálát adhatunk. Bizony jó lenne, ha a mi memóriánk is így működne, hogy a pozitívet, a jót, a korábban hallott igét nem felejtenénk el. Mennyit bosszankodunk, hogy nem jut eszünkbe hová tettük a szemüveget, a kulcsot, vagy kerülünk kellemetlen helyzetbe, mert elfelejtettük egy ismerősünk nevét. azonban a másik vétkére, mulasztására emlékezünk, pedig azt kellene elfelejteni, és amint nekünk megbocsátott az Úr, úgy megbocsátani a másik embernek.
Az első versben olvasott Leviátán az istenellenes birodalmakat jelképezi, amelyek az Ő népére is veszélyt jelentettek. Isten azonban legyőzi őket, így megszabadítja és megoltalmazza övéit. A tengerből jönnek elő a fenevadak, ami jelentheti a népek tengerét. Amikor hullámoznak és arra várnak, hogy felbukkanjon valaki, aki majd megoldja a világ égető kérdéseit. Ezek a személyek rendszerint nem az élő Isten gyermekei, még ha néha annak állítják be magukat és elhitetik az emberekkel, hogy ők a megmentők. Korunkban is nagyon hullámzik a tenger, szinte bármely pillanatban előbukkanhat a kígyó, amely magával hozza majd a várva-várt megoldást. Jó azonban tudni, ha az ige képes nyelvezete undorító és vad állati külsővel ruházza fel ezeket a személyeket és hatalmakat, külsőleg nem fognak kígyónak, fenevadnak kinézni. Ezek a hasonlatok a belső tulajdonságot fejezi ki, azt, ami külső mögött valójában meghúzódik. Ha nem akarunk megtévedni, becsapódni szükséges mindig az Úrra tekinteni és nem a társadalom által kínált és várt jobb megélhetésre figyelni.
„Nincs bennem harag, de ha tövis és gaz kerül elém, küzdeni fogok ellene, és elégetem” (4), mondja az Úr népének. Ő megbocsát a megtérőknek, de odafigyel a folytatásra, és ha ismét tövist és gazt lát, azt kitisztítja. Ebből látjuk meg, hogy Isten mennyire törődik népével, pont úgy, egy gazda a földjével, ő is odafigyel, hogy a föld tiszta maradjon, és a kultúrnövény fejlődjön. Így a mi életünkből is kitakarítja a gazt, mivel az elfojtja az igét. Ez a tisztogató művelet lehet, hogy fájdalmas, de nem ellenünk, hanem a gyom ellen irányul. Isten azt akarja, hogy övéi élete minél több gyümölcsöt teremjen, ennek érdekében kigyomlálja a gyomot.
Az utolsó vers csodálatos, mert láttatja velünk az Úr előtt leboruló népet, amikor végre a zsidók és a nemzetek is felismerik és elismerik Isten uralmát életük fölött. Hogy ez mikor teljesedik be? Nem tudjuk, de szerintem akkor, amikor az emberiség, benne az egyházak is kiábrándulnak önmagukból, kinevezett megmentőikből, és beismerik kudarcukat és kimondják, rajtunk egyedül Jézus segíthet. Kicsiben ez megvalósulhat a saját életünkben, mert más helyett bevallani a kudarcot és leborulni az Úr előtt nem lehet. azonban Te is és én megtehetjük, itt és most. Ehhez nem szükséges másra várni, csak egyszerűen alázattal, bűnbánattal térdre hullani az Úr előtt.
Az újszövetségi igében (Márk 7,24-30) éppen egy pogány asszony Jézus előtti leborulását látjuk. De jó lenne követni a példáját. Mi kell hozzá? Levetkőzni méltóságunkat, felsőbbrendűségünket, és elfogadva nyomorult állapotunkat lába elé vetni magunkat és kérni, hogy könyörüljön rajtunk. A legnagyobb áldások mindig a térden állókhoz, a magukat megalázókhoz érkeznek.
Jézus előtt nincsenek határok, viszi az életet és Isten kegyelmét mindenhová. Hiszen ezekre van szükségünk. Nincs szüksége reklámra, mert az élet árad belőle, és azt nem lehet elrejteni. Amikor a búzát elvetik a földbe, először nem látszik belőle semmi, de eljön az idő, amikor mindenki meglátja, hogy ott van. Mert az élet előbújik az elrejtettségből, és növekedésnek indul. Így terjed el Jézus Tíruszban való jelenléte is.
Lám a jó hír mindenhová eljut, ahová el kell jutnia, ahol várnak rá, ahol szomjazzák az emberek. Itt is eljut ehhez a görög, tehát pogány asszonyhoz, eljut, mert szüksége van Jézusra. Amikor meghallja a hírt, azonnal felkeresi. Ahhoz, hogy jelentsen számára valamit Jézus neve hallania kellett már Róla. Amikor a vidékükre érkezik Jézus, nem tétovázik, hanem azonnal felkeresi. Lerakja félelmeit, gátlásait, hiszen ő pogány, Jézus zsidó, de nem engedi, hogy álfélelem, hamis szuggesszió, hamis pszichológia visszatartsa. Sokan azért nem jutnak előre az életben, a keskeny úton, mert bemagyaráznak maguknak valamilyen népszerű lelki problémát, amit aztán az öröklésre hárítva rögzítenek magukban. Azt mondják, én ilyen vagyok, ez van a génjeimben és ezen nem lehet változtatni. Modern hazugság ez, és inkább a lustaságunkat erősíti, másrészt az élet könnyebbik oldalának a megélése felé terelget. Könnyebb begubózva másoktól elvárni, hogy megoldják problémáinkat, mint azokkal szembefordulva legyőzni őket. Ez az asszony minden negativizmussal szembefordul és Jézushoz megy.
Az élet nem könnyű és nem megy mindig minden simán, ezt tapasztalja ez az asszony is, de nem adja fel. Nem adja meg magát, hanem Jézus lényébe tekintve tovább megy és harcol célja eléréséért. Ezt a harcot a térdén vívja meg, alázatos önismerettel. Tisztában van hova tartozásával, és tudja, neki nem jár Jézus gyógyító hatalma, hanem csak irgalomból ajándékba kaphatja. Nem tart igényt a fiak részére, hanem megelégszik az asztalról lehulló morzsával. Hitte, hogy az Úr irgalmas, ahogyan ő nem zavarja el a kiskutyát az asztal alól, hiszi, hogy Jézus sem küldi el irgalmatlanul még a pogányt sem. Ennek a hitnek meg lett a gyümölcse, kislánya megszabadult az ördög hatalmából. A Jézusra tekintő hit legyőzi az akadályt. Aki ismeri az Urat, nem fordul vissza, mert tudja, hogy Isten irgalmas. Jézustól a morzsa is elég.
Új szívet adj
Új szívet adj, Uram, énnekem,
Új szívet adj, én Istenem,
Amely csupán csak Teérted ég,
S Véled jár szüntelen, csak Véled szüntelen.
Nyájas, vidám, szelíd jó szívet,
Mely Jézusom Te lakhelyed,
Hol egyedül a Te hangod szól,
Mely Véled van tele, csak Véled van tele.
Jézus, a Te gyógyító kezed
Megfogta már a szívemet.
S én is tudom bűntelen leszek,
Majd Nálad odafenn, a mennyben odafenn.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése