Csodálatos kegyelem

E

gy csodálatosan szép példázaton keresztül szólítja meg Isten Jeruzsálem lakóit (Ez 16,1-35). Csodálatos, mert meglátjuk benne Isten mélyrehajló és megmagyarázhatatlan szeretetét. Izráel népe megtapasztalta, amit egy másik próféta leírt: „drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek” (Ézs 43,4). Az Úr elmondja, hogy nem szépségük, kiválóságuk, másoknál különb voltuk miatt lettek az Ő népévé. Nem, egyedül kegyelemből.

Izráel olyan volt, mint a nem akart gyermek, akitől meg akartak szabadulni ezért kitették, sorsára hagyták. Olyan volt Izráel, mint akit a születés után a legalapvetőbb ellátásban sem részesítettek így nem vonzók, hanem inkább taszítók voltak. Senkinek nem voltak fontosak. Egyedül az Úr szánta meg őket, meglátta bennük a szépséget, az értéket, amit még senki nem látott. Meglátta Isten bennük azt, akivé majd kegyelme által lehetnek. Ezért lehajolt hozzájuk és felemelte, gyermekévé fogadta és felnevelte őket.

Ez a példázat az ember állapotát is elmondja, rámutat, ilyenek vagyunk. Kivetettek és tehetetlenek, mint a most született és sorsára hagyott gyermek. A bűn eldeformálta az életünket, nem vagyunk Isten számára vonzók, de tehetetlenek is vagyunk. Nem tudunk magunkon segíteni. Szükségünk van Valakire, Aki megkönyörül rajtunk, nem hagy sorsunkra, nem hagy elpusztulni.

Ez a Valaki, Jézus Krisztus, Ő azért jött a világba, hogy megkönyörüljön rajtunk, megáll mellettünk, amint megállt a 38 éve béna mellett is, és embere lett. Helyreállította őt. A halálraítéltet életre ítélte az Úr. Így van ez ma is, mi halálra vagyunk ítélve, mint volt Barabbás, ám Jézus mellénk áll, amennyiben látjuk bűneinket és bűnbánatot tartunk, majd ezt mondja: maradj életben. 

Nemcsak életre ítél, hanem fiává fogad Jézus által. Gyermekei lehetünk és így egy minőségileg sokkal jobb életet élhetünk. Teljes jogú fiúként élhetünk tovább. Azonban Izráel hamar elfelejtette, ki emelte fel, elfelejtette honnan indult, és önteltté vált. Soha nem szabad elfelejteni, hogy az Úr kegyelmének köszönhetjük, hogy új életben járunk. Mi sem vagyunk különbek, csak az Úr formált mássá, ez azonban nem a mi érdemünk, ajándék, amiért hálát kell adnunk.

Izráel úgy gondolta szépségével azt kezd, amit akar. Így azután hűtlenné vált. A kánaáni népek szokását és kultuszát vette át. Eljutott oda, hogy még gyermek áldozatot is bemutatott. Amit Isten utálatosnak tart, azt ők természetesnek vették. Milyen mélyre süllyedtek. De ne ítéljük el őket, hiszen korunk embere is feláldozza magzatát a kényelem, a karrier, oltárán. Hány gyermek nem születhet meg, mert önzők vagyunk. Hány megszületett gyermek lesz ma is kitéve, talán egy inkubátorba, mert nem akarták a szülei az érkezését. Milyen jó, hogy akit mi nem akarunk, azt az Úr akarja, annak az élete nagyon fontos Isten számára. Ha a szívünkben keserűség verte fel gyökerét, vagy feleslegesnek érezzük magunkat, lássuk meg, Neki nem vagyunk feleslegesek.

Mivel Izráel nem becsülte meg Isten kegyelmét, megítéltetik.  Azt gondolták ők különbek, jobbak, de Isten látja szívük tartalmát, és mivel nem tértek meg, nekik is fogságra kell menniük. A bűnre a bűnbánat, a megtérés az egyedüli megoldás. Örvendeztessen meg minket ez a példázat és adjon reményt, hogy a legreménytelenebb helyzetben is van remény, van megoldás. Isten a halálra ítéltet is életre tudja menteni.

Az apostol továbbra is a gyülekezet építésére, a lelki gyarapodásra helyezi a hangsúlyt (1Kor 14,10-19). Ez pedig akkor megy végbe, ha értelemmel szólunk, azaz úgy teszünk bizonyságot, hogy azt megértse a másik ember.

Akik nyelveken szólnak, magukat építik, azonban a közösség építése a fontos, így csak akkor van helye a gyülekezetben, ha meg is magyarázzák, hogy a jelenlevők is épüljenek általa. Tehát a kapcsolatainkban mindig a másik építésén van a hangsúly. De vajon beszélgetéseink arra irányulnak-e? Amikor másokkal kommunikálunk olyan dolgokról beszélünk-e velük, amik építenek, amik közelebb visznek az Úrhoz, a problémák biblikus megoldásához, vagy nincs általuk épülés.

Ha mi is csak azokról a haszontalan dolgokról beszélünk, amikről a körülöttünk élők, akkor nem építjük őket. Pedig mi azért kaptuk az Ige ismeretének ajándékát, azért élhetünk vele rendszeresen, hogy használjunk általa.  Adja Urunk, hogy áldássá váljon  minden beszélgetésünk és minden tevékenységünk.

 Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom. Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyelmednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felségednek.

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

4.      Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban, És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

Isten áldásával.