Krisztus jó illata

A

z Izráelnek szóló próféciák után most a szomszédos népek felé fordulva szól a próféta (Ez 25,1-17). Számukra hirdeti az élő Isten akaratát. Ammón kárörvendezve hahotázott, amikor Isten ítélete beteljesedett Júda népén, ezért az Úr ítéletével kell szembenéznie. Isten nem tűri népe kigúnyolását, hanem számon kéri azt. Megmutatja, hogy a nép ítélete nem az Ő gyengeségét jelenti, mert Júda a bűneiért ítéltetett meg. Ez az esemény nem azt jelenti Izráel Istene vereséget szenvedett és ők elfoglalhatják a nép területét. Ha nem ismerik fel Isten hatalmát, ők is elvesznek. Az ítéletből meg tudják, hogy Izráel Istenének fölöttük is van hatalma.

Az Igébe tekintve vizsgáljuk meg szívünket, nem jellemző-e mireánk is a káröröm? Annak örülünk, ha a másikat baj éri. Inkább az legyen szemeink előtt, hogy a másikat ért bajt használjuk fel bizonyságtételre, hiszen a tragédiákon keresztül is szívünket keresi az Úr. Másrészt ma is érvényes, hogy Isten választott népét Izráelt ne gúnyoljuk ki, ne örüljünk bajain, hanem inkább munkálkodjunk azért, hogy megismerjék a Messiást, Jézust. Azonban a múlt hahotái miatt bűnbánatra is szükség van. Adja Urunk, hogy meglássuk Isten zsidó népe ellen véghezvitt bűneit és mulasztásait a keresztyénségnek és megbánva azokat, kérjünk bocsánatot Urunktól.

Moáb népe, Izráel fogságra vitelét, az ország pusztulását látva azt szűrte le magának, hogy ők sem különbek, ők sem mások, mint a többi nép. Izráel mindig hangsúlyozta másságát, a népek azonban úgy gondolták, ha ők mások, ha Istenük az egész világ Ura, akkor ők soha nem szenvedhetnek vereséget, nem érheti őket baj. Mivel elfoglalták Jeruzsálemet, úgy vélték, nem nagyobb az ő Istenük sem, a többi istennél. Sokan ma is úgy gondolkodnak, hogy aki Isten gyermeke, azt semmilyen baj nem érheti, annak minden sikerül az életében. Pál apostol életében is látjuk, mindez nem így van, az Úr tanítványát is érhetik szenvedések, őt is üldözhetik, de ez nem az Úr hatalmát végét jelenti, hanem inkább dicsőségét. Ezáltal mutatja meg, hogy gyengéken, el nem ismerteteken keresztül is hatalmas dolgokat képes cselekedni.

Azonban fontos meglátnunk, hogy Izráel az életét tekintve sok esetben valóban nem volt különb a többi népnél, hiszen sok mindent átvettek tőlük, de elhívásukban, az Úr velük kötött szövetségének köszönhetően, mégis mások voltak. Az Úr Jézus tanítványai is mások, hiszen ők nem e világ fiai, de végig kell gondolnunk, hogy vajon látszik-e másságunk? A mai emberek az életünket látva, a gyülekezeteket figyelve el tudják-e mondani, ezek mások, különbek, mint mi vagyunk? Bizony gyakran nem látni különbséget, ugyanaz a minőség, ugyanazok a szokások, ugyanaz az életvezetés látszik az egyház életében is, mint a világéban. Bűnbánatot kell tartanunk, és kérnünk kell az Urat, újítsa meg életünket. Tegyen minket világító csillagokká ebben a sötét világban. De ne külsőleg akarjunk ragyogni, ne a szép épületek, a nagyszerű autók, a modern eszközök, hanem a belső ragyogás, a Lélek sugárzása, a krisztusi életvezetés tegyen minket mássá. Az Úr Jézust is a belőle áradó kegyelem, a betegséget gyógyító erő, a tanításában megjelenő teljhatalom tette mássá. Ez számunkra is lehetséges, hiszen a tanítványok arra kaptak ígéretet, hogy az Úr általuk is nagy dolgokat cselekszik a világban. Az Úr mai tanítványai által is változást akar végbevinni, a bűn ellenszerét akarja megismertetni sokakkal. Ez az ellenszer az evangélium, a Róla szóló jó hír. Ma sincs más megoldás problémáinkra, mint a kegyelem. Ma is, számunkra is nyitva van még a kegyelem kapuja, beléphetünk rajta.

Pál elmondja miként jutott el Macedóniába és hozta magával az evangéliumot (2Kor 2,12-17). Mert, mint Krisztus megbízottja mindenhová az Ő ügyében érkezik. Pál nem magánutakat tesz, hanem mindig az Úr követeként jelenik meg egy településen. Erre hív el minket is az Úr, bármerre megyünk, az Ő követei vagyunk. Ez azt jelenti, hogy mindig Isten országának az ügye áll első helyen, érte kell elsősorban tevékenykednünk. Az apostol, amikor ezeket a sorokat írja visszaemlékezik korábbi eseményekre. Bizony jó emlékezni az Úr életünkben korábban elvégzett munkáira és áldásaira.  Fontos ezeket felidézni, mert megerősítést jelentenek a feladatok és küzdelmek között.

Úgy indult ez a munka, hogy Pál nem tudta hová merre menjen, és akkor az Úr felhasználta az útmutatáshoz a Tituszért való nyugtalanságot. Titusznak már Troászba kellett volna érkezni és az apostol nem tudta mi lehet vele, így a látomásban (ApCsel 16,6-10) kapott üzenet szerint cselekedve elindult Macedóniába, ami már Európában található.

Azonban meg kell állnunk amellett a tény mellett, hogy Pál Tróászban megnyílt kaput talált, tehát jó lehetőségek nyíltak előtte az evangélium hirdetésére. Amikor átmegy Európába, a jó lehetőséget, az eredményes munkát hagyja ott. Tehát Isten a Tituszért való nyugtalanságot használja fel arra, hogy Pál átvigye Európába az örömhírt. Ha ez nincs, ő magától nem kereste volna fel ezt a földrészt. Van, amikor az Úr egy váratlan esemény által indít el oda, ahová különben nem mennénk el. Egy baleset vagy betegség azért juttat valakit a kórházba, mert így lesz lehetősége bizonyságot tenni az Úrtól. Talán mi is elmondhatjuk, ha az Úr nem úgy alakítja életünket, nem találkoztunk volna olyan emberekkel, akik általunk hallották meg az Igét.

Pál Macedóniában és Akhájában megtapasztalta, hogy a győztes Úr seregéhez tartozik. Európa az evangélium befogadása által kezdett mássá lenni. Isten az evangélium által kínált esélyt Európa megmaradásához, az élethez. Ma sincs más lehetőség az élet megváltozására, mint a Jézus Krisztusban való élő hit. Mi se adjuk meg magunkat a problémáknak, ne engedjük át szívünket a csüggedésnek, hanem lássuk meg, Jézus Krisztus által ma is lehetséges a győzelem a bűn és betegség fölött. Jézus szavára ma is távoznia kell az életünket megnyomorító, gúzsba kötő erőknek. Merjük vállalni, hogy „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13,8)!

Pál elmondja, hogy Krisztus jó illata terjed általa, igen, akiben jelen van Krisztus, annak az élete jó illatúvá válik. Az vonzó lesz. Valahogy úgy, mint a rózsa, amit igazából az illatáért szeretünk. Ha nincs illata, hiába szép, nem adja meg azt a belső örömöt, nem vonz. Csak az illatozó rózsa vonz magához. Az illatozó élet vonz Krisztushoz. Ezt az illatot Tőle kapjuk, nem magunkból fakad, Jézus Krisztus megismerése által töltődünk fel vele. Lehetünk mi Krisztus illatú emberek, sőt erre kaptunk elhívást, hogy az Ő ismeretének jó illatát terjesszük. Jézus megismerése hoz változást életünkbe. Jézus Istennek, és Úrnak való elismerése átalakítja életünket.

Úr lesz a Jézus mindenütt

1. Úr lesz a Jézus mindenütt,

Hol csak a napnak fénye süt.

Úr lesz a messze tengerig,

Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát,

Díszítsük azzal homlokát,

Jó illat légyen szent neve,

Minden napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek,

Ő dicsőségét zengjétek,

Gyermekek hangja hirdesse:

Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás,

Ott van a felszabadulás,

Fáradtak ott megnyugszanak,

Ínségesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje,

A Király Krisztust tisztelje;

Angyali ének zenjen fenn,

S mind e föld mondja rá: Ámen!

Isten áldásával.