Az Úr megerősít

M

inden engedelmesen tovább adott üzenet után újra szól az Úr (Ez 23,36-49). Személyesen a prófétának szól, mert bár az üzenetet tovább kell adni, de először őt szólítja meg Isten. Elsőként hozzá szól az Ige. Akkor hiteles és erőteljes az igehirdetés, ha először az igehirdetőt szólítja meg. Azt mondta nekem, vall Ezékiel, tehát Isten mindig személyesen nekem szól, ezért van az Ige, rajta keresztül engem akar megszólítani a Gazda.  Így olvasom-e? Keresem-e mindig az engem megszólító szót, nekem küldött személyes üzenetet? Úgy olvasom-e, mint a saját telefonomra érkezett sms-t, amely nekem szól? Próbáljuk úgy olvasni, hogy mindig keressük, azt, amit ma nekem mond az én Uram. Akkor lesz igazán áldás a bibliaolvasás és ad erőt, új impulzusokat, ha mindig megkeresem, azt, ami nekem szól.

A prófétának ítéletet kell mondani, vagyis meg kell mondani a nép számára azt, amit Isten bűnnek lát. El kell mondani, hogy életük megítéltetik. Tehát nem mindig csak vigasztaló, bátorító üzenetek hangzanak, nem csak dicséretet kell mondani, hanem a kritikát, Isten, változtatásra, megtérésre felszólító üzenetét is. Ez nem könnyű feladat, jobban szeretünk pozitívumokat mondani, mint rámutatni a bűnre. Mi sem szeretjük, ha kritikát gyakorolnak velünk szemben, azonban Isten soha nem mondja kedvünkért a rosszra, azt, hogy jó. Az Úr a bűnt mindig bűnnek mondja, de a megoldást is felkínálja. A bűn felett Jézus Krisztus által lehetséges győzni. Mivel Jézus a kereszten győzött, nem vagyunk kiszolgáltatva neki. A bennünk élő Szentlélek által lehetséges nemet mondani és Isten akaratához igazodni.

Ahhoz, hogy a bűnre nemet mondjunk és Isten akarata szerint cselekedjünk, látnunk kell, mi az amit Isten elutasít, és mi az az életmód, amire igent mond. Igénkben erőteljesen fellép Isten a gyermekáldozatok ellen, de nem csupán tiltja azt, hanem elmondja, hogy a gyermekek az Övéi. Tőle kapták, így nem ők rendelkeznek velük, hanem Isten tulajdonai, Ő csak rájuk bízta őket. Felelősek már a megfogant életért, és a még kisgyermekért is. Akit az Úr e világra rendelt, azt az ember semmilyen kultusz, vagy kényelemszeretet, önzés végett nem ítélhet halálra.  A gyermek ajándék, a kapott élethez joga van. Tehát Isten gyermekének mindig az élet védelme a feladata. Rá kell mutatni, hogy az élet Isten ajándéka és az Úrnak terve van vele. Nincs fölöslege élet. Isten úgy alakította a világot, hogy minden megszülető ember számára biztosította az életfeltételeket. Amennyiben mégis valahol nem adottak ezek a feltételek, azért mi vagyunk a felelősök. Az ember rosszul él az Istentől kapott javakkal. A megoldás nem a születésszabályozás vagy a népesség csökkentése, hanem az életforma megváltoztatása. A megelégedett, önmegtartóztató élet másoknak is biztosítja a megélhetés feltételeit. Ne feledjük, hogy a kenyérkérés után következik a bűneink bocsánatáért való könyörgés az Úr imájában. „Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” (Mt 6,11-12). Ezzel Jézus jelzi, hogy a kenyérrel, a megélhetés kérdéseivel vétkezünk.

Pál tervezte Korinthusban való megjelenését, de mivel még nem tudott náluk megjelenni, úgy gondolták, nem lehet a szavára adni (2Kor 1,15-24 ). Elmondja hogyan tervezte, de az ő útját az Úr alakítja. Pál mindig összhangban van az Úr Jézussal, soha nem a saját tervei viszik előre. Sőt képes a terveken változtatni, ha az Úr erre kéri. Ez nagy dolog. Tudunk-e mi az Úrhoz igazodni? Az elkészített tervet, a beiktatott programot félbe hagyjuk-e, ha az Úr mást kér tőlünk?

Figyeljük meg, hogy Pál számára Jézus Krisztus az Isten Fia. Tehát már kialakult, szilárd hitvallással rendelkezik. Ez a hitvallás saját tapasztalatokon is nyugszik. Átélte, hogy a kereszten meghalt názáreti Jézus valóban feltámadt, él. Találkozott Vele, és ebben a találkozásban megértette, hogy Ő Úr, az élő Isten Fia.

Jézusban Isten lépett erre a földre, így amikor Jézussal találkozunk, Istennel kerülünk kapcsolatba. Jézus több mint ember, Ő Isten! Emberré lett értünk, mert emberként kellett magára venni bűneinket, de Ő Isten. Istennel együtt örökké létezett, Isten csodálatos világát hagyta ott értünk, vállalta a meghalást is, csakhogy általa örök életre menthessen. Így azután Istennek járó hódolattal álljunk elé, boruljunk alázattal, bűnbánattal lábaihoz és kérdezzük, mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?

Tanítványok csak Krisztusban lehetünk, az új élet csak Benne működik. Jézus nélkül kudarcot vallunk. Jézus hív el tanítványnak és tesz rá alkalmassá bennünket. A mi alkalmasságunk Istentől van. Nemcsak elhív a szolgálatra, hanem képessé tesz, erőt ad hozzá. Így amikor úgy érezzük, belefáradunk a tanítványságba, szolgálatba, az életbe, forduljunk Hozzá bizalommal, mert Ő megerősít.

Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség

1. Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség, Szentháromságban ki vagy egy Istenség. Csak téged illet minden tisztesség, Mert téged ural az egész föld s ég.

2. Imád a nagy ég ő teljességével, Mondván: szent, szent, szent az Úr felségével! Teljes a föld s ég dicsőségével, Seregek Ura erősségével!

3. Imád a földnek kiterjedt nagysága, Mind e világnak nagy hatalmassága; A sok népeknek minden országa, Roppant táborok sűrű sokasága.

4. Imád téged a napnak fényessége, Az éjszakának titkos setétsége; Imád a holdnak ő teljessége: A csillagoknak szép ékessége.

5. Imád a tenger s a vizek folyása, A sok hegyeknek magas fennállása; Minden szeleknek széjjeloszlása S a madaraknak ékes szólása.

6. Imádlak én is téged, Teremtőmet, Gondviselőmet és Idvezítőmet, Megszentelőmet s erősítőmet: Én Istenemet, egy Segítőmet.

7. Imádlak téged, Urát kezdetemnek, Urát végemnek s egész életemnek, Fő szerző okát a természetnek, Halálnak Urát és kegyelemnek.

8.                   Imádlak téged, egyedül Uramat, Nem vetem másban én bizodalmamat; Mikor imádlak, halld meg én szómat, Írd be könyvedbe hódolásomat.

Isten áldásával.