2012. július 14., szombat

Nyitva a kegyelem ajtaja


E
zékielnek siratóéneket kell énekelnie, erre kap felszólítást az Úrtól (Ez 19,1-14). Eddig még a megtérés lehetőségét kínálta az otthon maradottak számára, most már azonban letelik a kegyelmi idő, és az Úr szava beteljesedik. Igen, a kegyelmi idő egyszer letelik és beteljesedik mindaz, amit Isten kijelentett Igéjében. Addig kell komolyan venni, amíg a megítéltetés előtt vagyunk. Amint tegnap láttuk, Isten azt akarja, hogy a bűnös megtérjen és élete legyen, de ehhez a bűnösnek kell komolyan venni helyzetét és kegyelemért kiáltani az Úrhoz. Az Úr Jézus mindenki kiáltását meghallotta. Aki azért kereste, mert gyógyulni, megtisztulni, új életet kezdeni akart, azt Ő nem küldte el. Ma sem küld el, ha őszintén keressük, ha valóban Őreá vágyunk. A zsoltárokban gyakran olvassuk, hogy a szerző különféle nyomorúságok közt segítségül hívta az Urat és megtapasztalta Isten irgalmasságát: „Áldott az Úr, mert meghallgatta könyörgésem szavát.  Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Megsegített, ezért örvend a szívem, és  hálát adok neki  énekemmel” (Zsolt 28,6).
A Júdában maradtak azonban nem az Úrhoz kiáltottak, hanem politikai segítségben reménykedtek. Ezért meg kell hallaniuk, az Úr szavát, akikben bíztak, azokkal együtt fogságra kerülnek. Júdá-ról úgy beszél, mint oroszlánról, mint szép és nemes vadról. Igen, Isten áldása nyugodott rajtuk, kiemelte őket a mélységből és naggyá tette, de nem maradtak meg a kegyelem útján. János a Jelenések könyvében, Jézusról ír úgy, mint a Júdabeli oroszlánról, Aki győzött. Izráel nem tudott győzni, de az Úr Jézus igen. Győzött a bűn és a halál felett.
Nemcsak oroszlánhoz, hanem szőlőtőhöz is hasonlítja őket, visszatérő kép ez, az Úr minden feltételt biztosított az övéi számára. A feltételek adottak voltak ahhoz, hogy tiszta, szent, hűséges és bizonyságtevő életet éljenek. Ám ők nem jól éltek ezekkel, és nem azt hozták belőle, amit lehetett volna. A jó feltételeket kisajátították, saját vágyaik megélésére használták fel őket, és nem az Úrnak teremtek gyümölcsöt. Ezért kiszakíttatnak földjükről. A gyümölcsöt nem termő élet megítéltetik, mert Isten nem díszfákat akar, hanem gazdag termésű gyümölcsültetvényt. A világnak gyümölcsökre van szüksége. Termi-e életünk a Lélek gyümölcsét?
Határozottan szögezi le Pál, hogy Krisztus feltámadt, ez tény, vitának helye nincs (1Kor 15,20-28). Bárki megtapasztalhatja, aki segítségül hívja Őt, Aki kéri, hogy mutatkozzon be számára. Aki így találkozik Vele, az rádöbben, hogy  halott,  lelki halott, ám Krisztus él. Elhozta számunkra a feltámadás reménységét, amint Ádám a halált adta tovább, úgy Jézus Krisztus az életet.
Jézus el fog jönni, és akkor megvalósul a feltámadás, sőt akkor eltörli minden ellenségét, majd átadja az uralmat az Atyának. Isten fog uralkodni minden felett és akkor válik kiteljesedetté a Krisztusban hívők élete.
Legutoljára pedig a halált törli el, Isten új világában már nem lesz jelen a bűn és a halál, ott tisztán fog ragyogni Isten dicsősége, ott élet lesz mindenekben. Az élet akkor teljesedik ki és tölti be eredeti rendeltetetését, ha Isten fog minden fölött uralkodni.
Ádámban mindenki meghal, ezt örököltük tőle, ezt nem lehet kikerülni. Mindannyian a halál felé tartunk, hogy általa, hitben átlépjünk az örökkévalóságba. Igen, aki megszületett a halál felé tart, itt nincs kivétel és erre fel kell készülni. Csak azok nem halnak meg, akik Krisztus eljövetelekor élnek, mert akik az Övéi, elragadtatnak. A lényeg az, akár elragadtatás, akár a halál által Őhozzá menjünk, és ez csak kegyelem által lehetséges. Ma még azonban a kegyelem kapuja nyitva áll, alázattal, bűnbánattal, élő hittel léphetünk be rajta.

Fáradtan, bűnbe veszve

1.  
Fáradtan, bűnbe veszve
Jártam az életet,
De megtalált a Pásztor,
S nyájához vezetett.
Jól látták ezt az angyalok,
Nevét dicsérve zengnek ott.
Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva légyetek!
2.  
Míg borral és olajjal
Kimosta sok sebem,
Fülembe súgta halkan:
„Enyém vagy, gyermekem!”
Sosem szólt édesebb zene,
Szívem hálával lett tele.
Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva légyetek!
3.  
Lábán, kezén mutatta
Sok égő sebhelyét,
S kegyetlenül tövissel
Körülvett szent fejét.
Úgy megragadta lelkemet,
Hogy értem annyit szenvedett.
Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva légyetek!
4.  
Azóta Véle járok,
Szívem csak Néki él,
Csodás lényét megértem
Szentlelke fényinél.
Örök éltem sem lesz elég
Zengnem az Ő dicséretét.
Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva légyetek!
5.  
Szívem bár napról napra
Az Úrban megpihen,
Az órát várva várom,
Amelyben megjelen,
És elviszi felhőkön át
Elkészített menyasszonyát.
Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva légyetek!

Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése